Karrier ÉS család – Visszatérés a munkába a gyermekvállalás után

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. , Dr. Farkas Márton | 2019.10.03 | Munkajog

A gyermekvállalással kapcsolatos cikksorozatunk első részében a várandósság alatti munkavégzésnek, a második részben pedig a szülési szabadságnak a legfontosabb munkajogi vetületeit tekintettük át. Speciális szabályokra ugyanakkor a munkába történő visszatérést követően is tekintettel kell lenniük a munkáltatóknak, így a teljesség kedvéért jelen cikkünkben ezeket a szempontokat vesszük vizsgálat alá.

Evidensnek tűnik, de mégis fontos rögzíteni: a munkáltató legfőbb kötelezettsége a szülés miatti távollét után visszatérő munkavállaló vonatkozásában is a foglalkoztatási kötelezettség teljesítése, amely magában foglalja egyrészt a munkavállaló „visszavételének”, másrészt a munkaszerződés szerinti munkakörben való foglalkoztatásnak a kötelezettségét.

A foglalkoztatási kötelezettségből adódóan a munkáltató még abban az esetben sem kötelezheti a munkavállalót, hogy vegye igénybe a szülési szabadság, illetve a fizetés nélküli szabadság jogszabály által biztosított teljes időtartamát, ha időközben munkakörét betölti egy megfelelő helyettessel. Amennyiben a szülés miatti távollétet követően a munkáltatónak nincs lehetősége visszahelyezni a munkavállalót korábbi munkakörébe, úgy köteles a munkavállaló képességnek, végzettségnek, gyakorlatának megfelelő betöltetlen másik munkakört felajánlani a részére. A munkáltató csak akkor mondhatja fel a munkaviszonyt, ha ilyen munkakör nincs a munkáltatónál, vagy a felajánlott munkakört a munkavállaló elutasítja.

A visszatérő munkavállalónak két tekintetben is lehetősége van a munkaszerződés módosítását kezdeményezni, melyet a munkáltató mindkét esetben köteles elfogadni. Az egyik ilyen lehetőség a távollét alatt megvalósított bérfejlesztéshez kapcsolódik, hiszen az egyenlő bánásmód követelménye kizárja, hogy pusztán a szülési szabadság miatt figyelmen kívül maradjon az érintett munkavállaló. Ennek megfelelően a munkavállaló jogosult az azonos munkakörben foglalkoztatott személyek részére időközben biztosított átlagos éves béremelés mértékének megfelelő béremelésre ajánlatot tenni.

Ugyancsak a munkavállaló kezdeményezésére kötelező a teljes napi munkaidőt részmunkaidőre módosítani, azonban ez a módosítást legfeljebb a gyermek hároméves koráig kötelező fenntartani, napi minimumát pedig 4 órában határozza meg a törvény.

A munkaszerződés-módosítási kötelezettség mindkét esetben csak a munkavállaló kezdeményezése esetén terheli a munkáltatót, az ajánlattételre ugyanakkor 15 napon belül írásban köteles nyilatkozatot tenni. Amennyiben a nyilatkozattételt megtagadja, elmulasztja vagy a szerződésmódosítást egyéb módon jogellenesen akadályozza, a munkavállaló végső esetben bírósághoz fordulhat a munkáltatói jognyilatkozat pótlása végett.

Végezetül ismét kiemeljük, hogy a távollét alatt felhalmozódott szabadságot a munkavállalónak a visszatérését követően legkésőbb 60 napon belül ki kell adni, ezért praktikus megoldás a szülési szabadság/fizetés nélkül szabadság lejártát követően nyomban meghosszabbítani a munkavállaló távollétét az időközben felhalmozódott szabadság kiadásával. Ez idő alatt pedig megfelelő lehetőség nyílik a jelen cikkben bemutatott szerződésmódosítások és a munkába állás egyéb körülményeinek teljes körű egyeztetésére a felek között.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.