A holtnak nyilvánítás szabályai a Ptk.-ban

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Garadnai Tibor | 2022.12.08 | Minden egyéb, ami érdekelheti

Az eltűnt személyek holtnak nyilvánítása anyagi jogi feltételeit a – már nem is annyira új – Ptk. a korábbi törvény rendelkezéseivel egybehangzóan állapítja meg. 

A holtnak nyilvánítás egy vélelem a halál bekövetkeztéről, amely vélelem természetesen megdönthető. 

A jogintézményt az indokolja, hogy a túlzottan hosszú ideig fennálló bizonytalan állapot megszűnjön, az eltűnt személy után függőben maradt jogi helyzetek megnyugtatóan rendeződjenek. 

A holtnak nyilvánítás anyagi jogi feltétele, hogy a személy eltűnése után öt év elteljen anélkül, hogy ezalatt az életben létére utaló bármilyen adat felmerült volna. 

Holtnak nyilvánítani – értelemszerűen – kizárólag eltűnt személyt lehet, ha ugyanis az érintett bizonyíthatóan egy adott helyen és időben meghalt, úgy szükség esetén nem holtnak nyilvánításnak, hanem a halál ténye bírósági megállapításának van helye. Ha a rendelkezésre álló adatok szerint a holtnak nyilvánítás feltételei fennállnak, a bíróság kérelemre az eltűntet holtnak nyilvánítja. 

A jogerős holtnak nyilvánító bírósági határozat az érintett személy halálának a vélelmét állítja fel, azaz a holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni. Ez a vélelem kettős természetű: nemcsak azt kell vélelmezni, hogy az érintettet a végzésben meghatározott időponttól kezdve kell halottnak tekinteni, de azt is, hogy addig életben volt. A határozatban megállapított időponttól kezdve lépnek életbe azok a jogkövetkezmények, amelyeket a különböző jogszabályok a halál mint jogi tény bekövetkeztéhez fűznek. 

Ezek teljes felsorolása nemcsak lehetetlen, de nem is indokolt. A legfontosabb joghatás, hogy a holtnak nyilvánított jogképessége megszűnik, azaz jogai és kötelezettségei a továbbiakban nem lehetnek, vagyonának azon részére pedig, amely hagyatékként jogutódlás tárgya lehet, megnyílik az öröklés. 

Fontos jogkövetkezmény, hogy a holtnak nyilvánított házastársa visszanyeri házasságkötési szabadságát, a holtnak nyilvánítás következménye ugyanis a házasság megszűnése – is. A házasság megszűnése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amelyet a halotti anyakönyvi bejegyzés vagy a bírósági határozat a halál napjaként feltüntet. 

Külön rendelkezik a Ptk. arról is, hogy a házasságot a másik házastárs újabb házasságkötése esetén akkor is megszűntnek kell tekinteni, ha a házastárs halálára vonatkozó anyakönyvi bejegyzés, a halál tényét megállapító vagy a holtnak nyilvánító bírósági határozat hatálya az újabb házasságkötést követően megdől, feltéve, hogy az újabb házasságkötéskor egyik házasuló sem tudta, hogy a halál nem következett be.

A holtnak nyilvánító bírósági végzés olyan határozat, amely mindenkire kihat, aki a holtnak nyilvánított személy hátrahagyott jogviszonyaival bármilyen módon érintkezésben áll vagy érintkezésbe kerül. A holtnak nyilvánításnak tehát nem külön-külön az eltűnt személy egyes jogviszonyaira, hanem egységesen, jogképessége egészére nézve van helye.

A holtnak nyilvánítási eljárást a jogalkotó törvényi szinten [2017. évi CXVIII. törvény a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról] szabályozza, az eltűnt személy jogképességének megszűnését eredményező, tehát igen jelentős joghatást kiváltó nemperes eljárás kezdeményezésére feljogosítottak felsorolását pedig a Ptk. taxatíve rögzíti. E szerint a holtnak nyilvánítást az eltűnt személy közeli hozzátartozója, az ügyész, a gyámhatóság és az kérheti, akinek az eltűnt holtnak nyilvánítása jogi érdekét érinti.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.