Hogy csinál a hatóság hulladékot abból, ami nem az? – reloaded

Szerző: Dr. Bihary Ákos | 2017.05.23 | Környezetvédelem és hulladékgazdálkodás

Egy korábbi blogbejegyzésben azt a témát boncolgattuk, hogy a hatóság milyen alapon és módon minősítette hulladéknak egy beruházás során az ingatlanról jogerős építési engedély alapján kitermelt és igazoltan szennyeződésmentes földet.

Az élet sokszínűségét igazolja az a másik jogeset, amikor a hatóság még ennél is kreatívabb módon egy vállalkozás által mintegy 20 évvel az eljárás megindítása előtt vásárolt és azóta a kizárólagos tulajdonát képező telephelyén tárolt anyagokat minősített hulladéknak, és arra kötelezte a céget, hogy a tulajdonát képező anyagot átadja a hulladékhasznosítónak.

Számlázási Kézikönyv 2017

Környezetvédelmi Termékdíj 2017

Változások, Bevallás, Ellenőrzés

Szerző: Kelemen István
Ár: 8.900 Ft helyett 5.900 Ft

Amint azt korábban a hulladék jogszabályi fogalmával kapcsolatosan tisztáztuk, a hulladék megítélése szempontjából elsődlegesen a birtokos motivációja releváns, vagyis az, hogy az adott anyagtól megválik-e vagy szándékozik-e attól megválni (természetesen lehet olyan eset, amikor a birtokos jogszabályi előírás folytán megválni köteles valamitől, de az ismertetett esetben ilyen jogszabályi kötelezettség nem áll fenn).

Jelen ügyben a hatóság célkeresztjébe kerül vállalkozásnak esze ágában sem volt megválni a tárolt anyagoktól, legalábbis nem hulladékként, és nem úgy, hogy még neki kellene fizetnie azok hulladékként történő besorolásáért és elszállításáért, hiszen az anyagokat piaci alapon kívánta és kívánja értékesíteni, melyből bevételre számít.

Vagyis ebben az esetben a hatóság azt az arcát mutatja, amikor a hulladék fogalmát annak ellenére, hogy az elsősorban a birtokos motivációjára alapoz, kiterjesztően értelmezi, és figyelmen kívül hagyva, hogy jelentős gazdasági hátrányt okozhat, arra kényszeríti a piaci szereplőt, hogy váljon meg a tulajdonától.

Az ügyben jelentős szerepe lesz annak, hogy a bíróság – mert azt talán említeni sem szükséges, hogy mind az első-, mind a másodfokú hatóság az ügyfél ellen döntött, és mindkét fórumon ugyanaz a hatóság járt el, amely anomáliával ugyancsak foglalkozott egy korábbi blogbejegyzés – milyen módon értelmezi a hulladék fogalmát, és ezen belül hogyan értékeli a birtokos motivációját.

Azon túlmenően, hogy nyilvánvalóan bizonyítani kell az eljárás során az anyagok tulajdoni helyzetét, még egy szubjektív elemet, nevezetesen a birtokos szándékát is a per és a bizonyítás részévé kell tenni, ami korántsem teszi egyszerűvé az ügyet.

Az viszont alappal kijelenthető, hogy ha a birtokos szándéka – nevezetesen az, hogy nem kívánt hulladékként megválni a tulajdonát képező anyagtól – bizonyítást nyer, akkor az ellenkezőjének a bizonyítása érdekében a hatóság vajmi kevés eséllyel száll harcba.

Ossza meg ismerőseivel:

Dr. Bihary Ákos

Dr. Bihary Ákos
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd | Partner
Balogh, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
akos.bihary@ecovis.hu
A szerző szakmai profilja