Külszíni bányák kitermelési ciklust követő hasznosítási lehetőségei inert anyagok felhasználásával

Szerző: Dr. Jean Kornél | 2017.04.25 | Bánya- és energiajog

A külszíni bányák kitermelési ciklusának befejezését követően a bányavállalkozó a bányászattal érintett külszíni terület legalább természeti környezetbe illő kialakítására köteles (tájrendezési kötelezettség). Ennek a – gyakorlatban szinte kizárólag fizikai rekultivációval járó – „minimális” tájrendezésnek az indokoltságát az adja, hogy a kitermelt ásványvagyon olyan mértékű mennyiségi hiányt képez a bányaüzem területén, amely az újrahasznosításra alkalmas (eredeti) állapot helyreállítását fő szabály szerint nem teszi lehetővé.

A hatósági gyakorlat ugyanakkor széles körben ismeri és elismeri annak a lehetőségét, hogy a külszíni bányák tájrendezése során hulladéknak nem minősülő, ún. inert anyaggal való feltöltés útján kerüljön akár részben, akár egészben pótlásra ez a mennyiségi hiány. Ennek eredményeként pedig akár az újrahasznosításra alkalmas állapot (eredeti terepszint) is elérhető.

Az inert anyaggal való feltöltés minimális jogi feltételei, a megfelelő tartalmú környezetvédelmi engedély megszerzése, illetve a meglévő módosítása (benne: a tájrendezési cél helyes definiálása és az inert anyaggal való feltöltés lehetőségének nevesítése), továbbá a bányára vonatkozó tájrendezési elő- vagy végleges terv, illetve a rekultivációs célt és tevékenységet meghatározó műszaki üzemi terv hatósági jóváhagyása, illetve megfelelő tartalommal történő módosítása.

Az inert anyag befogadására többféle módon is sor kerülhet:

  1. a bányába történő befogadás feltétele lehet az inert anyag beszállítója által beszerzett igazolás arról, hogy a lerakni kívánt anyag nem minősül hulladéknak, vagy
  2. nem kizárt az sem, hogy a bánya területén, az egyes tevékenységeket jogi és fizikai értelemben elkülönítve, akár a bányavállalkozó, akár harmadik személy valamely hulladékhasznosítási tevékenységet végezzen, amely eredményeként minimálisan szétválasztásra kerül az inert anyag és a hulladék azzal, hogy az inert anyag a tájrendezéshez kerül felhasználásra, a hulladék pedig pl. hulladéklerakóba kerül továbbszállításra.

Utóbbi esetben a hulladékhasznosítási tevékenység végzéséhez szükséges minimális jogi előfeltétel a hulladékhasznosítási engedély és a telepengedély beszerzése a tevékenység végzője által.

A lerakott inert anyag megfelelőségét a környezetvédelmi hatóság a vonatkozó engedély/ek előírásainak megfelelően ellenőrzi, illetve akár monitorozást is előírhat, különösen, ha a tevékenység a felszín alatti vizeket valamely módon érinti (pl. bányató feltöltése esetén).

A harmadik személy által, a kitermeléssel párhuzamosan végzett hulladékhasznosítási tevékenység reális kockázata lehet, hogy a bányába hulladéknak minősülő anyagok is lerakásra kerülnek. Jogi szempontból ezért a bányászati jog mindenkori tulajdonosa az elsődlegesen felelős. A kockázat csökkentésére megfelelő jogi és gazdasági biztosítékok alkalmazása feltétlen javasolt.

Ossza meg ismerőseivel:

Dr. Jean Kornél

Dr. Jean Kornél
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd | Irodavezető-helyettes | Equity partner
Balogh, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
kornel.jean@ecovis.hu
A szerző szakmai profilja