A hulladékgazdálkodás mostohagyereke, avagy mi is az a termelési hulladék

Szerző(k): Dr. Bihary Ákos LL.M. | 2017.10.27 | Környezetvédelem és hulladékgazdálkodás

Egy korábbi bejegyzésben arról értekeztünk, hogy a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (Hulladéktörvény) régóta adós a megfelelő rendeleti szintű szabályozással a több hulladéktípust, így a mellékterméket illetően is.

Ha lehet, a jogalkotó még mostohábban bánik a termelési hulladékkal, mert míg a melléktermékre vonatkozóan a Hulladéktörvény legalább néhány főbb előírást tartalmaz, a termelési hulladékkal kapcsolatos rendelkezések ehhez képest még a felszínt is alig kapargatják, azt is legfeljebb elvárás szinten.

A probléma ott kezdődik, hogy a termelési hulladék definíciója a fogalmak között nem szerepel, így eleve nehéz kategorizálni ezt a hulladékfajtát, és így elkülöníteni az egyéb, egyértelműen beazonosítható hulladéktípusoktól.

A szakirodalom a termelési hulladékot olyan hulladéknak tekinti, amely a különböző termelési tevékenységek során keletkezik, vagyis az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén. Ez a fogalom azonban azon túlmenően, hogy nem jogszabályban került meghatározásra, túlságosan tág ahhoz, hogy kellő hivatkozási alapot teremtsen egy esetleges hatósági, vagy bírósági eljárásban.

Az egzakt fogalom-meghatározás hiánya ellenére a Hulladéktörvény több elvárást is megfogalmaz a piaci szereplők felé a termelési hulladékok kezelésével kapcsolatosan, nézzük, melyek ezek.

Az a gazdálkodó szervezet, amely termelési hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységet végez, köteles törekedni arra, hogy üzletpolitikáját úgy alakítsa ki és a hulladékhierarchia szerinti egyes hulladékgazdálkodási tevékenységeket úgy válassza meg, illetve olyan technológiafejlesztést hajtson végre, amely az elérhető leghatékonyabb anyag- és energiafelhasználással jár.

Ezen túlmenően az a gazdálkodó szervezet, amelynek tevékenysége során termelési hulladék képződik, köteles elősegíteni a Hulladéktörvényben, valamint a hulladékgazdálkodási tervekben foglalt megelőzési, hasznosítási és ártalmatlanítási célok megvalósítását.

A termelési hulladékot más hulladéktól elkülönítetten kell gyűjteni.

Törekedni kell továbbá arra, hogy a termelési hulladék a képződés helyétől az elérhető leggazdaságosabb módon és legrövidebb időn belül kerüljön hasznosító vagy ártalmatlanító létesítménybe.

A termelési hulladékra a termelési hulladékkal, valamint az elkülönítetten gyűjtött háztartási hulladékhoz hasonló hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet előírásait kellene alkalmazni, ez a jogszabály azonban még nem került megalkotásra, így a jogalkalmazók egyelőre sötétbe tapogatóznak.

A legjellemzőbb magatartás, hogy a cégek a tevékenységük során keletkező hulladékot besorolják valamilyen egyéb kategóriába a hulladékjegyzék alapján (amely a kellő mélységű szabályozás hiányában szintén nem tartalmazza a termelési hulladék kategóriáját), elkerülve így az esetleges kellemetlenségeket és a lehetséges szankciókat, jogvitákat.

Abban az esetben azonban, ha valaki mégis arra adja a fejét, hogy megpróbálja a termelő tevékenysége során keletkező hulladékot termelési hulladéknak minősíteni, feltétlenül ajánljuk, hogy a szokásosnál is körültekintőbben járjon el, és mindenképpen kérje hulladékgazdálkodási szakember segítségét.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.