Jogi kiskapu? A biztatási kárról röviden

Szerző: Dr. Bihary Ákos, Dr. Pulay Flóra | 2019.02.07 | Követeléskezelés

Polgári jogviszony keretén belül vannak olyan esetek, amelyekért akkor is felelősséggel tartozhatunk, ha elsőre úgy tűnik, hogy felelősség minket az adott magatartásért nem terhel, hiszen magatartásunk nem tükröz egyértelműen szerződéses akaratot, és nem minősül kifejezetten tiltott magatartásnak, cselekménynek sem.

Speciális szabálya a polgári jognak, az ún. biztatási kár (utaló magatartás) jogintézménye.

A biztatási kárként elterjedt intézmény utaló magatartásként került nevesítésre, és a kártérítési fejezetektől elkülönülten, mint egyéb kötelemkeletkeztető tény kapott helyet a
Ptk.-ban.

Megjelent a friss ECOVIS HUNGARY LEGAL HÍRLEVÉL

Benne kiemelt témánk: Ki fizeti a megvásárolt ingatlan közmű tartozását?

További aktuális híreket olvashat előadásainkról és a legújabb cikkeket Bányajog és Közbesz blogjainkból.

Jelen cikkünkben e kivételes jellegű szabályként kezelt jogintézményt mutatjuk be, röviden.

Rengeteg jogvita van, amelyre a jog elsőre nem ad vagy nem adhat egzakt választ. Lehetséges ugyanakkor, hogy nem kell kiskaput keresni és adott tényállási elemek megvalósulása esetén egy kiegészítő jellegű szabály által megoldásra lelhetünk a jogi útvesztő sűrűjében.

A bíróság a kár egészben vagy részben történő megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. Látszólag egyszerűnek hathat e szabály, ugyanakkor több elemnek kell egymás mellett megvalósulnia ahhoz, ha követelésünket biztatási kárként kívánjuk érvényesíteni, hiszen a polgári jog általános felelősségi rendelkezéseihez képest továbbra is kiegészítő jellegű szabálynak minősül.

A biztatási kár alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a felek között szerződés nem jött létre, és az adott magatartással a másik fél nyomatékosan biztatta a jóhiszeműen eljáró felet, ezért a jóhiszeműen eljáró felet önhibáján kívül érte a károsodás. Az utaló magatartás tehát egyfajta emberi jóhiszeműséggel való visszaélés, ahol fontos, hogy a másik fél hitén alapuló cselekvés ne minősüljön önhibának. A joggyakorlat alapján tehát a következő, együttesen fennálló feltételeknek kell megvalósulnia:

• az előidéző magatartás szándékosságának,
• a károsodott személy konkrét tevékenységének,
• a károsodott személy jóhiszeműségének,
• alapos oknak,
• a károsodás bekövetkezésének,
• az önhiba hiányának és
• az okozati összefüggésnek a károsodást előidéző személy magatartása és a kár bekövetkezése között.

Gyakori, hogy a szabály felhívására a fél részéről azért kerül sor, mert már nincs más jogcím, amit megjelölhet igénye érvényesítése érdekében. Kérdéses lehet mégis, hogy az (egyre kevésbé) új Pp. keretein belül mennyire érvényesíthető követelésünk e jogcímen, ha a régi Pp. hatálya alatt sem volt mindig egyszerű érvényt szerezni a követelésnek biztatási kárra való hivatkozással.

Adott ügyben ugyanakkor több szempont alapján is érdemes megvizsgálni, hogy érvényt szerezhetünk-e követelésünknek e jogcímen vagy sem, mert könnyen lehet, hogy a válasz mégis igen.
A gyakorlatban leginkább az elmaradt szerződéskötések esetén merülhet fel a biztatási kár jogintézménye, így például akkor, ha a szerzői mű alkotóját azáltal éri kár, hogy a másik fél biztatása okán a mű elkészül, majd a mű megrendelője mégsem kíván szerződést kötni a szerzővel.

Kérdéses lehet, hogy az általunk biztatási kárnak vélt igény valójában az üzleti kockázat körébe tartozik-e, ami az önhiba egy szűk, speciális fajtája. Az elhatárolás során szem előtt kell tartani, hogy a felek elsősorban magatartásuk kockázatát maguk viselik, így valóban kivételes jelleggel kerülhet sor a hatékony igényérvényesítésre biztatási kárra való hivatkozással az üzleti életben.

Eseti döntés alapján valamely üzletben, beruházásban való részesedés reményében végzett tevékenység az üzleti kockázat körébe eső olyan magatartás, amely önmagában az üzlet meghiúsulása miatt nem ad alapot kárigény érvényesítésre, mert az a saját kockázatvállalás körébe esik. Önmagában tehát a saját üzleti döntésen alapuló tevékenység költsége még nem minősül automatikusan kárnak, akkor sem, ha a másik fél közlése okán került sor a kiadásra.

Amennyiben viszont egy jogügylet létrejöttében érdekelt fél közlése, és magatartása olyan határozott, hogy a másik fél kellő megalapozottsággal számolhatott a szerződés létrejöttével és emiatt más kötelezettségvállalásról lemondott, vagy indokoltan költekezett, úgy a kár érvényesítésének e jogcímen már helye lehet.

Érdekességként, korábban gyakorlati iskolapélda volt az ún. házassági ígéretből eredő biztatási kár érvényesítése, amely alapján a házasságkötés előkészítése körében vállalt költségek megtérítését a házasság elmaradása esetén alappal kérhette a fél, ha a házasság megkötésében jóhiszeműen bízott és őt önhibáján kívül, a házasságkötésből végül kihátráló fél miatt érte kár.

Összegezve: érdemes tehát az adott ügy minden részletét alaposan elemezni, hiszen lehetséges, hogy jogvitánkban végül egy kiegészítő szabályra támaszkodhatunk annak megoldása érdekében.

Szerző: Dr. Bölcskei Krisztián
Ár: 12.900 Ft helyett 8.900 Ft

Ossza meg ismerőseivel:

Dr. Bihary Ákos

Dr. Bihary Ákos
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd | Senior partner
Balogh, Bihary, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
akos.bihary@ecovis.hu
A szerző szakmai profilja