Jól teljesítő kezest cserélnék behajthatatlan követelésre! – A be nem hajtott követelések felosztása a felszámolási eljárásban

Szerző(k): Dr. Molnár Gergő Zsolt , Dr. Petrik Tamás | 2019.07.04 | Követeléskezelés

Egy felszámolás alá került cég vagyonában nemcsak kézzel fogható ingó vagy ingatlan vagyontárgy lehet. Számos esetben előfordul, hogy a társaság vagyonában különböző jogcímeken fennálló követelések is találhatók. A csődtörvény alapján a felszámoló kötelessége, hogy a felszámolási eljárás során az adós követeléseit behajtsa, igényeit érvényesítse és vagyontárgyait értékesítse. A behajtott összegek, illetve az értékesített vagyontárgyak ellenértéke a hitelezők között felosztásra kerül.

Előfordulnak olyan esetek, amikor a felszámolási eljárás befejezésekor a cég vagyonában maradnak olyan vagyontárgyak, amelyeket nem sikerült értékesíteni, illetve olyan követelések, melyeket nem sikerült behajtani. A felszámolási eljárás végén a felszámoló felszámolási zárómérleget, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít. Ebben a felszámoló javaslatot tesz az értékesítetlen vagyontárgyak és be nem hajtott követelések hitelezők közötti felosztására. A csődtörvény alapján a felszámolási zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésnek van helye, függetlenül attól, hogy ezek elismert, vitatott vagy peresített követelések.

A bíróságnak a felszámolási eljárás befejezéséről rendelkező végzésben pontosan, összegszerűen meg kell határoznia, hogy a hitelezők közül melyik, milyen összegben lesz jogosultja a felosztásra kerülő, be nem hajtott követeléseknek. Az ilyen követelések hitelezők közötti felosztása – a végzésben megjelölt összeg erejéig – a hitelezői igény kielégítését, tehát megszűnését eredményezi. Tekintettel arra, hogy ezek a követelések az adós vagyonába tartoznak, úgy kell tekinteni, hogy az adós átadja a hitelezőnek a vagyona egy részét, vagyis a követelések felosztása az adós részéről történő teljesítés joghatásával jár. Éppen ezért nem mindegy, hogy a felosztandó követelés milyen értéken szerepel a zárómérlegben és a felszámolás befejezését elrendelő végzésben. A felszámolás számviteli feladatairól szóló kormányrendelet alapján a felszámolási zárómérlegnek a be nem hajtott követelést a várhatóan megtérülő összegben kell tartalmaznia.

A hitelező jogában áll eldönteni, hogy a tulajdonába adni kívánt vagyontárgyat vagy követelést elfogadja, illetve visszautasítja. Visszautasítás esetén a hitelező követelése az el nem fogadott vagyontárgyak, követelések felszámolási zárómérlegben megjelölt értékével csökken, ezen nyilatkozatával lemond követelése kielégítéséről. Mindezek alapján a visszautasítással a visszautasított követelés erejéig a követelését kiegyenlítettnek kell tekinteni.

Az ilyen fajta követeléscsökkenés mindaddig nem okoz különösebb problémát, amíg a követelés csak a felszámolás alá került adóssal szemben áll fenn. Sok esetben azonban az adóssal szemben fennálló követelés kielégítését készfizető kezesség biztosítja. A Polgári Törvénykönyv szerint a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. A járulékosságból adódóan, ha a főkötelezettség csökken, a kezes felelőssége is csökken, ha a főkötelezettség megszűnik, a kezesi felelősség is megszűnik.

Fentiek alapján megállapítható, hogy amennyiben a felszámolási eljárásban követelést vagy vagyontárgyat osztanak a hitelezőre, annak értékének erejéig az adóssal (és a kezessel) szembeni tartozás megszűnik, vagyis úgy kell tekinteni, mintha az adós ilyen összegben megfizette volna a tartozását, csak éppen nem pénzben fizet, hanem a vagyonába tartozó követeléssel/vagyontárggyal.

A be nem hajtott követelés be nem hajtott volta alapulhat azon a körülményen, hogy a felszámoló nem kísérelte meg a követelés érvényesítését, például azért, mert az adós cég vagyona nem nyújt fedezetet a követelés behajtásával kapcsolatos peres eljárás illetékére vagy a követelés egészben vagy részben behajthatatlan.

Utóbbi esetben előállhat olyan helyzet, hogy a felszámolási eljárásban a hitelezőre osztanak egy behajthatatlan követelést, amely elvileg a hitelező teljes követelésére fedezetet nyújt, és érvényesíthetősége esetén az teljes mértékben megtérülne, a valóságban azonban a hitelező követelése ebből nem térül meg. Ráadásul ennek további negatív következménye, hogy a felszámolási eljárásban a hitelező követelése a fentiek alapján kielégítettnek tekintendő, és ezzel az egyébként jól teljesítő kezessel szembeni követelés is megszűnik.

A csődtörvény az ilyen esetek kivédésére lehetőséget biztosít arra, hogy a hitelező a zárómérleggel, jelentéssel és vagyonfelosztási javaslattal szemben kifogással éljen.

Ha az állapítható meg, hogy a felosztandó követelést a zárómérleg nem a várhatóan megtérülő összegben tartalmazza, a hitelező kifogásában kérheti, hogy azt a felszámoló a valóságnak megfelelő összegben ossza a hitelezőre. Kifogás beérkezése esetén a bíróság a csődtörvény alapján tárgyalást tűz ki és a kifogás tárgyában a tárgyaláson határoz.

Éppen ezért fokozott óvatossággal kell eljárni a felszámolási eljárás során, az esetleges szabálytalanságok esetén pedig éljünk a megfelelő jogorvoslattal!

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.