Hogyan mondhatjuk fel a határozott idejű munkaszerződést?

Szerző(k): Dr. Bihary Ákos LL.M. | 2018.02.22 | Munkajog

Bizonyos helyzetekben a határozott idejű munkaszerződések alkalmazásának is megvan a létjogosultsága, különösen a munkáltatók oldaláról nézve. Gondoljunk csak például arra az esetre, amikor a cégnél egy GYES-en lévő dolgozó átmeneti helyettesítésére van szükség, vagy ha a rövid ütemtervű projekt megbízások csak a projekt teljesítéséig igényelnek új munkaerőt.

A határozott idejű munkaszerződések alkalmazásához ráadásul számos előny társul: a munkaviszony a határozott idő lejártakor automatikusan, a felek erre irányuló külön nyilatkozata nélkül megszűnik, ezért ilyenkor sem felmondási idő, sem felmondási védelem, sem végkielégítés, sem pedig indokolási kötelezettség nincs.

Nem ilyen rózsás azonban a helyzet, ha valamelyik fél a kikötött határozott idő lejárta előtt szeretné megszüntetni a munkaviszonyt.

Fontos leszögezni, hogy a munkáltató ugyan bármikor megszüntetheti azonnali hatállyal a határozott munkaviszonyt, és a felmondását még indokolnia sem kell, azonban ilyenkor ki kell fizetnie a munkavállalónak annyi időre járó távolléti díjat, amennyi a határozott időből még hátra van. Ennek a szigorú szabálynak az ellensúlyozására a munka törvénykönyve a távolléti díj összegét 12 havi összegben maximalizálja.

Felmerül viszont a kérdés, hogy munkáltatóként felmondhatjuk-e úgy a határozott munkaviszonyt, hogy ne kelljen távolléti díjat fizetnünk a munkavállalónak? A törvény alapján szűk körben erre is lehetőség van, ugyanis „rendes” felmondással a munkáltató megszüntetheti a határozott idejű munkaviszonyt, ha felszámolási- vagy csődeljárás alatt áll, vagy ha a felmondását a munkavállaló képességére alapítja, vagy pedig a munkaviszony fenntartása számára elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik.

A munkavállaló képességének a hiánya tehát határozott idejű munkaszerződések esetében is okszerű felmondási indokul szolgálhat, amely megmutatkozhat egészségbeli, vagy szakmai alkalmasság területén is. Fontos, hogy az egészségügyi alkalmatlanságot foglalkozás-egészségügyi orvos szakvéleményével támasszuk alá, a szakmai alkalmatlanságot pedig az általános magatartási követelmények alapján elvárt szakértelem hiányára alapozzuk (például az átlagostól jelentősen, rendszeresen elmaradó teljesítmény, a vezetői képességek, a munkaszervezés hiánya stb.).

Ebben az esetben is ügyelni kell viszont arra, hogy a felmondásunk alapjául szolgáló oknak valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie.

A munkavállaló oldaláról nézve a határozott idejű munkaviszony idő előtti felmondását, leszögezendő, hogy a törvény előírja: a munkavállaló a felmondását minden esetben indokolni köteles.

A felmondása indoka csak olyan indok lehet, amely a munkavállaló számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné (például a munkavállaló családja külföldre költözik, és onnan a munkafeladatait nem tudja ellátni), vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna (például a munkahely olyan messzire költözik a több gyermeket nevelő munkavállaló lakóhelyétől, hogy a munkába járás komoly gondot jelent számára).

Végezetül felhívjuk a figyelmet arra, hogy mind a munkavállaló, mind a munkáltató súlyos következményekkel számolhat, ha a határozott idejű munkaviszonyt nem a munka törvénykönyve fentebb kifejtett előírásainak megfelelően – azaz jogellenesen – szünteti meg.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.