Dohányzás a munkahelyen

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Fehér Attila | 2018.11.08 | Munkajog

Visszatérő kérdés és örök problémaforrás a munkahelyi dohányzás. Aki nem dohányzik, az többet dolgozik, mint, aki igen? Aki dohányzik, az maradjon bent tovább?! Megtiltható munkaidőben a dohányzás?

A kérdést nem lehet a szőnyeg alá söpörni! Magyarország élen jár a dohányzásban: a férfiak 34 százaléka, a nők 22 százaléka dohányzik.

Tisztázzuk rögtön az elején! A Munka törvénykönyvében előírtak szerint a munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére állni, munkát végezni.

A munkaidő alatt a munkavállaló kizárólag a munkaközi szünet idejére mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. A dohányzásra tekintettel a munkavállalónak nem jár több pihenőidő. A munkáltató dohányzás céljára nem köteles több munkaközi szünetet biztosítani, mint amennyi a Munka törvénykönyve szerint egyébként jár.

A dohányzás megtiltására – főszabály szerint – nincs joga a munkáltatónak, azonban a nemdohányzók védelméről szóló törvény lehetővé teszi, hogy a munkavállalók kezdeményezésére vagy ezek egyetértésével a munkáltató a munkahelyet nemdohányzó munkahellyé nyilvánítsa. Ebben az esetben a munkáltatót nem terheli kötelezettség dohányzóhely kijelölésére és a munkahely területén megtiltható a dohányzás.

Amennyiben ilyen tiltásra nem kerül sor, úgy a munkáltató a munkavédelmi törvény alapján köteles (nyílt légterű) dohányzóhelyet kijelölni, figyelemmel arra, hogy a munkahelyen – a törvény erejénél fogva – kizárólag az arra kijelölt helyen lehet dohányozni.

Annak ellenére, hogy erre lehetőség van, nem feltétlenül a legjobb megoldás a dohányzás tiltása: abban az esetben, ha az nem a nemdohányzó munkahellyé nyilvánítás szabályai szerint történik, sértheti az egyenlő bánásmódra vonatkozó előírásokat, illetve a dohányzóhely kijelölésére vonatkozó jogszabályi kötelezettséget, továbbá a munkamorálra sem feltétlenül lesz pozitív hatással.

A munkáltató – álláspontunk szerint – akkor jár el megfelelően, ha olyan szabályokat tud létrehozni, amely csökkenti a dohányzók és nem dohányzók közötti – munkaidővel kapcsolatos – súrlódásokat, de méltányos a dohányzó munkavállalókra nézve is.

Helyes megoldás lehet a például a munkaközi szünet felhasználásának megfelelő szabályozása. Főszabály szerint a hat órát meghaladó munkavégzés esetén a munkavállalót 20 perc munkaközi szünet illeti meg, a felek megállapodása vagy kollektív szerződés azonban a munkavállalók számára legfeljebb hatvan perc munkaközi szünetet biztosíthat.

Méltányos szabályozás lehet, ha a munkáltató lehetővé teszi a dohányzó munkavállalók részére, hogy a munkaközi szüntetet több, kisebb részletben vegyék igénybe: így a dohányzási idő nem a munkaidő terhére esik és a munkavállaló sem érzi azt, hogy „tilosban jár”.

A dohányzási szabályokat érdemes minden esetben a munkahely sajátosságaihoz igazítani: lazább szabályok lehetnek indokoltak egy irodai munkakörben, mint például egy futószalag mellett dolgozó esetében.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.