Közel a csecsemőhöz, távol a munkahelytől

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. , Dr. Farkas Márton | 2019.09.05 | Munkajog

A témához kapcsolódó előző cikkünkben elsősorban azokat a szabályokat tekintettük át, amelyek a várandósság bejelentésétől a szülési szabadságig terjedő időszakban irányadóak a munkáltató és a várandós munkavállaló számára. Az alábbiakban azokat az eseteket vesszük sorra, amikor a várandósság okán már nem végez munkát a kismama, erre ugyanis többféle jogcím – és persze hozzá kapcsolódó jogkövetkezmény – alapján is sor kerülhet.

Mindenekelőtt kezdjük a legáltalánosabb távolléti formával, a szülési szabadság intézményével. A várandós munkavállalónak egybefüggő 24 hét szülési szabadság jár, amelyből 2 hetet köteles igénybe venni. Ez azt jelenti, hogy 22 hétnyi szülési szabadságról az anya dönthet, hogy fel kívánja-e használni, 2 hetet viszont a munkáltatónak abban az esetben is ki kell adni, ha a munkavállaló nem jelez ilyen jellegű igényt.

Ezen a ponton ismét emlékeztetünk minden munkáltatót, hogy a szabadság kiadása a Munka törvénykönyve szerint munkáltatói kötelezettség, annak elmaradása esetén a felelősség nem hárítható el azzal az érveléssel, hogy a munkavállaló nem kívánta felhasználni a törvényből eredő szabadnapjait.

Arról, hogy a szülési szabadságból a kismama mennyit kíván a szülést megelőzően és mennyit a szülés után felhasználni, szabadon megállapodhat a munkavállalóval. Amennyiben nincs erre vonatkozó megállapodás a felek között, és a kismama a 2 hetes törvényi minimumnál hosszabb tartamú szülési szabadságot kíván igénybe venni, a munkáltatónak úgy kell kiadnia a szülési szabadságot, hogy a szülés várható időpontja elé legfeljebb 4 hét szülési szabadság essen.

Ha a kismama állapota nem teszi lehetővé, hogy a várandósság későbbi szakaszában munkát végezzen, de a 24 hét szülési szabadságot inkább a gyermek megszületését követően kívánja felhasználni, lehetősége van ún. veszélyeztetett terhesként keresőképtelen állományba vonulni. Ezt az állapotot a kezelőorvos rögzíti egy 9-es táppénzkóddal ellátott igazolással, amely alapján a veszélyeztetett munkavállaló táppénzre lesz jogosult és mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Érdemes tudni, hogy a táppénz 1/3-át a munkáltató köteles megtéríteni.

A gyermek nevelése és ápolása érdekében a szülési szabadság 24 hetes lejártát követően sem köteles ismét munkába állni a kismama, ha továbbra is gyermeke mellett kíván maradni. Ebben az esetben a munkavállaló (itt tehát már az apuka is) a gyermek harmadik életévének betöltéséig fizetés nélküli szabadságra jogosult, amely igényét a fizetés nélküli szabadság kezdetét megelőzően legalább 15 nappal írásban köteles bejelenteni a munkáltatónak.

Fontos tudni, hogy – eltérően a szülési szabadság és a veszélyeztetett terhesség teljes időszakától – a fizetés nélküli szabadságnak csupán az első 6 hónapja minősül munkában eltöltött időnek. Ennek a körülménynek többek között a szüléssel kapcsolatos távollét idejére járó szabadság mértéke szempontjából van kiemelt jelentősége, ugyanis a munkában töltött időnek minősülő időszakra attól függetlenül jár szabadság a munkavállalónak, hogy effektív munkavégzést nem teljesített pl. a szülési szabadság alatt.

A szülés miatti távollét alatt felhalmozódott szabadságok kiadását érdemes alaposan megtervezni és egyeztetni az érintett munkavállalóval, ugyanis többéves távollét alatt egyáltalán nem ritka, hogy 30-40 nap szabadság kiadását kell teljesíteni. A tévhittel ellentétben ezeket a szabadnapokat pedig még a munkavállaló hozzájárulásával sem lehet pénzben megváltani a munkaviszony fennállása alatt.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.