Veszek – adok – veszek, illetéket nyelek?

Szerző(k): Dr. Hortobágyi Sándor | 2018.06.14 | Ingatlan

Blogcikkben kevésbé szerencsés jogszabályszöveget szó szerint idézni, de az alább ismertetett tényállás miatt most mégis érdemes. Nézzük, hogy is szól az a bizonyos, sokak által nagy vonalakban ismert, itt, a blogon korábban már említett, cserepótló vétel szabálya.

Illetéktörvény 21. § (4) bekezdés: „Ha a magánszemély több lakástulajdont cserél, illetve a vásárlást megelőző három éven belül vagy a vásárlást követő egy éven belül több lakástulajdont vásárol, értékesít, az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál minden egyes lakáscserével, lakásvásárlással szemben – a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő, azonos jogcímű – a fizetésre kötelezett számára kedvezőbb illetékalapot eredményező egyetlen cserét, értékesítést lehet figyelembe venni. (…)”

Összefoglalva tehát:

• elad valaki és vesz is, meghatározott időn belül;
• az eladás és a vétel egymást közvetlenül követi;
• egy eladással egy vásárlás állítható szembe;
• az adózóra nézve kedvezőbbet kell figyelembe venni.

Ezek után feltettem az adóhatóságnak a kérdésem az alábbi tényállás mellett:

• történik egy 15 millió forint értékű vásárlás, majd
• történik egy 40 millió forint Ft értékű eladás, azután
• történik egy újabb, 50 millió forint értékű vásárlás.

A 15 millió forint értékű vásárlásnál előre tudja az ember, hogy nemsokára el fog adni egy nagyobb értékű ingatlant, így kéri az adóhatóságot, hogy ne szabjon ki illetéket az 15 millió forintos vásárlás után. Ez rendben meg is történik.

Igen ám, de emberünk később rájön arra (a 40 milliós eladás után), hogy neki kedve szottyan egy újabb, immáron nagyobb értékű ingatlant is megvenni. Nyilván sokkal jobban járna azzal, ha a 40 milliós eladás utáni illetékkedvezmény lehetőségét nem egy 15, hanem egy 50 millió forint értékű ingatlannál használhatná fel. Ugyanakkor az első vétel utáni eljárás, az illeték „ki nem szabása” már lezárult.

Kérdésem mögött az a megfontolás állt, hogy ugyan miért ne lehetne ebben az esetben is, akár utólag érvényesíteni a kedvezőbb illeték szabályát? Ugyanis, mindkét ügylet esetén igaz az, hogy az eladás és a vásárlás egymást időben közvetlenül követik; az első esetben egy vásárlás–eladás sorrendben, a másodikban eladás–vásárlás sorrendben.

Tudomásul vettem ugyan, és való igaz, hogy az első ügyletben maga az adózó kérte az illetékmentességet, de ennek oka pusztán az volt, hogy abban az időpontban még nem volt a látómezőben egy második vásárlás, csak a nemsokára bekövetkező eladás volt valószínűsíthető. Így a második ügylet „képbe kerüléséig” az adózónak meg sem nyílt a választási lehetősége a tekintetben, hogy melyik ügyletnél kívánja a kedvezményt igénybe venni.

Ezen érvek mentén abba az irányba próbáltam terelni a válaszadó hatóság gondolatait, hogy ezt a problémakört ne eljárási alapon közelítsék meg. Pusztán azért, mert az első vételre vonatkozó illetékkiszabási eljárás már lezárult, ne legyen az a válasz, hogy „kérem, itt már nincs mit tenni”. Hiszen ez „csak” egy eljárásjogi problematika… Egy lezárt eljárást újra lehet nyitni, ott akár utólag is sor kerülhetne az illeték kiszabására. Miért ne?

Természetesen a hatóság, ahogy sejtettem, a könnyebb végéről fogta meg a dolgot és naná, hogy arra hivatkozva mondott nemet a 3)-as adóügylet illetékkedvezményére, hogy az 1)-es ügylet már lezárult. Ám a válaszukban foglaltakat jelen esetben sokszorosan is megfontolom, miszerint „a válaszlevélben részletezettek szakmai véleménynek minősülnek, kötelező jogi erővel nem bírnak”.

Biztosak lehetnek benne, hogy kedvezményt fogunk igényelni a második ügyletnél, illetve abban is, hogy az első ügyletnél utólag fogjuk kérni az illetékkiszabást. Majd aztán meglátjuk, meddig jutunk… Megírom.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.