Néha egy felszólító levél sem csinál nyarat

Szerző: Dr. Bihary Ákos | 2018.01.11 | Követeléskezelés

Kényszerpályára kerülhet a felszámolásban joggal bízó hitelező?

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtörvény) rendszeres alkalmazása mellett joggal hihetnénk, hogy hitelezőként a Csődtörvény passzusait betartva és követve sikerrel vesszük fel a küzdelmet a renitens adósokkal szemben, az élet azonban mindig tartogat meglepetéseket.

A Csődtörvény egyik leggyakrabban használatos rendelkezése alapján a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.

A felszámolási eljárás megindításának további feltétele tehát, hogy a hitelező az adós részére fizetési felszólítás küldjön, melyben meg kell jelölni az adós tartozásának jogcímét, összegét és a teljesítési határidőt, továbbá meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást.

Minden alapunk megvan tehát arra, hogy ha az adós a közte, és közöttünk, mint hitelező között létrejött szerződés alapján nem teljesíti a fizetési kötelezettségét, és a teljesítési határidő óta 20 nap eltel, ha kiküldtük a megfelelő tartalmú fizetési felszólítást, és az adós ennek ellenére nem fizet, beadjuk a felszámolási kérelmet, hátradőljünk, és elégedetten figyeljük a fejleményeket és jó esetben várjuk a pénzt.

Szerző: Dr. Horváth István, Dr. Szladovnyik Krisztina
Ár: 12.900 Ft helyett 9.900 Ft

A joggyakorlat azonban – annak ellenére, hogy hazánkban nincs precedens jog –, mint oly sok esetben, most is közbeszólt, bizonyos értelemben mankót nyújtva az adósoknak.

A bírói gyakorlat (BDT2016.3570) szerint ugyanis – a Csődtörvény előírásával ellentétben – ha a hitelezőnek nem szükséges számlát kiállítania, hanem a követelés pusztán szerződésen alapul, két felszólítást kell küldenie az adós részére akkor is, ha a teljesítési határidőt a szerződés tartalmazza. Az adós pedig – és itt jön a jelentős segítség – a felszámolási eljárás elhárítása érdekében a követelést a második fizetési felszólítás kézhezvételéig vitathatja.

Annak ellenére született meg ez a precedens, hogy a Csődtörvény kifejezetten szerződésen alapuló tartozásról ír, és nem tesz megkülönböztetést az egyes tartozások között sem jogcímük alapján, sem pedig az alapján, hogy szükséges-e a tartozás összegéről számlát kiállítani, vagy sem.

Az pedig nyilvánvaló és életszerű, hogy ha valaki kap egy fizetési felszólítást arra vonatkozóan, hogy – akár szerződésen alapuló – fizetési kötelezettségének nem tett eleget, felvillan a vészjelző, és a második fizetési felszólítás előtt akkor is vitatni fogja a követelést, ha az egyébként lejárt, megalapozott és jogos.

Alappal lehet attól tartani; hogy a precedens nem könnyíti meg és nem gyorsítja a jogérvényesítést, és meg fog szaporodni az e miatt kényszerűségből megindítandó perek száma.

Ossza meg ismerőseivel:

Dr. Bihary Ákos

Dr. Bihary Ákos
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd | Partner
Balogh, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
akos.bihary@ecovis.hu
A szerző szakmai profilja