A „feldúltsági elv” érvényesülése a házasság felbontása során

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Garadnai Tibor | 2023.01.19 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A házasság felbontásának jogi vonatkozásait rendezi a – már nem is annyira új – Ptk. és a családjogi törvény (Csjt.), mely a korábbi szabályozásnak megfelelően fenntartja az ún. feldúltság elvét. 

Az európai országokban a bontás megengedett, ugyanakkor a különböző jogrendszerek bontójogi megoldásai nem azonosak. 

Ami a bontójogi elveket illeti, ismert az ún. vétkesség elve, amely szerint a házasság felbontására csak valamelyik (mindkét) fél családjogi szempontból felróható magatartása ad alapot, és a feldúltság elve, amely a házasság, illetve házassági életközösség, az együttélés tényleges megromlására helyezi a hangsúlyt, anélkül, hogy a „vétkességet” kutatná. 

Részben ezen elv keretei között, részben ettől elkülönül a közös megegyezésen alapuló bontás, továbbá ismert már az a bontójogi elv is, amely az egyik fél egyoldalú kérelme alapján – bizonyos várakozási idő mellett – lehetővé teszi a házasság felbontását. 

Ezen elvek alapján számos európai országban bevezettek új, a bontás egyszerűsítését, könnyebbítését és a házasok önrendelkezési jogát szélesebb körben elismerő bontójogi szabályokat. 

Az új megoldások egy része az egyszerűsítés jegyében lehetővé tette, hogy nem bírósági, hanem adminisztratív úton kerülhessen sor a házasság felbontására; más részük pedig a házastársak autonómiáját hangsúlyozva a felek bontásra irányuló megállapodásának tulajdonít kiemelt jelentőséget. 

Ezen megoldásoknál különleges kérdés az, hogy miként lehet védeni a közös kiskorú gyermek és nem utolsósorban a gyengébb fél érdekét. Jelenleg ezek nem tekinthetők kiforrott megoldásoknak, de a tendenciát, azaz a házasság felbontásának könnyítését nyilvánvalóan jelzik.

A magyar családjog 1945 óta ismerte a nem vétkességi alapú bontást, az 1952-es Csjt. pedig teljesen szakított a vétkességi elvvel, és a feldúltsági elvet tette kizárólagossá. A Csjt. hatálybalépése óta eltelt időszakban érték módosítások a szabályozást, de a feldúltsági elv kizárólagossága nem változott, és ezen a Ptk. sem változtat. 

A fentiek alapján a Ptk. 4:21. §-a fenntartja azt az elvet, hogy nem a felek egyikének felróható magatartását, illetve ennek megvalósulását kell vizsgálni, hanem azt, hogy a házasság megromlott-e. 

A bontójog anyagi jogi szabályai a Ptk.-ban némiképp módosulnak, de ez kisebb kérdésekben jelenik inkább meg, maga a bontás elve nem változik, vagyis továbbra is a feldúltság elve a meghatározó. Ez azt jelenti továbbra is, hogy bármelyik házastárs kezdeményezheti a házasság felbontását, az is, aki adott esetben maga idézte elő felróható magatartásával a házasság megromlását.

Annak ellenére, hogy a bíróság nem a vétkességi elv alapján bontja fel a házasságot, azaz a vétkességnek magának a bontásnak a kérdésében nincs szerepe, ez nem jelenti azt, hogy a bontással kapcsolatban a felek egyikének felróható magatartását ne lenne szükséges figyelembe venni. 

A házasság felbontása jogkövetkezményei tekintetében a vétkes magatartásnak igenis jelentősége van. Például a bíróság a házastársi közös lakás megosztott használatát a Ptk. 4:81. § (4) bekezdése szerint nem rendelheti el, ha az egyik fél felróható magatartása a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekének sérelmével járna. 

A vétkességet mint szófordulatot a magyar családjogi szabályozás – ennek ellenére – sem alkalmazza, továbbá a felróható magatartások vizsgálatánál jellemzően mindkét fél magatartását értékeli. (Például a házastársi tartásra való érdemtelenség körében a Ptk. 4:30. §-a értelmében).

A felek részéről is igény lehet arra, hogy a bíróság ítéletében kifejezetten utaljon arra, hogy a másik házastárs egyértelműen kifogásolható magatartást tanúsított, és ennyiben az ítélkezési gyakorlat is megengedő, hiszen a BH2012. 39. szám alatt közölt eseti döntésben arra utalt, hogy a vétkességi elvnek mint bontójogi elvnek az elvetése nem ad alapot arra, hogy a bíróság az ítélet indokolásában sem állapíthatná meg azt, hogy milyen „dominánsan súlyos, erkölcsileg egyértelműen kifogásolható, kötelességsértő” magatartás vezetett a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlásához.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.