Felmondott a munkáltatóm – sebaj, a versenytilalmi miatt kapok egy csomó pénzt! Vagy mégsem?

Szerző: Dr. Molnár Gergő Zsolt | 2017.12.07 | Munkajog

Bizonyára sokan találkoztak már versenytilalmi megállapodással, amit a munkaviszony kezdetén, vagy fennállása alatt a munkáltató a munkavállaló orra alá dugott aláírásra. Amikor megszűnik a munkaviszony, az egyik szemünk sír ugyan, de a másik nevethet, mivel pénz üti a markunkat az aláírt megállapodás miatt. Sajnos az ügy nem ilyen fekete-fehér, nézzük is meg, miért?

Először is tisztázzuk a versenytilalmi megállapodás jogintézményét: Egy ilyen közös akaratnyilvánítással a munkáltató biztosíthatja azt, hogy a munkavállalója a munkaviszony megszűnését követően legfeljebb két évig ne végezzen munkát a versenytársnak, mivel az sértené vagy veszélyeztetné jogos gazdasági érdekét. A munkáltató ezt a korlátozást természetesen nem kötheti ki a megfelelő ellenérték megfizetése nélkül: két év kikötése esetén legalább a két évre járó alapbér egyharmadát kell kifizetnie akár több részletben, akár részletekben, amíg a tilalmi időszak tart. Az ellenérték mértékét a munkavállaló kulcsszerepe vagy vezetői pozíciója okán általában magasabb összegben kell meghatározni, de végső soron ebben a kérdésben a felek megállapodását kell alapul venni.

Szerző: Dr. Horváth István, Dr. Szladovnyik Krisztina
Ár: 12.900 Ft helyett 9.900 Ft

Speciális szabály vonatkozik a kifejezetten vezető állású munkavállalókra, ugyanis az Ő esetükben legfeljebb egy éves időszakra köthető ki a tilalom: a munkavállalónak ez idő alatt nem szabad átigazolnia a versenytárshoz. A munka törvénykönyve a vezető állású munkavállalókkal kötött versenytilalmi megállapodás kapcsán megállapít egy maximum fizetendő ellenértéket, ami alapján az egy éves időtartamot alapul véve legalább az egy évre járó alapbér egyharmadát, de legfeljebb a felét fizetheti ki a munkáltató a tilalom ellenértékeként.

A versenytilalmi megállapodás értelmében tehát a munkavállalónak is „teljesítenie” kell: nem mehet át a versenytárshoz sem úgy, hogy közvetlen munkaviszonyt létesít, sem a jó öreg „beszámlázós” módszerrel. Ha ezt a kötelezettséget megszegi a munkavállaló, a megállapodásban rögzített mértékű kötbért kell fizetnie, melynek mértéke általában értelemszerűen igazodik a munkáltató által megfizetni vállalt összeghez, így ha megszegjük a tilalmat, nagy valószínűséggel alaphangon vissza kell fizetnünk azt a pénzt, ami eddig ütötte a markunkat, sőt!

Akkor két évig nincs mozgási lehetőségem a szakmában, ha felmondok? Mindezek ellenére szerencsére nem mindig alakul így a helyzet.

Mivel a versenytilalmi megállapodás értelmében a munkáltatónak van fizetési kötelezettsége, ezért a munkaviszony megszűnésekor bizony élhet a döntés jogával: valóban alkalmazni kívánja-e a tilalmat – és ezt busásan megfizeti, vagy üzleti és gazdasági szempontok alapján nem fontos, hogy korlátozza a munkavállalót, ezért cserébe neki sem kell a vállalt ellenértéket megfizetnie.

Nem kell megijedni tehát, ha aláírtuk a versenytilalmi megállapodást, a munkáltató még mindig dönthet úgy, hogy nem ragaszkodik a korlátozáshoz, így a munkavállaló és a munkáltató is szabadul a kötelem alól.

 

Ossza meg ismerőseivel:

Dr. Molnár Gergő Zsolt

Dr. Molnár Gergő Zsolt
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd | Partner
Balogh, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
gergo.molnar@ecovis.hu
A szerző szakmai profilja