Nyereményjáték, szerencsejáték, egykutya?

Szerző(k): Dr. Farkas Márton | 2023.03.02 | Fogyasztóvédelem és e-kereskedelem

A témában született előző írásomban alapvetően azoknak a – szerencsejátéknak nem minősülő – promóciós játékoknak a jogszabályi követelményeit mutattam be, amelyek a nyereményjátékban való résztvevők számára nem járnak külön anyagi ráfordítással, ergo ingyenesen elérhetők. Abban az esetben viszont, ha valamilyen ellenérték jön a képbe, már alaposabban vizsgálandó, hogy nem minősül-e véletlenül a játékunk szerencsejátéknak: a jelen cikkemben ennek elhatárolásához igyekszem támpontokat nyújtani.

Kezdjük ismét a kályhánál: a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 1. § (1) bekezdése alapján „szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték nyújtása fejében, meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznyereményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá. A nyerés vagy a vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlentől függ.”

A 3 fő fogalmi elem tehát:

• pénz fizetése (vagy egyéb vagyoni érték nyújtása) ellenében;
• pénznyeremény vagy vagyoni értékű nyeremény juttatása, ha bizonyos feltételek fennállnak;
• a nyerés a véletlentől függ, szerencseelemet tartalmaz.

A 3 fogalmi elem konjunktív viszonyban áll egymással, azaz mindhárom feltétel együttes fennállása szükséges ahhoz, hogy a játékunk szerencsejátéknak minősüljön. Következésképpen, ha a játékban való részvételt külön díjfizetés ellenében biztosítjuk, de a nyereményhez való hozzájutás nem a véletlenen, hanem például egy rajzpályázat esetén zsűrizésen alapul, akkor értelemszerűen nem szerencsejátékról beszélünk. 

A nehézséget az esetek többségében az jelenti, ha a szerencseelemet tartalmazó, nyereményt juttató játékunkban való részvételt összekötjük a termékünk vagy szolgáltatásunk igénybevételével: például mindenki, aki a kampány idején megrendeli a termékünket, automatikusan részt vesz egy nyereménysorsoláson, amelynek fődíja egy külföldi luxusutazás. Hol válik ugyanis el, hogy a termék árába beépítettnek, azaz ingyenesnek minősül a nyereményjátékban való részvétel, vagy a fizetendő vételár egy részre valójában a nyereményjátékban való részvétel ellenértéke?

Természetesen mindenekelőtt figyelmet kell fordítani arra, hogy a nyereményjáték szabályzatában vagy a marketingkommunikáció során miként határozzuk meg a részvétel feltételeit: ha elkövetjük azt a hibát, hogy „felárként” vagy egyéb „díjként” nevesítjük a játékban való részvétel ellenértékét, akkor bármilyen elenyésző összegről is legyen szó, megvalósítjuk a fentiekben ismertetett szerencsejáték-ismérvek első fogalmi elemét. Hasonlóképp rögtön „lebukásveszéllyel” fenyeget, ha ugyanazt a terméket különböző áron kínáljuk a vásárlóknak attól függően, hogy részt kívánnak-e venni a nyereményjátékban vagy sem.

Ha a termék megvételétől tesszük függővé a részvételt, akkor az elhatároláshoz az adott termékre alkalmazott korábbi árszabásunk nyújthat segítséget; ha pedig a termék bevezetésekor egyből egy nyereményjátékkal kívánunk indítani, akkor a termék szokásos piaci ára. Amennyiben a nyereményjátékkal érintett termékünk ára ezeket az irányadó árakat jelentősen meghaladja, akkor jobb, ha ennek magyarázatára már előre megfelelő indokokkal készülünk, különösen, ha kiemelt értékkel bíró nyeremény lehetőségét kínáljuk a játékosoknak.

Bár az online térben folytatott nyereményjátékok jelentősen csökkentették a súlyukat, mindenképp említésre érdemes, hogy az emelt díjas hívások és SMS-ek is alkalmasak a pénzfizetési tényállási elem megvalósítására, hiszen annak „haszna” a nyereményjáték szervezőjénél realizálódik.

Amennyiben a nyereményjáték a fenti ismérvek menték szerencsejátéknak minősül, annak lebonyolítása kizárólag a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága engedélye alapján lehetséges. Ennek hiányában hatósági eljárásra, sőt akár büntetőeljárás kezdeményezésére is jogosult a szerencsejáték-felügyelet.

Összességében tehát rögzíthető, hogy a legegyszerűbb nyereményjáték nem megfelelő tervezése és feltételrendszerének óvatlan kialakítása is jelentős következményekkel járhat, márpedig a hatósági felelősségre vonás nem az a „szerencsejáték”, ahol érdemes a véletlenre bíznunk a vesztességünket.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.