Taxival elindulni? Na, még mit nem! – A munkába járással kapcsolatos költségek elszámolása

Szerző: Dr. Molnár Gergő Zsolt, Dr. Petrik Tamás | 2019.04.11 | Munkajog

Hogy néz ki egy átlagos munkavállaló reggeli rutinja? Felkel, elkészül, rohan, hogy elérje a buszt, villamost, metrót, vonatot stb., ahol az embertömegtől szinte levegőt is alig kapni, majd kellően felspannolt állapotban beér a munkahelyére és elkezd dolgozni. Nem lenne egyszerűbb a ház előtt beülni egy taxiba és az előbbi tortúra mellőzésével kényelmesen begurulni a munkahelyre? Dehogynem. És mindezt el tudjuk számoltatni a munkáltatóval? Aligha. De akkor milyen munkábajárási költségtérítésre jogosult a munkavállaló? Jelen cikkünkben erre keressük a választ.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 51. §-a tartalmazza, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak mindazon költségét, amely a munkaviszony létesítésével indokoltan felmerül. Az utazási költségtérítéssel kapcsolatos részletes szabályokat pedig a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Kormányrendeletben találjuk.

Megjelent a friss ECOVIS HUNGARY LEGAL HÍRLEVÉL

Benne kiemelt témánk: SZJA 1% felajánlása

További aktuális híreket olvashat előadásainkról és a legújabb cikkeket Bányajog és Közbesz blogjainkból.

Milyen munkába járással kapcsolatos utazási költségeket köteles megtéríteni a munkáltató?

A hivatkozott kormányrendelet alapján a munkáltató köteles megtéríteni a közigazgatási határon kívüli, tehát másik településen lévő lakóhelyről vagy tartózkodási helyről történő munkába járás esetén a tömegközlekedési eszköz igénybevétele céljából vásárolt bérlet vagy menetjegy árának 86 százalékát, kivéve, ha a munkáltató a munkavállalók utaztatását csoportos személyszállítás útján oldja meg.

Megjegyzendő, hogy a helyi tömegközlekedés kizárólag abban az esetben számolható el munkába járás címén, ha átutazás céljából veszi igénybe a munkavállaló, tehát például ha valaki Érdről Szentendrére jár dolgozni és a munkába járáshoz Budapesten is át kell utaznia.

Gépjárművel történő munkába járás esetén – szintén közigazgatási határon kívüli lakóhelyről vagy tartózkodási helyről – a munkavállalót megilleti 9 forint kilométerenként. Ez azonban csak akkor jár, ha a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen tömegközlekedés vagy azt a munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudná igénybe venni (például éjszaka vagy hajnalban jár le a munkaideje), vagy ha súlyos fogyatékossága miatt nem képes igénybe venni, továbbá ha a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy tíz év alatti, köznevelési intézményben tanuló gyermeke van.

A munkába járással kapcsolatban felmerült költségen felül a munkavállaló jogosult a hazautazással járó költségek egy részére is, a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás esetén, melynek mértéke a bérlet vagy menetjegy árának legalább 86%-a, de legfeljebb havonta

  • 2010-ben 30 000 forint,
  • az ezt követő években pedig az előző évre a Központi Statisztikai Hivatal által megállapított átlagos árnövekedés mértékével növelt összeg.

Ezek a szabályok azonban nem zárják ki, hogy a munkáltató ezeknél magasabb összegű utazási költségek megtérítésében részesítse a munkavállalót vagy a fenti feltételeket nem teljesítő személyek részére is megtérítse a gépjárművel történő munkába járást vagy akár taxiköltséget térítsen meg a munkavállaló részére, ezeknek azonban különböző adójogi következményei vannak.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint a tömegközlekedéssel történő munkába járás elszámolása címén kapott összeg adómentes a bérlet, illetve a menetjegy árának 100%-áig, a gépkocsival történő munkába járás esetén nyújtott költségtérítés kilométerenként 15 forint összeg erejéig mentes a személyi jövedelemadó alól. Amennyiben a munkáltató úgy döntene, hogy a taxival bejáró munkavállaló utazási költségét is megtéríti, figyelemmel kell lennie arra, hogy ezen költség adómentesen nem számolható el.

Összességében elmondható, hogy a fentebb felsorolt esetekben a munkába járással kapcsolatos költségek megtérítése kötelező a munkavállaló részére, az ezen felüli összeg kifizetése pedig a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, figyelembe véve annak adójogi következményeit. Amennyiben a munkáltató a kötelező eseteknél szélesebb körben nyújt lehetőséget a munkavállalóinak arra, hogy a munkába járás költségeit a munkáltató kontójára elszámolják, és ezzel a lehetőséggel a munkavállaló visszaél, az ilyen magatartás munkajogi következményeit következő cikkünkben ismertetjük.

Munkaerő-Gazdálkodás 2019
Tb- és Bérügyintézők Kézikönyve

Szerző: Orosz Péter, Széles Imre
Ár: 9.900 Ft helyett 6.900 Ft

Ossza meg ismerőseivel:

Dr. Molnár Gergő Zsolt

Dr. Molnár Gergő Zsolt
Ecovis Hungary Legal
Ügyvéd | Partner
Balogh, B. Szabó, Jean, Zalavári és Társai Ügyvédi Iroda
gergo.molnar@ecovis.hu
A szerző szakmai profilja