Nem vagyok végrendeleti örökös, ezért nem is illet meg semmi?

Szerző: Dr. Puskás Attila, Dr. Gaál Barnabás | 2019.02.21 | Minden egyéb, ami érdekelheti

Öröklési ügyekben gyakori kérdésként merül fel, és gyakran vitát szül, hogy az örökhagyó vajon mit is hagyott az örökösökre, milyen jogcímen illeti meg az örökösöket a hagyaték. A hagyatéki eljárások során gyakran kerülnek egymással konfliktusba az örökösök, ugyanis az örökhagyó által hagyott végrendelet nem feltétlenül differenciál világosan a végrendeleti és a törvényes örökösök között.

Ez nem elhanyagolható kérdés, mert – habár általánosságban elmondható, hogy a végrendeleti és a törvényes örökösök ugyanazok a személyek – a végrendeleti, illetve törvényes örökösök köre nem feltétlenül esik egybe. Amikor a végrendeleti örökös nem az örökhagyó leszármazója, rendszerint felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben vajon a végrendeleti örökös mellett megilleti-e az örökség a törvényes örököst is, és ha igen, milyen módon.

Megjelent a friss ECOVIS HUNGARY LEGAL HÍRLEVÉL

Benne kiemelt témánk: Nyugdíj részmunkaidő esetén

További aktuális híreket olvashat előadásainkról és a legújabb cikkeket Bányajog és Közbesz blogjainkból.

Mit is jelent ez?

Öröklési szempontból meg kell különböztetni a végintézkedés alapján, valamint a törvényes öröklési rend szerinti öröklést. A két öröklési rendszert alapvetően az különbözteti meg, hogy a végrendeleti öröklés esetén az örökhagyó aktív magatartására van szükség (végrendelet hátrahagyása), míg törvényes öröklés esetén nincs szükség arra, hogy az örökhagyó a hagyatékáról rendelkezzen, a törvényes öröklés a törvényben meghatározottak szerint, ipso iure történik meg.

A fentiek alapján tehát a két öröklési rendszert szét kell választani.

Az ember egyik, leginkább személyhez kötött nyilatkozata a végintézkedés, más szóval végrendelet. Végrendelet esetén az örökhagyó a halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végintézkedésében szabadon rendelkezhet. Ebben az esetben tehát szükséges az örökhagyó tevőleges, aktív magatartása, amellyel meghatározza, hogy a halála után fennmaradó hagyatékot az örökösei milyen módon és milyen mértékben örököljék.

Ezzel szemben a jogszabály a törvényes öröklés rendjét akként határozza meg, hogy végintézkedés hiányában elsősorban az örökhagyó gyermeke örököl. Amennyiben az örökhagyónak több gyermeke van, úgy azok fejenként egyenlő részben örökölnek. Ha valamelyik gyermek az öröklésből kiesett, úgy helyette annak gyermekei egymás közt, egyenlő részben örökölnek. Ilyenkor tehát nincs szükség az örökhagyó aktív magatartására, mivel az öröklés rendjét maga a törvény határozza meg.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ilyenkor a túlélő házastárs ne örökölne, ebben az esetben ugyanis a túlélő házastársat az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó haszonélvezeti jog, valamint a hagyaték többi részéből egy gyermekrész illeti meg.

Az öröklés egyik legfontosabb eleme, az úgynevezett kötelesrész. A törvény úgy rendelkezik, hogy kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne.

Munkaerő-Gazdálkodás 2019
Tb- és Bérügyintézők Kézikönyve

Szerző: Orosz Péter, Széles Imre
Ár: 9.900 Ft helyett 6.900 Ft

Ez azt jelenti, hogy a kötelesrészre az örökhagyónak a közeli hozzátartozói a törvényes öröklési rend szerint jogosultak, még abban az esetben is, ha egyébként az örökhagyó olyan végintézkedés hátrahagyásával hunyt el, amelyben a törvényes örököseket az örökségből kizárta.

Jól látható tehát, hogy a kötelesrész a törvényes öröklési rend alapján illeti meg az örökösöket. Kötelesrész jogcímen a törvényes örökösöket – ide nem számítva a házastársat megillető haszonélvezeti jogot – a törvényes örökrész egyharmada illeti meg.

A törvény úgy fogalmaz, hogy a kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke, ideértve az örökhagyó által bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon értékét is.

Vannak azonban olyan vagyonelemek, amelyeket nem lehet a kötelesrész számításánál figyelembe venni annak ellenére, hogy azt az örökhagyó életében ingyenesen adományozta. Ilyen vagyonelem lehet különösen az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél régebben bárkinek juttatott ingyenes adomány vagy szokásos mértéket meg nem haladó ingyenes adomány értéke. A kötelesrész számításánál figyelmen kívül hagyható vagyonelemeket a törvény egzakt módon határozza meg.

A kötelesrésznek tehát lényegi eleme, hogy az a törvényes örökösöknek abban az esetben is jár, ha egyébként az örökhagyó után olyan végintézkedés maradt fenn, amelyben a törvényes örököseit kizárta, részükre az örökségből hagyatékot nem rendelt. Ennek éppen azért van jelentősége, hogy a törvényes örökös akkor is részesüljön az örökhagyó hagyatékából, ha egyébként őt az örökhagyó a végintézkedésével az öröklésből kizárta.

Lényeges azonban, hogy a végrendeletből történő kizárás nem jelenti egyúttal azt, hogy a törvényes örökös a kötelesrészre ne tarthatna igényt.

A kötelesrészre jogosultnak a körelesrészre vonatkozó követelését hagyatéki eljárásban kell érvényesítenie. A kötelesrész iránti igény – tekintettel annak kötelmi jellegére – öt év alatt évül el.

Lehetőség van azonban arra is, hogy az örökhagyó a törvényes örökösét a kötelesrészből a végintézkedésbe foglalt kitagadás útján kizárja. A jogszabály taxatív módon felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján az örökös hagyatékból való kitagadásnak helye van, ilyen például az örökös érdemtelensége, az örökhagyó sérelmére elkövetett bűncselekmény vagy akár erkölcstelen életmód folytatása.

Amennyiben az örökhagyó végintézkedése a kötelesrészre jogosulttal szemben kitagadást tartalmaz, úgy a törvényes örökös sem hagyatéki, sem peres eljárás útján kötelesrésszel kapcsolatban igényt nem érvényesíthet.

Öröklésjogi kérdésekkel kapcsolatban forduljon bizalommal az Ecovis Legal Hungary szakértőihez!

 

Ossza meg ismerőseivel: