Alapítvány létesítése végrendelettel? Lehetséges!

Szerző(k): Dr. Zalavári György LL.M. , Dr. Pál Gergely Csaba | 2019.02.21 | Cégjog

Az alapítványokat jellemzően – de nem szükségszerűen – közérdekű célok megvalósítására hozzák létre. Ez a cél lehet például az alapító tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotásainak a gondozása. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. §-a alapján az alapítvány nyilvántartásba vételére irányuló eljárás illetékmentes, amely jelentős kedvezményt jelent a létesítés során. Az alapítványok létrejötte a  bírósági nyilvántartásba vétellel történik. Jelen cikkünkben az alapítványok születésének egy speciális esetét, a végintézkedés útján történő létesítést mutatjuk be.

A magyar jogrendszer elismeri az örökhagyó teljes végintézkedési szabadságát. A végintézkedés fogalmába minden jognyilatkozat beletartozik, amelyben az örökhagyó vagyonáról vagy annak egy részéről halála esetére rendelkezik.

Az alapítvány fogalmát és a működésére vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rögzíti. A Ptk. alapján az alapítvány az alapító által az alapító okiratban meghatározott tartós cél folyamatos megvalósítására létrehozott jogi személy, amelynek alapító okiratában az alapító meghatározza a juttatott vagyont és az alapítvány szervezetét.

A Ptk. tartalmazza az egyes végintézkedési formákat is, amelyekkel alapítványt lehet létesíteni. Ezek a következők:

1. végrendelet;
2. öröklési szerződés;
3. meghagyás.

Amennyiben az örökhagyó írásbeli végrendeletben vagy öröklési szerződésben létesít alapítványt, úgy a jogszabály megköveteli, hogy az alapító okirat elemeit tartalmazza az adott végintézkedés, értelemszerűen annak minden kötelező elemével együtt.

Az alapítvány nyilvántartásba vételére csak az alapító halála után kerülhet sor, ezért a Ptk. meghatározza azokat a személyeket, akik eljárhatnak az alapítvány nyilvántartásba vétele iránti eljárásban. Ezek a kuratórium tagjának kijelölt személyek. Ennek elmaradása esetén, a törvény alapján a nyilvántartó bíróság jelöl ki egy ügygondnokot, aki intézkedni fog a nyilvántartásba vétel iránt. Az eljáró tag további – jogszabályban rögzített – joga és kötelezettsége az, hogy a vagyon megóvása érdekében eljárjon és minden szükséges intézkedést megtegyen.

Amennyiben a végrendeletben vagy öröklési szerződésben létesített alapítványt az illetékes bíróság nyilvántartásba veszi, úgy az az alapító halálának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre.

A halál esetére szóló alapítványrendelés kivételes esete a meghagyás formájában történő alapítványlétesítés, amely során az örökhagyó meghagyásban rendeli el az alapítvány létrehozását.

Ebben a sajátos esetben az örökhagyó megjelöl egy személyt, aki majd követelheti az alapítvány létrehozását, valamint a meghagyásban határoz az alapítvány céljáról és vagyonáról. A meghagyás teljesítéseként létesítendő alapítvány alapítója már nem a végrendelkező, hanem a meghagyás kötelezettje, azaz a hagyatékból részesülő személy.

Ha azonban az alapítvány létesítésével kijelölt kötelezett, a meghagyásban meghatározott személy felszólítása ellenére sem tesz eleget az alapítvány létrehozásának, akkor a jogosult az illetékes bíróságtól követelheti annak a megalapítását. Ebben az esetben a bíróság ítéletével pótolja az alapító okiratot, valamint kötelezi az erre kötelezettet az alapítványi vagyon szolgáltatására is. Ennek következtében az alapítvány létrehozásának követelésére jogosult személy a nyilvántartásba vételt a bírósági határozat alapján tudja kérni. Ebben az esetben a bíróságnak hivatalból kell rendelkeznie az alapítói jogok gyakorlásáról is.

Abban az esetben viszont, ha a végintézkedés ellenére mégsem jön valamiért létre az alapítványt, akkor (i) közérdekű célú alapítvány létrehozására irányuló szándék esetében az alapítványnak szánt vagyont a cél megvalósítása érdekében kell kezelni, míg (ii) magáncélú alapítvány megalapítására vonatkozó akarat esetén a hagyaték részét fogja képezni a vagyon, így az az örökösöket illeti majd meg.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.