Kizárt vagy nem kizárt? – A tényleges tulajdonos személyének jelentősége a közbeszerzési eljárásokban II.

Szerző(k): Dr. Nagy-Fribiczer Gabriella | 2018.01.25 | Közbeszerzés

A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) által szabályozott meglehetősen nagy számú kötelezően érvényesítendő kizáró ok között kiemelt helyet foglal el a – közbeszerzési szakmai zsargonban gyakorta csak „off shore” kizáró okként aposztrofált – 62. § (1) bekezdés k) pont [és azon belül is a kb) alpont] szerinti kizáró ok.

A kiemelt jelleg egyfelől abban mutatkozik meg, hogy ezen kizáró ok az uniós eljárásrend szerinti közbeszerzéseken túl minden esetben kötelezően érvényesítendő a nemzeti eljárásrend szerint megvalósított (kisebb értékű) közbeszerzések esetében is, másfelől a Kbt. 62. § (1) bekezdés k) pont kb) alpont szerinti kizáró ok az egyetlen olyan kötelező kizáró ok, amely vonatkozásában a nemzeti eljárásrendben sem elegendő egyszerűen nyilatkozni arra vonatkozóan, hogy az a gazdasági szereplők tekintetében nem áll fenn, hanem kifejezetten nyilatkozni szükséges a tényleges tulajdonos személyéről (illetve annak hiányáról).

Korábbi blog cikkükben már foglalkoztunk ezen kizáró okkal, azon – magát még mindig meglehetősen széles körben tartó – tévhit eloszlatása céljából, hogy a Kbt. 62. § (1) bekezdés k) pont kb) alpontja szerinti kizáró ok a tényleges tulajdonossal nem rendelkező cégeket zárja ki a közbeszerzési eljárásokból; a kizáró ok valójában ugyanis csak azon gazdasági szereplőket érinti hátrányosan, amelyeknek ugyan van természetes személy tényleges tulajdonosuk, de nem képesek (hajlandóak) azt megnevezni.

A fent hivatkozott cikkünkben még a  pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: régi Pmt.) tényleges tulajdonos fogalmának releváns rendelkezéseire hivatkoztunk [régi Pmt. 3. § r) pont ra)­­–rb) vagy rc)–rd) alpontja], mivel a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló új 2017. évi LIII. törvény (a továbbiakban: új Pmt.) 2017. június 26-ai hatálybalépése ellenére a Kbt. 62. § (1) bekezdés k) pont kb) alpontjában egészen 2017. december 31-éig kifejezetten a régi Pmt.-t hivatkozta meg.

A Kbt.-nek a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel és az egyes hatósági eljárások egyszerűsítésével összefüggő törvények módosításáról szóló 2017. évi CLXXXVI. törvénnyel történő, 2018. január 1-jén hatályba lépett módosítása ugyanakkor e tekintetben is kiigazította a közbeszerzési szabályokat.

E kiigazítás két oknál fogva nem tekinthető pusztán formainak:

• egyrészt magában az új Pmt.-ben a korábbi szabályozáshoz képest módosult (szélesedett és szigorodott) a tényleges tulajdonos fogalma,
• másrészt a módosított Kbt. nem a régi Pmt.-vel megegyező körben hivatkozza meg az új Pmt. tényleges tulajdonosra vonatkozó rendelkezéseit.

Addig ugyanis, amíg a Kbt. alkalmazásában a régi Pmt. tényleges tulajdonos fogalmát meghatározó 3. § r) pontjának ra)–rb) és rc)–rd) alpontjai szerinti természetes személyek minősültek tényleges tulajdonosnak, az új Pmt. 3. § 38. pontjából csak az a)–b) és d) alpont szerinti természetes személyek minősülnek a közbeszerzések szempontjából tényleges tulajdonosnak, a következők szerint (az új Pmt. bővült előírásai félkövéren szedve):

„38. tényleges tulajdonos:

2. a) az a természetes személy, aki jogi személyben vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben közvetlenül vagy – a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:2. § (4) bekezdésében meghatározott módon – közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább huszonöt százalékával rendelkezik, vagy egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorol a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet felett, ha a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nem a szabályozott piacon jegyzett társaság, amelyre a közösségi jogi szabályozással vagy azzal egyenértékű nemzetközi előírásokkal összhangban lévő közzétételi követelmények vonatkoznak,
3. b) az a természetes személy, aki jogi személyben vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben – a Ptk. 8:2. § (2) bekezdésében meghatározott – meghatározó befolyással rendelkezik,
4. d) alapítványok esetében az a természetes személy,
5. da) aki az alapítvány vagyona legalább huszonöt százalékának a kedvezményezettje, ha a leendő kedvezményezetteket már meghatározták,
6. db) akinek érdekében az alapítványt létrehozták, illetve működtetik, ha a kedvezményezetteket még nem határozták meg, vagy
7. dc) aki tagja az alapítvány kezelő szervének, vagy meghatározó befolyást gyakorol az alapítvány vagyonának legalább huszonöt százaléka felett, illetve az alapítvány képviseletében eljár,”

Hangsúlyozandó, hogy bár az új Pmt. 3. § 38. pontjának f) pontja – a régi Pmt.-hez hasonlóan – tartalmazza azon kisegítő szabályt, miszerint a 3. § 38. pontjának a) és b) pontjában meghatározott természetes személy hiányában a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet vezető tisztségviselője minősül tényleges tulajdonosnak, ezen előírás a közbeszerzési eljárásokban (a korábban egy rövid ideig alkalmazott szabályozási megoldástól eltérően) nem érvényes. Azaz a vezető tisztségviselőt nem kell, illetőleg lehet tényleges tulajdonosként megjelölni, illetve megjelölésüket elvárni.

Az új előírások a  2018. január 1-jén és az  azt követően megkezdett közbeszerzési eljárásokra, közbeszerzési eljárások alapján megkötött szerződésekre alkalmazandók. Mivel a közbeszerzési eljárások ajánlatkérői jellemzően nyilatkozat-minták kiadásával segítik a megfelelő ajánlattételt a kizáró okokra vonatkozó nyilatkozatok tekintetében is, a fenti módosításra tekintettel a közbeszerzési eljárásokban rendelkezésre bocsátott nyilatkozat-mintákat is felül kell vizsgálni.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.