Benne leszek a (cc)tévében! – Alapvetések a magáncélú térfigyelő kamerák használatához

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. , Dr. Farkas Márton | 2019.05.09 | Adatvédelem

Bár az „Én házam, az én váram!” birtokvédelmi alapvetésének kifejezésre juttatása érdekében általánossá váltak az ingatlanok falain, kerítésein és kapuin elhelyezett privát térfigyelő kamerák, az ehhez kapcsolódó jogi háttérrel feltehetően kevés kameratulajdonos és „tv-szereplő” van tisztában. Jelen cikkünkben azokat a legfontosabb tudnivalókat vesszük sorra, amelyek birtokában könnyebben meggyőződhetünk arról, hogy az üzemeltetni kívánt kameránkkal nem sértünk-e bármiféle jogi szabályozást.

Kiindulás gyanánt tegyünk egy alapvető elhatárolást abból a szempontból, hogy milyen területet érint a kamerás megfigyelés: ez alapján megkülönböztethetjük az üzemeltető magánterületére, az üzemeltetőtől eltérő más személy magánterületére, illetve a közterületre irányuló megfigyelést.

A legegyszerűbb megítélés alá természetesen a kizárólag az üzemeltető magánterületére irányuló kamerázás esik, ebben az esetben ugyanis a képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi jog tiszteletben tartásán túl szabadon üzemeltethetjük a megfigyelőrendszert. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy ez a megállapítás kizárólag abban az esetben érvényesül, ha a kamerakép folyamatosan és kizárólagosan a saját ingatlanunk területén történteket pásztázza. Ha a megfelelő beállítást vagy kimaszkolást elmulasztjuk, és a kamerakép – akár minimális mértékben is – közterületet vagy más személy magánterületét is rögzíti, akkor már részben jogsértő lesz a megfigyelési tevékenységünk.

A közterületi térfigyelő rendszer üzemeltetése ugyanis olyan, garanciális szabályok sorával biztosított állami monopólium, amely kizárólag a rendőrség és a közterület-felügyelet részére engedélyezett. És mi tartozik ebbe a kategóriába? Például a magáncélú parkolóhely megfigyelésére hivatott, részben a közutat is figyelő magánkamera – még ha legkevésbé sem a közterület megfigyelésének szándékával telepítik – is olyan megfigyelési tevékenységet valósít meg, amelyre magánszemélynek semmilyen körülmények között nincs jogszabályi felhatalmazása.

Az Európai Unió Bírósága gyakran hivatkozott ítéletében megállapította, hogy a közterületre irányuló kamerás megfigyelés kívül esik a „személyes vagy otthoni tevékenység keretében” végzett adatkezelés kategóriáján, következésképpen a GDPR hatálya alá tartozik. Ebből adódóan az adatvédelmi hatóság eljárását és marasztaló határozatát kockáztatjuk a privát kamera ilyen jellegű használatával.

Úgyszintén elkerülendő a szomszédos (más személy tulajdonában álló) ingatlan területére irányuló kamerás megfigyelés is, amely a birtokháborítási cselekmények egyik klasszikus és egyre nagyobb számban előforduló példája. A Legfelsőbb Bíróság EBH 2001. 519. számú határozatában rögzítette, hogy a zavarás fogalomkörébe az állandó bírói gyakorlat szerint beletartozik minden olyan tevékenység, amely a birtok zavartalan használatát lehetetlenné teszi vagy azt akadályozza. Figyelemmel arra, hogy a szomszédos ingatlan engedély nélküli kamerás megfigyelése alkalmas a zavartalan használat akadályozására, a sérelmet szenvedő ingatlantulajdonos (vagy birtokos) birtokvédelmi eljárás keretében jogosult a jogsértő tevékenység abbahagyását követelni.

Végezetül fontosnak tartunk megemlíteni egy újabb kategóriát is, amely a legkevésbé sem tekintendő a „személyes és otthoni adatkezelés” körébe tartozónak. A közönség számára nyilvános magánterületen – jellemzően üzlethelyiségben – végzett kamerás megfigyelés lényegesen szűkebb körben és szigorúbb szabályok mentén működtethető. Ezt cikksorozatunk következő részében tesszük vizsgálat tárgyává.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.