Kedvezmények a nyugdíjasok foglalkoztatásához

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. , Dr. Farkas Márton | 2019.10.17 | Munkajog

A vállalkozások versenyképességét veszélyeztető munkaerőhiány következtében számos olyan trendnek lehetünk szemtanúi, amelyek alapjaiban változtatják meg az eddig ideálisnak tekintett piaci helyzetet. Ezeket a jelenségeket jól példázza, hogy korábban azt tekintettük normálisnak, ha a nyugdíjba vonuló alkalmazottakat váltották a fiatal munkavállalók, ma már azonban egyre gyakoribb megoldás nyugdíjas korú munkavállalókkal betölteni a megüresedő munkaköröket. A nyugdíjkorhatár eléréséből tehát most már nem feltétlenül következik a munkaviszony megszüntetésének szándéka, illetve az állásra pályázók köréből sem szórják ki automatikusan a nyugdíjas korú jelentkezőket.

Ezt a jelenséget felismerve a nyugdíjasok foglalkoztatását a jogalkotó is különböző kedvezményekkel ösztönzi. Jelen cikkünkben ezeket az előnyöket foglaltuk össze.

A munkavállaló oldalán mutatkozó legfontosabb kedvezmény, hogy 2019. január 1. napjától kezdődően a Munka törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) szerint munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjasnak minősülő személyek mentesülnek a természetbeni egészségbiztosítási járulék, valamint a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettsége alól. Ez a módosítás különösen a korkedvezményes nyugdíjasok számára kedvező, ugyanis ezen túl az esetükben nem kell alkalmazni az éves keretösszeg meghaladására vonatkozó azon szabályt, amely a nyugdíjfolyósítás szünetelését eredményezi.[1]

Figyelemmel arra, hogy a saját jogú nyugdíjas a fenti szabályok mellett továbbra is mentesül a pénzbeli egészségbiztosítási járulék és a munkaerő-piaci járulék megfizetésének kötelezettsége alól, az Mt. szerinti munkaviszonyban foglalkozatott nyugdíjas gyakorlatilag mentesül minden olyan járulékfizetési teher alól, amely korábban nettó munkabérének csökkenésével járt. Ezzel együtt természetesen a 15%-os személyi jövedelemadó a nyugdíjas korú munkavállaló jövedelmét is terheli.

További fontos szempont, hogy az Mt. szerinti munkaviszonyban foglalkozatott nyugdíjas természetesen a nyugdíjra való jogosultságát sem veszti el, így annak folyósítása nem szünetel a munkaviszonya alatt. Ezen a ponton fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a közszférában foglalkoztatott nyugdíjasok számára a nyugdíjfolyósítás ezzel szemben szünetel a foglalkoztatás ideje alatt. Szintén kiemelendő, hogy a saját jogú nyugdíjas munkaviszonya nem minősül társadalombiztosítási szempontból biztosítási jogviszonynak, a társadalombiztosítási ellátásokra saját jogú nyugdíjasként válik jogosulttá.

Járulékkedvezmény ugyanakkor nemcsak a munkavállaló oldalán jelentkezik, ugyanis a saját jogú nyugdíjast foglalkoztató munkáltató a szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség alól is mentesül.

A társadalombiztosítási szempontokon túl, maga az Mt. is rögzít olyan rendelkezéseket, amelyek a nyugdíjasok foglalkoztatását motiválják, ám ezek már egyértelműen csak a munkáltatót érintő kedvezmények.

Az egyik ilyen speciális rendelkezés, hogy a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló munkaviszonyát az általános szabályoktól eltérően indokolás nélkül mondhatja fel a munkáltató, amely jelentős könnyebbség az indokolás tartalmával kapcsolatban támasztott törvényi szigorhoz képest.

Úgyszintén érdemi kedvezmény, hogy a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló abban az esetben sem jogosult végkielégítésre, ha egyébként az ehhez szükséges feltételek fennállnak. Ezen rendelkezés indoka abban kereshető, hogy a fentiekben ismertetett szabályoknak megfelelően a nyugdíjas korú munkavállaló már nyugdíjban is részesül a munkaviszony alatt, így annak megszűnése esetén megélhetése végkielégítés nélkül is megfelelően biztosított.

A nyugdíjasnak minősülő munkavállaló alkalmazása tehát immáron számos kedvezmény révén támogatott munkajogi intézmény, amely a megfelelő munkaszerződés-konstrukcióval együtt kifejezetten alkalmas egy win-win szituáció kialakítására a munkáltató és a munkavállaló között a munkaerőhiány csillapítására.

[1] A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. § (1) bekezdés:

„Ha az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött, a 18. § (2a)-(2d) bekezdése alapján megállapított, vagy a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 3. § (2) bekezdés c) pontja alapján továbbfolyósított öregségi teljes nyugdíjban részesülő személy a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell.”

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.