Kiskorú gyermek lakcímének megváltoztatása

Szerző(k): Dr. Puskás Attila , Dr. Gaál Barnabás | 2018.11.08 | Minden egyéb, ami érdekelheti

Manapság egyre több házasság megy tönkre és végződik végeláthatatlanul hosszú családjogi jogvitával, amelyben lényegtelen, hogy ki nyer, egy biztos: a gyerek veszít.

Sajnos sokakat érintő kérdés, ezért nézzük meg a családjogi csatározások egyik húsbavágó elemét: amikor szülői felügyeleti joggal rendelkező szülő a különélő, de szintén szülői felügyeleti joggal rendelkező szülő hozzájárulása nélkül megváltoztatja a gyermek lakcímét.

Ez a fegyver egy a sok közül, amelyre a különélő szülő azonnal ugrik, és megtesz mindent annak érdekében, hogy a lakcímátírás következményeként beállott változást visszafordítsa. Ez nem is csoda, hiszen a gyermek lakóhelyének megváltozása komoly jogkövetkezményekkel jár.

Ebben az esetben a „sértett fél” attól sem riad vissza, hogy közigazgatási intézményt pereljen be arra való hivatkozással, hogy nem hajthat végre olyan kérelmen alapuló eljárást, és annak alapján nem végezhet olyan deklaratív hatályú jogcselekményt, amely a gyermek vonatkozásában mindkét szülői felügyeletet gyakorló szülő hozzájárulását kívánja meg.

Ez az álláspont nem egyezik meg sem a jogszabályokkal, sem pedig a bírói gyakorlattal, tekintettel arra, hogy ilyen esetben az új lakcím bejelentése és az ezzel kapcsolatos közigazgatási eljárás eredményeként átvezetett lakcímváltozás megfelel a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról (a továbbiakban: Nytv.) és annak végrehajtásáról szóló törvényben foglalt szabályozásnak.

Az ilyen esetekkel kapcsolatban annak kapcsán merülhet fel a probléma, mert a Polgári Törvénykönyvben foglalt rendelkezések szerint a szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni. Ezen felül pedig kimondja, hogy amennyiben a közös szülői felügyelet gyakorlása során a szülők valamely kérdésben nem tudnak megállapodni – a lelkiismereti és vallásszabadság körébe tartozó kérdés kivételével – a gyámhatóság dönt.

A bíróság álláspontja ebben az esetben azonban az, hogy a közigazgatási hatóságnak a lakcímnyilvántartással kapcsolatos kérelmek elbírálása során nem kell alkalmaznia a Polgári Törvénykönyvnek a szülői felügyeletre vonatkozó fenti szabályait, mert az eljárás ilyenkor nem a gyermekkel együtt élő szülő családjogi sérelmeinek orvosolását célozza.

Kiskorú gyermek lakóhelyének megváltozását az Nytv. alapján a gyermekkel együtt élő szülő köteles a beköltözés vagy kiköltözés után 3 munkanapon belül nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni, még abban az esetben is, ha a másik szülő előzetesen nem járult hozzá. A regisztratív nyilvántartási ügyben az érdemi döntést kizárólag annak ténye határozza meg, hogy a gyermek melyik szülővel él együtt, mindenkor a gyermek tényleges tartózkodási helye határozza meg a lakcímnyilvántartási eljárásban hozott döntést.

A Nytv. végrehajtási rendelete nem írja elő a hatóság előtti közös törvényes képviseletet, ezért az érdemi döntést nem befolyásoló körülmény, hogy a lakcímbejelentéssel élő szülő önkényesen változtatta-e meg a gyermek lakóhelyét. Mindaddig, amíg a gyámhatóság vagy a bíróság jogerős döntése a gyermek lakóhelyéül a bejelentettől eltérő címet nem jelöl meg, a gyermek lakóhelye annak a szülőnek a lakóhelye, akinek a háztartásában a gyermek életvitelszerűen lakik.

A fentiekből tehát egyértelműen kitűnik, hogy sem az Nytv., sem annak végrehajtási rendelete nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely előírná a gyámhivatali eljárás kezdeményezését, ha a közös szülői felügyeletet gyakorló szülők között vita van a gyermek lakóhelyének kijelölése tekintetében.

A lakcímnyilvántartási eljárásban nincs tehát szükség a közös szülői felügyeletet gyakorló, külön élő szülő hozzájárulására a kiskorú gyermek lakóhelyének bejelentéséhez, mivel a Polgári Törvénykönyv szülői felügyeleti jogot szabályozó általános rendelkezései nem írják felül a deklaratív jellegű eljárásban alkalmazandó speciális eljárási szabályokat.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.