Kártalanítás nélkül korlátozható-e a bányászati jog?

Szerző: Dr. Jean Kornél | 2017.09.08 | Bánya- és energiajog

A Bt. 1995. XII.30-ig hatályos vonatkozó rendelkezése szerint a külszíni művelésre engedélyezett, bányatelekkel lefedett terület a kitermelés befejezéséig (illetve a koncesszió megszűnéséig) eredetileg egyáltalán nem volt a Bt. 49. § 16. pontja szerinti kivett (azaz olyan terület, ahol valamely magasabb érdeknél fogva a bányászat korlátozható) hellyé nyilvánítható, amely a korabeli jogalkotás ipart támogató tendenciájának egyik kézzel fogható megnyilvánulásának is tekinthető.

Az Alkotmánybíróság egy 1995-ben hozott határozatában kifejtette a Bt. 1995-ben hatályba lépett új, 26. § (8) bekezdés alkotmányellenességére irányuló indítvány kapcsán, hogy a bányászati jogon fennálló tulajdonjog korlátozása nem alkotmányellenes akkor, ha arra kényszerítő ok szolgáltat alapot és a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt céllal arányban van.

A környezetvédelemmel kapcsolatos szemléletváltozás, a nemzetközi jogi szemlélet változása is indokolta az Alkotmánybíróság szerint, hogy a korábbi abszolút védelem alól ipari termelés érdekében kivett terület kivett voltának felülvizsgálatát törvény végleges jelleggel ne korlátozza. A környezet védelme pedig az Alkotmánybíróság álláspontja szerint érdekvédelem szempontjából nagyobb súlyúnak tekintendő, mint az ingatlan bányatelekkénti védelme egyéni gazdasági célú korlátozás ellen.

Ugyanakkor azonban azt is kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a bányatelek művelésének a tulajdonosi érdeksérelemmel járó megtiltása esetén az érdeksérelem mérlegelendő és kiegyenlítendő, amely bírói hatáskörbe tartozik.

A Bt. eredeti 26. § (8) bekezdésének alkotmányellenessé nyilvánítása és az ebből következő Bt. módosítás olyan szabályozói környezetet eredményezett, amely az ellenkező végletet jelentette, azaz hiányzott a bányavállalkozókat illető értékgarancia, ezért a jogalkotó az 1997. évi XII. törvény 14. §-ával pótolta ezt (Bt. 26. § (14) bekezdés): „… Ha a külszíni művelésre engedélyezett bányatelek területét a kitermelés befejezése vagy a koncesszió megszűnése előtt a 49. § 16. pontja szerinti kivett hellyé nyilvánítják, az ebből eredő károkért a bányavállalkozót kártalanítás illeti meg. A kivett hellyé nyilvánításról rendelkező határozatban a kártalanításról is rendelkezni kell. A kártalanítással meg nem elégedő bányavállalkozó többletkártalanítási igényét 30 napon belül bírósághoz benyújtott keresetben érvényesítheti ….”.

A törvénymódosítás indokolása szerint: „… A bányatelek megállapítása a bányatelken lévő ásványi nyersanyag kitermelésére a bányavállalkozó kizárólagos jogát biztosítja. Ásványvagyon-gazdálkodási szempontból is indokolt, hogy a lelőhely ipari vagyonának meglétét és a kitermelés feltételeit a bányavállalkozó kutatási adatokkal igazolja. Az Alkotmánybíróság 1995-ben hatályon kívül helyezte a Bt. 26. § (8) bekezdését, amely garanciát biztosított a bányavállalkozások részére arra, hogy a bányatelekben lekötött ásványi nyersanyag-vagyon kitermelését utólagos védetté nyilvánítással ne akadályozzák meg. Indokolt, hogy ilyen esetekben a bányavállalkozó kárát térítse meg az, akinek érdekében az utólagos védetté nyilvánítás történt. Ellenkező esetben súlyos érdeksérelem éri, és teljes mértékben kiszolgáltatott helyzetbe kerül valamennyi bányavállalkozás (pl. az is, aki az Állammal koncessziót kötött). A törvényi szabályozásnak lehetővé kell tenni azt is, hogy a bányavállalkozó többletkártalanítási igényét bírói úton érvényesíthesse. …”

A jogfejlődés során fontos állomás volt a bányatelek, mint vagyoni értékű jog megítélése, illetve védelme kapcsán a t. Kúria KGD2004.85 számú döntése is. A döntés II. pontja rögzíti ugyanis, hogy a bányatelek megállapítása olyan elvi jog, amely az ásványi nyersanyag jövőbeni kitermelését, megóvását, illetve a bányatelek jogosítottjának ehhez fűződő kizárólagos jogát biztosítja.

A jogalkotó a 2004. évi CXXXVIII. törvénnyel tovább pontosította az 1997-ben módosított Bt. 26. §-t, a 26/C. § beemelésével a Bt-be. A hivatkozott törvénymódosítás 10. §-ához fűzött indokolás úgy érvel, hogy a „… A 26/C. §-ban lévő rendelkezés azt szabályozza, hogy egyes esetekben elkerülhetetlen a már megállapított (forgalomképes vagyoni jogot hordozó) bányatelek területét utólagosan, különös prioritást élvező érdekből, csökkenteni, a bányavállalkozóra nézve hátrányos módon módosítani kelljen. A kiegészítésben lévő módosítás a hatályos rendelkezés pontosítására törekszik, a jogbiztonság növelése érdekében …”.

A bírói gyakorlatban azonban számos esetben problémát okozott a kérdéses jogszabályhelynek a „kitermelés befejezése előtt” kifejezés helyes jogalkalmazása. A hatósági gyakorlatban ez egyértelműen azt jelentette ugyan, hogy a bánya kitermelési fázisának a befejezéséig, azaz a bánya bezárásáig irányadó a kártalanítási kötelezettségre vonatkozó rendelkezés, a bíróságok ezt több esetben ettől eltérően értelmezték, és a kitermelés, mint fizikai jellegű tevékenység befejezését értették ez alatt.

Mivel a gyakorlatban ez komoly érdeksérelemhez vezetett a bányavállalkozók terhére, végül kialakult a jogszabályhely mai, hatályos, azon szövegezése, amely ezt a félreértést is kellő mértékben tisztázza. A hatályos megfogalmazás így szól: „… Ha a már megállapított bányatelek területét a bányabezárási műszaki üzemi terv benyújtása előtt kivett hellyé nyilvánítják, az ebből eredő károkért a bányavállalkozót kártalanítás illeti meg. A kivett hellyé nyilvánításról szóló határozatban a kártalanításról is rendelkezni kell. A kártalanítási összeget a kivett hellyé nyilvánító határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válásától számított 30 napon belül kell megfizetni…”

A bírói gyakorlatból következik ugyanakkor még egy rendkívül fontos megállapítás nevezetesen, hogy ha az akadályozó magatartás (kivett hellyé nyilvánítás) és az ásványvagyon kitermelhetőségének az elvesztése között az ok-okozati összefüggés megállapítható, akkor nem érinti a kártalanítási kötelezettséget, hogy végez-e a bányavállalkozó bányászati tevékenységet a bányatelek bármely részén.

Ossza meg ismerőseivel:

Dr. Jean Kornél

Dr. Jean Kornél
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd | Irodavezető-helyettes | Equity partner
Balogh, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
kornel.jean@ecovis.hu
A szerző szakmai profilja