Tartási, életjáradéki, öröklési szerződés. Mi a különbség?

Szerző(k): Dr. Molnár Gergő Zsolt , Dr. Farkas Tímea | 2019.10.10 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A köznyelvben gyakran „eltartási” szerződésként emlegetett szerződések esetében sokszor nem egyértelmű, hogy ezalatt tartási, életjáradéki vagy esetleg öröklési szerződést ért-e az illető. A szerződések hasonlósága miatt nem meglepő a fogalomzavar e téren. Cikkünkben röviden összefoglaljuk a három szerződés főbb különbségeit.

Tartási szerződés esetében a tartásra kötelezett a tartásra jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátására, gondozására köteles, amely kiterjed a tartásra jogosult lakhatásának biztosítására, élelemmel és ruházattal való ellátásárára, gondozására, betegsége esetén ápolására és gyógyíttatására, halála esetén illő eltemettetésére. A tartásra jogosult az említett természetbeni szolgáltatásokért cserébe ellenérték teljesítésére köteles. A tartásra jogosult e kötelezettségét leggyakrabban ingatlan tulajdonjogának átruházásával teljesíti. A felek a tartási szerződés megkötésekor rendelkeznek az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról, amely az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel száll át az eltartóra. Az eltartott javára az ingatlan-nyilvántartásba az átruházott ingatlan terheként tartási jogot lehet – sőt ajánlott – bejegyezni, amelynek célja, hogy amennyiben az eltartó a kötelezettségeit nem teljesíti, az eltartott az ingatlanból kielégítést kereshet, így ez egyfajta biztosítékot nyújt számára.

Az életjáradéki szerződés hasonló a tartási szerződéshez, azzal a különbséggel, hogy ez esetben a járadékszolgáltatásra kötelezett nem valamilyen természetbeni szolgáltatás, hanem pénz vagy más helyettesíthető dolog időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles a járadékszolgáltatásra jogosult javára. A szolgáltatás jellegéből adódóan ez a fajta szerződés kevésbé személyhez kötött, mint a tartási szerződés, nem követeli meg azt a bizalmi viszonyt a két fél között, mint ami például az eltartott ápolása során felmerülhet. Erre figyelemmel az életjáradéki szerződés esetében nem kizárt, hogy a járadékot jogi személy nyújtsa, ahogyan az sem, hogy az eredetileg szerződő fél helyett egy másik személy teljesítse a havi járadék megfizetését.

Mind a tartási, mind az életjáradéki szerződést határozatlan időre, általában az eltartott halálának bekövetkezéséig kötik meg a felek. Az eltartott halálával a szerződések azonban minden esetben megszűnnek. Ebből fakad e két szerződés „szerencse” jellege is. A szerződéskötéskor a tartásra kötelezett nem láthatja előre, hogy mennyi ideig kell a tartást nyújtania. Ebből következően nem kiszámítható az sem, hogy arányban fog-e állni a tartásért kapott ellenérték a cserébe nyújtott szolgáltatás értékével.

Az öröklési szerződés esetében az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében – vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében – örökösévé nevezi, míg a másik fél kötelezettséget vállal a tartás, életjáradék, illetve gondozás teljesítésére. Az öröklési szerződés esetében tehát az eltartó ugyanolyan szolgáltatásokat nyújt, mint a tartási vagy életjáradéki szerződésben. A különbség abban rejlik, hogy az eltartott mindezért cserébe örökösévé nevezi eltartóját. Ebből következően a tartásért cserébe átruházott ingatlan tulajdonjoga kizárólag az eltartott halálával, öröksége megnyílásakor szállhat át.

A cikkben említett három szerződés mindegyike kizárólag írásban köthető, azzal, hogy az öröklési szerződésnek a végrendeletekre vonatkozó szigorú formai és tartalmi követelményeknek is meg kell felelnie.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.