Bevezetés a természetvédelembe I. – Alapfogalmak

Szerző(k): Dr. Bihary Ákos LL.M. | 2021.01.21 | Környezetvédelem és hulladékgazdálkodás

Egy korábbi cikksorozatban a környezetvédelem területén az egyes környezeti elemek védelmére vonatkozó főbb előírásokat mutattuk be.

Most arra teszünk kísérletet, hogy a környezetvédelem, mint általános terület egyik legismertebb és sokak által szívügyüknek tekintett alterületére, a természetvédelemre helyezzük a fókuszt, és bemutassuk néhány bejegyzésen keresztül.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni néhány természetvédelmi jogi alapfogalmat, melyet ebben az első cikkben teszünk meg.

Ezen legfontosabb alapfogalmak a következők:

Természeti értéknek minősül a természeti erőforrás, az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint más – törvényben meghatározott –, természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem, beleértve a védett természeti értéket is.

A természeti terület alatt értünk valamennyi olyan földterületet, melyet elsősorban természetközeli állapotok jellemeznek.

A természetes állapot az az élőhely, táj, életközösség, melynek keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy – helyreállításuk kivételével – alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a benne végbemenő folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi.

Ehhez képest a természetközeli állapot az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember már csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, és közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak.

Az élő szervezet vagy élőlény a mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok fajai, alfajai, változatai. Ezen belül az egyed az élő szervezet, annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota és származéka, valamint az elpusztult élőlény, illetve az a termék vagy készítmény, amelyről csomagolása vagy egyéb irat, adat, illetve körülmény alapján megállapítható, hogy a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

A védett természeti érték (vagy természetvédelmi érték) a természetvédelmi törvény vagy más jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított – kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő – élő szervezet egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek életközösségei, továbbá ide tartozik a barlang, az ásvány, az ásványtársulás és az ősmaradvány.

A védett természeti terület a természetvédelmi törvény vagy más jogszabály által védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított (kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő) földterület.

A Natura 2000 terület (azaz európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű terület) a külön jogszabályban meghatározott különleges madárvédelmi terület, különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területnek kijelölt terület, illetve az Európai Unió által jóváhagyott különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület.

A natúrpark a helyi közösségek (önkormányzatok, társadalmi szervezetek, gazdálkodó szervezetek és az érintett lakosság) összefogása eredményeként létrejövő, a táji, természeti és kulturális értékek megőrzésén és fenntartható hasznosításán alapuló terület- és vidékfejlesztési célok megvalósulását is támogató, meghatározott területre vonatkozó együttműködés.

Az élőhely az a meghatározható térbeli egység, ahol adott élő szervezet és állománya, vagy élőlények életközössége a természeti rendszerben előfordul és a kialakulásához, fennmaradásához, szaporodásához, tenyésztéséhez szükséges környezeti feltételek adottak.

A biológiai sokféleség (másnéven biodiverzitás) az élővilág változatossága, amely magában foglalja az élő szervezetek genetikai (azaz fajon belüli), valamint a fajok és életközösségeik közötti sokféleséget és maguknak a természeti rendszereknek a sokféleségét.

A természeti, vagy ökológiai rendszer az élő szervezetek, életközösségeik, valamint ezek élettelen környezetének dinamikus és természetes egysége.

Az oly sokszor hangoztatott fenntartható használat, illetve hasznosítás a természeti értékek olyan módon és ütemben történő használata, amely nem haladja meg megújuló képességüket, nem vezet a természeti értékek és a biológiai sokféleség csökkenéséhez, ezzel fenntartva a jelen és jövő generációk életlehetőségeit.

A természetkímélő megoldás pedig az olyan, a fenntartható használat részét képező eljárás, módszer, gazdálkodási mód, technológia vagy más, a természettel kapcsolatos magatartás, amely csak olyan mértékben befolyásolja a természeti értékeket, területeket, a biológiai sokféleséget, hogy természetes vagy természetközeli állapotuk fennmaradjon.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.