Élettársi tartás

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Demény Zoltán | 2020.04.16 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A Ptk. a magyar jogban teljesen új jogintézményként szabályozza az élettársaknak egymással szemben fennálló tartási kötelezettségét a kapcsolat megszűnése esetén. Az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy az életközösség legalább egy évig fennállt és az élettársak kapcsolatából gyermek született.

A rászorultság akkor állapítható meg, ha a tartást igénylő élettárs nem rendelkezik megfelelő jövedelemmel, vagyonnal ahhoz, hogy szükségleteit fedezze. Lehetséges az, hogy megélhetésének kiadásait egyáltalán nem képes fedezni, de az is, hogy azok fedezésére részben képes, van jövedelme, illetve vagyona, de nem elegendő tartásának teljes fedezésére. A jogosult egészségi állapotát, munkaképességét, vagyoni, jövedelmi viszonyait érintő valamennyi körülményt értékelni kell. Az önhiba hiányának vizsgálata a jogosult magatartásának értékelését jelenti, hogy megtesz-e mindent, amely elvárható annak érdekében, hogy fedezze a létfenntartásához szükséges kiadásait.

Ha a volt élettárs a tartásra az életközösség megszűnését követő egy év eltelte után válik rászorulttá, volt élettársától tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet.

A volt élettárs érdemtelensége új jogi kategória. Érdemtelensége miatt nem jogosult tartásra az a volt élettárs, akinek súlyosan kifogásolható életvitele, illetve magatartása járult hozzá alapvetően az élettársi kapcsolat megszűnéséhez; vagy aki az életközösség megszűnését követően volt élettársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított. Az érdemtelenség felróható magatartással valósul meg, ugyanakkor ez nem a családjog hagyományos értelemben vett vétkességét jelenti – sem a házastársak, sem az élettársak körében –, mert az adott magatartást tanúsító fél magatartása mellett a másik fél viselkedését is értékelni kell.

A volt élettárs nem köteles saját tartását veszélyeztetni, és a volt élettársat a tartásra jogosultak sorrendjében megelőzi a gyermek, azaz a kötelezett kiskorú gyermeke és tanulmányait folytató nagykorú gyermeke. A házastárs, a volt házastárs és a volt élettárs egysorban jogosultak a tartásra.

Az élettársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles élettárstartási kötelezettségének meghatározott vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. Ebben az esetben a juttatásban részesített élettárs a jövőben tartási követeléssel akkor sem léphet fel, ha arra e törvény alapján jogosulttá válik.

Amennyiben családjoggal kapcsolatos kérdése van, és hatékony megoldására van szüksége, keresse bizalommal az Ecovis Hungary Legal jogi szakértőit!

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.