Amit a tartási szerződésről tudni kell

Szerző(k): Dr. Puskás Attila , Dr. Gaál Barnabás | 2019.01.24 | Minden egyéb, ami érdekelheti

Korábbi cikkünkben (itt) részletesen írtunk az öröklési szerződésről, amely a tartási szerződésnek egyik rokon intézménye. Jelen bejegyzésben a tartási szerződés fontosabb jellemzőire kívánunk rávilágítani akként, hogy sorravesszük e szerződéstípus egyes szakaszait.

A törvény úgy fogalmaz, hogy tartási szerződés alapján a tartásra kötelezett a tartásra jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátására, illetve gondozására, a tartásra jogosult ellenérték teljesítésére köteles. A tartásba beletartozik az érintettről való gondoskodás, az élelemmel és ruházattal való ellátás, betegsége esetén ápolás és gyógyíttatás, valamint szükséghez képest a tartásra jogosult lakhatásának biztosítása, valamint halála esetén illő eltemettetése is.

Lényeges, hogy a tartásra kötelezettnek nem a létfenntartás minimális feltételeit kell biztosítania, hanem a jogosult indokolt szükségleteit kell kielégítenie.

A tartási szerződések lényeges eleme a tartós jelleg. A tartási szerződés – a felek eltérő megállapodása hiányában – a jogosult haláláig áll fenn.

A tartási szerződés alapvető formáját tekintve tehát visszterhes ügylet, vagyis a tartásra kötelezett ellenérték fejében vállalja a jogosult ellátását. Ugyanakkor fontos kiemelni, amennyiben a körülményekből más nem következik, közeli hozzátartozók egymás közötti tartási szerződése ingyenes formában jön létre, és a tartás teljesítéséért ellenszolgáltatás nem jár.

A tartási szerződéseknél a tartásra jogosult fél jellemzően a legértékesebb vagyontárgya ellenében jut hozzá a szolgáltatáshoz. Tekintettel arra, hogy tartási szerződés megkötésekor nem lehet előre meghatározni, hogy a jogosultat milyen hosszú ideig kell a kötelezettnek eltartani, ezért a jogosult olyan ellenszolgáltatást kell, hogy felajánljon, amely a kötelezett által vállalt szolgáltatást előreláthatólag fedezni tudja, annak biztosítékul szolgálhat. A tartási szerződést annak bizonytalan időtartama miatt – meglehetősen etikátlan módon – szerencseszerződésnek is nevezik.

Tartási szerződés keretében a tartásra jogosult, ellenszolgáltatásként nem ritkán a tulajdonában lévő ingatlant ajánlja fel. Ebben az esetben az ellenszolgáltatásként felajánlott ingatlan tulajdonjoga a tartási szerződés megkötésével egyidejűleg száll át a tartásra kötelezettre. Ilyenkor az ingatlan tulajdonjogát – a tartási szerződés biztosítása céljából – a kötelezett fél javára tartási joggal terhelten jegyzik be az ingatlan-nyilvántartásba.

A tartási szerződést írásban kell megkötni. A szigorú követelményeket egyfelől az indokolja, hogy ellenszolgáltatásként a jogosult gyakran ingatlant ruház át, az ingatlanátruházási szerződés pedig csak írásban érvényes. A szigorú alakiság a felek védelmét szolgálja, ugyanis a felek között fennálló – ugyanakkor könnyen megromló – bizalmi viszony miatt a szolgáltatások szerződésszerű teljesítésének bizonyítása az írásbeliség hiányában nehézségbe ütközne.

Tekintettel a tartásra jogosult kiszolgáltatott helyzetére, ez a fajta szerződéstípus leginkább bizalmi jellegű. A bizalmi viszony azt fejezi ki, hogy a tartási szerződést személyesen kell teljesíteni, és azt a jogosult és csak személyesen veheti igénybe. A bizalmi jellegre tekintettel főszabály szerint a szerződés felmondására, egyoldalú megszüntetésére nem ad lehetőséget. Ez azonban nem jelenti azt, hogy annak módosítására, illetve megszüntetésére a felek egyező akaratával ne kerülhetne sor.

Amennyiben tehát a szerződés nem fenntartható, úgy lehetőség van arra, hogy azt a felek közös megegyezéssel módosítsák. Amennyiben a felek a szerződés módosításával kapcsolatban nem tudnak megegyezni, úgy bármelyik fél kérheti a bíróságtól annak megváltoztatását. A bíróság a körülmények vizsgálatát követően alapvetően két esetben változtatja meg a felek közötti szerződést.

Az egyik eset, ha a felek közötti viszony a szerződéskötést követően oly mértékben megromlott, hogy a felek közötti jogviszony nem tartható fenn, illetve ha a szerződés a rendeltetését nem tudja betölteni. Ebben az esetben lehetőség van arra, hogy a bíróság a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé alakítsa át. Életjáradéki szerződés esetén a kötelezett nem a fenti tartást köteles nyújtani, hanem meghatározott összegű életjáradékot köteles fizetni, általában havi rendszerességgel. Erre akkor van lehetőség, ha adott esetben valamely fél magatartása következtében a természetben való tartás lehetetlen.

A másik esetben akkor módosítja a bíróság a szerződést, ha a szerződéskötést követően a tartást vállaló, vagyis a kötelezett körülményeiben olyan lényeges változás áll be, amelynek következtében a tartás nyújtása tőle nem elvárható. Fontos, hogy a bíróság a szerződés módosítása esetén mindkét fél érdekeit figyelembe véve jár el.

A fentieknek megfelelően a tartási szerződés megszüntetésére csak a felek egyező akarata mellett van lehetőség. Amennyiben a felek a megszüntetés mellett döntenek, úgy azt kizárólag a jövőre nézve szüntethetik meg, tekintettel arra, hogy az eredeti állapotot helyreállítani nem lehet, ugyanis a tartási kötelezettség körében szolgáltatandó, fent felsorolt elemeket „visszaadni” nem lehet. Fontos, hogy a hozzátartozók között fennálló – ingyenes – tartásra irányuló jogviszony a kötelezett halálával is megszűnik.

Ha a tartási szerződés teljesítése lehetetlenné vált és életjáradéki szerződéssé sem alakítható át, akkor a bíróság a szerződést megszüntetheti. Ebben az esetben a megszüntetésig nyújtott szolgáltatások visszajárnak, a tartással és az ellenszolgáltatással a felek kötelesek elszámolni.

Tartási és életjáradéki szerződéssel kapcsolatos kérdésekkel forduljon bizalommal az Ecovis Legal Hungary szakértőihez!

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.