Milyen jogi problémát okozhat az a termék, ami nincs?

Szerző(k): Dr. Farkas Márton | 2022.04.28 | Fogyasztóvédelem és e-kereskedelem

A megrendelés visszaigazolásával létrejött „webshop-szerződések” teljesítésének megtagadásáról szóló előző cikkünkben utaltunk arra, hogy a megrendelt termék átadását jogszerű keretek között nem lehet készlethiányra hivatkozással megtagadni. Ugyanakkor a nem megfelelően kezelt készlethiány nem csupán a már létrejött szerződések kapcsán okozhat problémát: jelen cikkünkben a meghirdetett termékek elérhetőségével kapcsolatos jogi kérdéseket vesszük vizsgálat alá.

A címben felvetett képzavarhoz visszatérve: fakadhat-e abból jogi probléma, ha egy hirdetésben szereplő termék nem érhető el a webshopban, így arra vonatkozólag már megrendelés leadására sincs lehetősége a vásárlónak?

Első ránézésre azt gondolhatnánk, biztosan nem, hiszen ha a webshop üzemeltetője felelősen eljárva készlethiányt jelez annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a készleten nem található termék teljesítésével kapcsolatos jogvita, akkor ezzel eleget is tesz az irányadó fogyasztóvédelmi követelményeknek. 

E feltevésünk árnyalására ideje megismerkednünk a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok feketelistájának 5. számú tényállásával, amely alapján minden további körülménytől függetlenül tisztességtelennek minősül, és ezért jogsértő:

„Áru meghatározott áron való vásárlására felhívás annak elhallgatásával, hogy a vállalkozásnak alapos oka van azt feltételezni, hogy az adott vagy azt helyettesítő árut a kínált áron nem fogja tudni – az árura, a vonatkozó kereskedelmi kommunikáció hatókörére és az ajánlati árra figyelemmel – megfelelő időtartamig és mennyiségben szolgáltatni vagy más vállalkozástól beszerezni (csalogató reklám).”

A fent idézett fogyasztóvédelmi rendelkezés tehát kifejezetten elvárja, hogy egy termék eladásának ösztönzésére vonatkozó akciót a vállalkozás akként tervezzen és valósítson meg, hogy a meghirdetett áron és ideig a termék valóban elérhető legyen a vásárlók számára. Fontos tudni tehát, hogy önmagában a „készlet erejéig!” megjelölés nem elegendő. Ha például a vállalkozásnak a rendelkezésére álló információk alapján (például az eddigi tapasztalatok szerint 3 nap alatt elfogyott x db termék, ha akciósan hirdették) alapos oka volt feltételezni, hogy a kéthetesre meghirdetett akció időtartama során nem fogja tudni valamennyi megrendelését teljesíteni, akkor jogsértést kockáztat, ha a készlet mennyiségét vagy az akció időtartamát nem igazítja ehhez az információhoz.

A szabályozás céljának hátterében az akciós árak csalogató hatása és azoknak a vásárlói döntésekre kiható jelentős súlya áll: bizonyára nem kell hosszas fejtegetésekbe fognunk annak bizonyításához, hogy egy kedvező árú termékkel „becsalogatott” vásárló jellemzően nem csak az adott terméket fogja megvásárolni, hanem ezen vásárlói sikerén felbuzdulva számos egyéb terméket is szemügyre vesz vagy akár meg is vásárol.

Ezzel összefüggésben a Gazdasági Versenyhivatal a 8/2014. VJ számú eseti döntésében az alábbiakat állapította meg:

„Egy fogyasztói döntési folyamat során több ügyleti döntés meghozatalára is sor kerülhet. Az ügyleti döntés torzítása bekövetkezhet a fogyasztói döntéshozatali folyamat bármely szakaszában. A jelen esetben ügyleti döntésnek minősül a fogyasztó azzal kapcsolatos döntése is, hogy felkeresi-e az eljárás alá vont valamelyik üzletét.”

Webshopok esetén a fent idézett megállapítás különös súllyal esik latba, ugyanis ez alapján már önmagában a webshopon való böngészésre való csalogatás is megvalósíthatja a jogsértő magatartást: így tehát amíg a „hagyományos” üzletek esetén a vásárlónak ténylegesen fel kellett keresnie az adott üzletet az akció igénybevétele céljából, addig az online térben egy kattintással bekövetkezhet a csalogató hatás érvényesülése, így értelemszerűen az utóbbi esetben fokozott körültekintés várható el a webshop üzemeltetőjétől.

Fontos tudni ugyanakkor, hogy a GVH gyakorlata szerint a fent idézett törvényi tényállásból nem következik „készletgarancia”, tehát arra nem kötelezhető a vállalkozás, hogy a meghirdetett időtartam alatt mindvégig elérhető legyen az adott termék, hiszen azt nem lehetséges pontosan prognosztizálni, milyen sikere lesz az adott akciónak és az pontosan hány darab termék készleten tartását igényli.

Ennek megfelelően útmutatónak tekinthetjük a GHV azon megállapítását ebben a körben, miszerint „az vizsgálandó, hogy a vállalkozás a vásárlásra felhívás meghirdetésekor alappal feltételezhette-e, hogy az adott vagy az azt helyettesítő árut megfelelő időtartamig és mennyiségben tudja-e majd szolgáltatni.”

Hatósági eljáráskor a megalapozott döntés bizonyítása a vállalkozás kötelezettsége, éppen ezért fokozott körültekintést igényel a készlet figyelemmel kísérése és az ennek megfelelő kommunikáció a vásárlók felé, hiszen – amint láthattuk – a nem létező termék „eladása” is felelősségre vonással járhat.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.