A vagyonkezelő (Bejegyzés No. 5.)

Szerző(k): Dr. B. Szabó Gábor | 2017.05.31 | Bizalmi vagyonkezelés

Ha a vagyonrendelőt „az ügy ura” (lásd 4. számú bejegyzés), akkor a vagyonkezelőt „az ügy motorja” jelzővel illethetjük. Ő a bizalmi vagyonkezelés (bvk.) központi alakja, aki, kötött pályán ugyan, de folyamatosan mozgatja a szálakat: jön-megy, intézkedik; értesít, nyilatkoztat, be- és elszámol, be- és elszámoltat; hasznosít, gyarapít vagy csak konzervál; befektet, portfóliót kezel; számláz, bevételeket és hasznot kollektál, kifizet, kiad; adót levon, bevall és befizet; pénzügyi beszámolókat és mérlegeket készít; összehangolja az érintett szakemberek (ügyvédek, könyvelők, adószakértők, pénzügyi tanácsadók, ingatlanszakemberek, értékbecslők stb.) munkáját, röviden: vagyont kezel.  Mint látható, feladata meglehetősen komplex, s noha szakmai alapkövetelmény, hogy a fentiek közül legalább egy-két dologban maga is profi legyen, tevékenységét jelentős részben a koordináció teszi ki.

A magyar jog kétféle vagyonkezelést és ennek eredményeként kétféle vagyonkezelőt különböztet meg: üzletszerűt (ti. „bizalmi vagyonkezelő vállakozás”) és nem üzletszerűt (ti. „bizalmi vagyonkezelési jogviszony”). S noha a két vagyonkezelő lényegesen eltérő jogi feltételrendszerben működik (erről bővebben lentebb), a fentiekben érzékeltetett komplex megközelítés mindkét esetben alapvető szakmai elvárás és követelmény… lenne. Erről azonban a nem üzletszerű vagyonkezelők rendszerint megfeledkeznek, a rendszer komplexitása számukra többnyire átláthatatlan és érthetetlen, vagyis feladataikat – tisztelet a kivételnek – szereptévesztésben látják el. Ez a jövőre nézve rendkívüli kockázatokat hordoz magában.

A jogszabályi háttér mindezidáig részletes működési feltételrendszert csak az üzletszerű vagyonkezelők vonatkozásában állít fel. A teljesség igénye nélkül ez a következő:

• kötelezően alkalmazandó működési forma (kft., zrt.);
• minimum 70 M Ft teljes egészében befizetett alap- vagy törzstőke és minimum ugyanekkora pénzügyi biztosíték megléte; utóbbit a kezelt vagyon növekedése arányában folyamatosan emelni kell;
• minimum 70 M Ft összegű saját tőke folyamatos megléte;
• visszavonásig érvényes MNB működési engedély;
• szigorú személyi feltételek a szervezet tagjai, illetve részvényesei, vezetői és alkalmazottai vonatkozásában;
• teljes állású közgazdász és jogtanácsos kötelező foglalkoztatása;
• kötelező könyvvizsgálat;
• részletes összeférhetetlenségi szabályok a tulajdonosi és vezetői körre vonatkozóan;
• üzleti jó hírnév vizsgálata a tulajdonosok és a vezetők vonatkozásában;
• kötelező honlapfenntartás és annak minimális tartalmi elemeinek törvényi meghatározása;
• bvk. specifikus informatikai rendszer kialakítása és fenntartása;
• belső szabályzatok sokaságának megalkotása;
• rendszeres riportálási kötelezettségek.

A fentiekkel a jogalkotó nyilvánvalóan és helyesen a bvk.-t kívánta garanciális eszközrendszerrel megtámasztani, valamint minimalizálni a vagyonkezelői hibák, illetve a szándékos visszaélések elkövetésének kockázatát. A baj csak az, hogy ugyanebből a feltételrendszerből a nem üzletszerű vagyonrendelő vonatkozásában semmi, de szó szerint semmi nem jelenik meg. A helyzet ugyanis a hatályos szabályozás szerint az, hogy nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelő akár egy többszörösen visszaeső sikkasztó is lehet. Azaz, nemhogy az üzleti jó hírnév megléte, de még csak a büntetlen előélet sem jogi előfeltétel! Vonatkozásukban az egyetlen követelmény csak az, hogy az általuk megkötött bvk. szerződést az MNB-nél regisztráltatniuk kell egy nem nyilvános regiszterben. S noha hírlik, hogy az MNB a törvény szerint regisztrációs jogkörét kiterjesztően értelmezve, egyfajta jóváhagyási eljárást alakított ki, úgy gondolom, hogy ez nem a legjobb és nem is elégséges módja a hiányzó transzparens feltételrendszer pótlásának. Várakozásom szerint a bvk. intézményét megrázó első sokkok innen, a nem üzletszerű vagyonkezelői körből fognak kiindulni. Hasonló félelmei a jogalkotónak is lehetnek, mert a bvk.-ra vonatkozó, már a parlamenti szakaszban tartó törvénymódosítás jelentősebb mértékben korlátozná a nem üzletszerű bvk. lehetőségét.

A következő bejegyzésben a kedvezményezett személyét járjuk körbe.

Egy súlyos mulasztásomat kell pótolnom, amikor a 3. szám bejegyzéshez kapcsolódóan hivatkozom kiváló ügyvéd kollégám, s egyben az ELTE ÁJK habilitált egyetemi docense, Dr. Sándor István jogtörténeti és összehasonlító jogi összefoglaló munkájára, „A bizalmi vagyonkezelés és a trust” című könyvére. Magyar nyelven hiánypótló remekműről van szó, amely azonban tökéletesen megállja a helyét az angolszász jogirodalomban is. A kiadó ezt felismerve a közelmúltban kiadta a mű angol nyelvű változatát is. Őszintén ajánlom mindenkinek, akit érdekel a trust jogintézményének történelmi fejlődése, és aki kíváncsi annak külföldi alkalmazásaira is. Kedvcsinálónak álljon itt Sándor kolléga által is kiemelt helyen hozott két idézet:

„Legalább annyi ok van trustot létrehozni, mint ahány ember a világon.” (Alastair Hudson)

„A trust az angol jog legnagyobb vívmánya.” (Sir F. W. Maitland)

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.