Döntött az Alkotmánybíróság, alaptörvényellenes az új hulladéktörvény egyik rendelkezése

Szerző(k): Dr. Bihary Ákos LL.M. | 2021.01.28 | Környezetvédelem és hulladékgazdálkodás

Nagy port vert fel és jelentős hullámokat gerjesztett a hulladéktörvény legújabb módosítása.

A kérdés jelentőségét mutatja, hogy a köztársasági elnök a Parlament által elfogadott, az egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló törvény 49. § (1) bekezdése, 38. § (2) bekezdése és 62. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól.

Az Alkotmánybírság a törvény 49. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességére irányuló indítványt alaposnak találta, és megállapította, hogy az az Alaptörvény XIII. cikkének sérelme miatt alaptörvény-ellenes.

Az inkriminált szakasz szerint – amely a jelenleg hatályos hulladéktörvény 31. § (2), (2a) és új (2b) bekezdéseit lett volna hivatott módosítani – a hulladék birtokosa a hulladékáról kizárólag az államnak, a koncesszornak vagy a koncesszori alvállalkozónak történő átadással gondoskodhat, amely hulladék így az állam, a koncesszor vagy a koncesszori alvállalkozó tulajdonába kerül.

Az indítvány szerint a termelési és ipari hulladékok tulajdonát a törvény így elvonta volna, annak ellenére, hogy ezen hulladékok értéket képviselnek.

A köztársasági elnök indítványa szerint a törvényjavaslat a tulajdonjog elvonása mellett a kapcsolódó kártalanításról semmilyen módon nem gondoskodik, sőt kilátásba helyezi, hogy ezen hulladékok után az eredeti hulladékbirtokosnak fizetési kötelezettsége keletkezik, amely az értékesíthető hulladékok tekintetében duplán kárt okoz a termelőnek.

Az Alkotmánybíróság – egyebek mellett – arra a megállapításra jutott, hogy a Ht. 31. § (2) bekezdés a) pontja, (2a) és (2b) bekezdése bizonyos esetekben úgy korlátozza a hulladéktulajdonosnak is minősülő hulladékbirtokosnak a hulladékon fennálló tulajdonjogát, hogy ezzel számára tényleges, pénzben is kifejezhető hátrányt okoz, de nem ír elő az arányosságot biztosító ellentételezési kötelezettséget.

Ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a törvényjavaslat 49. § (1) bekezdése ellentétes az Alaptörvény XIII. cikkével.

Az Alkotmánybíróság kiemelte továbbá, hogy a jogalkotó feladata egy olyan, kellően differenciált rendszer megalkotása, amely egyszerre teremti meg a hulladéktulajdonosok ellentételezését és veszi figyelembe a kötelező közszolgáltatási, környezetvédelmi és közegészségügyi szempontok maradéktalan érvényesítését úgy, hogy azok az uniós szabályozásból származó szabályozási kötelezettségeinknek is megfeleljenek.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta továbbá, hogy az ügyben a tulajdonhoz való jog sérelmét a hulladékon fennálló tulajdon korlátozása, s nem pedig általában a hulladékgazdálkodási tevékenységek korlátozása miatt állapította meg, figyelemmel arra, hogy önmagában a gazdasági tevékenység jövőbeni nyereségének reményét nem tekinti az Alaptörvény XIII. cikkének oltalma alatt állónak.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta azt is, hogy a köztársasági elnök a hulladékgazdálkodás rendszerének átalakítását, illetve a törvényjavaslat szerinti szabályozási koncepciót általánosságban nem sérelmezte, ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot ennek figyelembe vételével végezte el.

Amennyiben az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően a Parlament átdolgozza a törvényjavaslatot, és az elfogadásra, illetve kihirdetésre kerül, jelentős változásokat hozhat a hulladékgazdálkodás rendszerében, amelyet az ágazat szereplőinek érdemes kiemelt figyelemmel kísérniük.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.