Jóváhagyott és jóvá nem hagyott fizetési műveletek

Szerző(k): Dr. Molnár Gergő Zsolt | 2021.10.14 | Minden egyéb, ami érdekelheti

Számos cikkben foglalkoztam már azzal a jelenséggel, hogy ismeretlen személyek a bankszámlatulajdonosok banki azonosító adatait különböző módszerekkel megszerzik, és azt felhasználva olyan utalásokat hajtanak végre a bankszámláról, amiket a számlatulajdonos egyáltalán nem hagyott jóvá, sőt ezekről az utalásokról nem is tud. Az ilyen jellegű csalások során a károsult számlatulajdonos azzal keresi meg a számlavezető bankját, hogy jóvá nem hagyott fizetési művelet történt, és kéri a számlájáról elutalt összegeket jóváírni. Ezekben az ügyekben elsődlegesen azt kell mérlegelni a pénzügyi szolgáltatóknak, hogy csalás történhetett-e, és ha igen, akkor azt a felügyelet felé haladéktalanul be kell jelentenie. Ezt követően a tranzakciókat ki kell vizsgálnia, és ennek eredményéről a károsultat tájékoztatnia kell. A pénzügyi szolgáltató akkor mentesül a jóvá nem hagyott fizetési művelettel okozott kár megtérítése alól, ha bizonyítani tudja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél csalárd módon eljárva okozta, vagy a kárt a banki kódok biztonságos őrzésére vonatkozó kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta. Ez a bizonyítás általában nem egyszerű, hiszen a pénzügyi szolgáltató jellemzően közvetett módon rendelkezik információkkal az utalás részleteiről, ellenben a legtöbb esetben bebizonyosodik, hogy a bankszámlatulajdonos kiadta a kódokat, vagy bizonytalan eredetű kémprogramot telepített a számítógépére, okostelefonjára. 

Mi a helyzet akkor, amikor a számlatulajdonost úgy csapják be, hogy ráveszik egy adott tranzakció önkéntes teljesítésére, például azt a téves információt adják neki, hogy fizetési kötelezettsége van valamilyen ügylet kapcsán. Ilyen esetben ugyanis a számlatulajdonos saját maga kezdeményezi az utalást, és maga adja meg az azonosító kódokat. Tehát a fizetési műveletet önként kezdeményezi, és nyilvánvalóan szándékában áll annak teljesítése, hiszen az ügylet kapcsán tévesztették csak meg, de nem az utalás vonatkozásában. Ilyen esetekben az előbbiektől eltérően ún. jóváhagyott fizetési műveletről beszélük a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pftv.) értelmében. Ezen ügyletek tehát olyan tranzakciók, amiket egyértelműen a számlatulajdonos saját maga, saját elhatározásából kezdeményez. Ilyenkor utólagosan a Pftv. már nem ad lehetőséget arra, hogy a számlatulajdonos a pénzügyi szolgáltatótól visszakövetelje a pénzösszeget, mivel a műveletet maga kezdeményezte, és saját maga hagyta jóvá. Tehát ezek a tranzakciók egyértelműen a bankszámlatulajdonos felelősségi körében maradnak, és sajnos a kárt magának kell viselnie. Arra nem lehet számítani, hogy a pénzügyi szolgáltató majd valahogy visszakéri az összeget, mert jellemzően ezekben az ügyekben erre nincs jogszabályi lehetőség, és legtöbbször a kártyatársasági charge back szolgáltatás alapján sem lehet visszaigényelni az elutalt összeget. Ezek az csalások olyan ügyletek, amik során a károsult csak büntetőfeljelentést tud tenni ismeretlen személyekkel szemben.  

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.