Egyszerűsödött hitelezői igényérvényesítés a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokban

Szerző(k): Dr. Zalavári György LL.M. , Dr. Pál Gergely | 2018.11.08 | Cégjog

Gyakran felmerül ügyfeleink körében az a probléma, hogy olyan cégekkel vagy vállalkozókkal folytattak közös jogügyleteket, amelyek pénzügyi nehézségekbe ütköztek, vagy csak egyszerűen nem tudták visszafizetni tartozásukat az ügyletekből eredően. A velük szemben keletkezett követelés behajtását ilyen helyzetben nehezíti, ha a hitelező és az adós társaság székhelye, telephelye az Európai Unión belül különböző tagállamban található. Ezekben az esetekben különleges fizetésképtelenségi eljárások állnak rendelkezésre, amelyeket a hitelezők bevonásával folytatnak le az illetékes bíróságok. De milyen szabályok vonatkoznak ezekre az eljárásokra? Jelen cikkünkben a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások joghatósági kérdéseiről, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az alkalmazandó jogot szabályozó EU rendeletről kívánunk írni.

Az Európai Unió a több tagállam területén is üzleti tevékenységet folytató, eszközökkel rendelkező vállalkozók vagy cégek elleni fizetésképtelenségi ügyeket a 2015/848 rendeletben (a továbbiakban: Rendelet) szabályozza, amely 2017. június 26. napján lépett hatályba. A Rendelet felülvizsgálta a 1346/2000/EK rendeletet – illetve annak későbbi módosításait – és annak helyébe lépett.

A Rendelet egyrészt a fizetésképtelenségi eljárások és a közvetlenül azokból eredő, azokhoz szorosan kapcsolódó keresetek megindításához szükséges joghatóságra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, mivel a magánszemélyek, a fizetésképtelen gazdasági társaságok vagy más jogi személyek elleni felszámolási típusú eljárások, a bíróság által jóváhagyott megállapodások, a kényszeregyezségek és a hasonló eljárások, valamint az ilyen eljárásokhoz kapcsolódó peres eljárások nem tartoznak az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá.

A Rendelet célja elsődlegesen, hogy biztosítsa azon fizetésképtelenségi eljárások hatékony és gyors lefolytatását, amelyek résztvevői a székhelyüktől eltérő uniós tagállamban üzleti tevékenységet folytató vagy pénzügyi érdekeltséggel rendelkező cégek vagy vállalkozások, másodlagosan pedig az, hogy elősegítse a hitelezők követeléseinek behajtását a határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokban.

A Rendelet alapvetően a határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokban előforduló kollíziós és a joghatósági összeütközések feloldására koncentrál, és emellett az egész Európai Unió területén biztosítja a fizetésképtelenséggel kapcsolatos ítéletek elismerését is. Ennek eredményeképpen a Rendelet meghatározza, hogy mely bíróság rendelkezik joghatósággal az adott fizetésképtelenségi eljárás megindítására, mely az alkalmazandó nemzeti jog. Itt érdemes megjegyezni, hogy a korábbi szabályozást nem lehetett határon átnyúló ügyekben alkalmazni, az új szabályok a nemzeti eljárások szélesebb körére alkalmazhatók.

A legfontosabb módosítások röviden:

• A Rendelet lehetőséget teremt arra a cégeknek, hogy korszerű nemzeti szerkezetátalakítási eljárásokat alkalmazzanak a vállalkozásuk megmentése vagy más uniós országokban található adósoktól történő pénzbehajtás céljából.
• A „csődturizmus” jelenséggel szembeni fellépés erősítése. Ennek keretében a cégek röviddel a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtti székhelyváltoztatásait a bíróságoknak nyomon kell követnie folyamatosan, ezzel is kiküszöbölve az esetleges visszaéléseket.
• A Rendelet elkerülhetővé teszi a „másodlagos eljárásokat”. A másodlagos eljárások a társaság létesítő okirat szerinti székhelye szerinti országtól eltérő uniós ország bíróságai által indított eljárásokat jelentik, a szabályok ugyanakkor olyan biztosítékokat is tartalmaznak, amelyek garantálják a helyi hitelezők érdekeinek védelmét.
• A Rendelet bevezeti a csoportos fizetésképtelenségi eljárási keretet. Ez növeli azoknak a fizetésképtelenségi eljárásoknak a hatékonyságát, amelyek egy vállalatcsoport különböző tagjait érintik, ami pedig nagyobb esélyt biztosít a csoport egészének megmentésére, reorganizációjára.
• A Rendelet szerint 2019 nyarára az egész Európai Unióra kiterjedő összeköttetés létesül az elektronikus nemzeti fizetésképtelenségi nyilvántartások között, ezzel könnyítve a más uniós országokban zajló fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó információk beszerzését.

Az egyik legfontosabb újítás a hatékonyabb igényérvényesítés elősegítése érdekében az, hogy a Rendelet lehetővé tette azt, hogy a külföldi hitelezők egységes formanyomtatványon terjesszék elő hitelezői igényüket az adós cég ellen.

A Rendelet Magyarországon is jelentős változásokat hozott a határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozóan. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény a jogharmonizációt szem előtt tartva a határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó kiegészítő szabályokat tartalmaz, igazodva a Rendelethez. Ennél fogva pontosításra került többek között a gazdálkodó szervezetek definíciója, valamint új fogalomként megjelent a fizetésképtelenségi szakértő is, akinek a felszámoló, a vagyonfelügyelő, valamint a külföldi fizetésképtelenségi szakértő minősül.

A fentiekből is kitűnik, hogy az EU részletes szabályozással és átfogó koncepcióval kívánja hatékonyabbá és gördülékenyebbé tenni a határokon átnyúló eljárásokat, valamint egyszerűsíteni a hitelezők követeléseinek behajtását is egyúttal. A rendszer működőképességét tekintve jelentős szerepe lesz az eljárások szakértői és bíróságai közötti kapcsolattartásnak, továbbá az elektronikus fizetésképtelenségi nyilvántartások, illetve az egységes formanyomtatványok használatának is.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.