Az aljelzálog fogalma és szabályozása a Ptk. rendelkezései alapján

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Garadnai Tibor | 2023.11.16 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A 2016. évi LXXVII. törvény egészítette ki a biztosított követelés-átruházásáról (és megterheléséről) szóló Ptk. rendelkezéseket egy új bekezdéssel. Az újonnan beiktatott rendelkezés a biztosított követelés zálogjoggal való megterhelését, azaz alzálogjog alapítását szabályozza. [Ptk. 5:99. § (4) bekezdés]

A Ptk. eredetileg az alzálogjogról csupán egyetlen rendelkezést tartalmazott, mégpedig a zálogjog érvényesítése kapcsán, és ez a rendelkezés magában foglalta az alzálogjog meghatározását is. [Ptk. 5:140. §]

A Ptk. 2016. évi módosítása során a törvény, azon belül a biztosított követelésre vonatkozó szabályozás az alzálogjogra vonatkozó újabb rendelkezésekkel egészült ki; ezek az új rendelkezések meghatározzák az alzálogjog tárgyát, és módosították az alzálogjog fogalmát. [Ptk. 5:99. § (4) bekezdés]

2016. október 1-je és 2019. július 17-e között mindkét említett szabály hatályban volt, annak ellenére, hogy ezek az alzálogjog tartalmilag eltérő felfogását képviselték. 2019. július 17-e óta (a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzéséről és egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2019. évi LXVII. törvény szerinti módosítás hatálybalépése óta) a Ptk. 5:140. §-a már nem tartalmaz az alzálogjog fogalmára vonatkozó rendelkezést, pusztán az érvényesítéssel kapcsolatos kérdéseket szabályozza.

A fentieken túl az alzálogjog alapítását szabályozza a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény 2019. július 17-én – visszamenőleges, a korábban alapított zálogjogokra is kiterjedően – hatályba lépett módosítása is [Hbnytv. 7. § (1a) bekezdés]. Ez az új rendelkezés tartalmát tekintve a zálogjog alapítására [Ptk. 5:88. §], az alzálogjogra [Ptk. 5:99. § (4) bekezdés], valamint a hitelbiztosítéki nyilvántartásra [Ptk. 5:112-5:117. §] vonatkozó anyagi jogi szabályok kiegészítését jelenti, ezért valójában a Ptk.-ban lenne a helye.

A Ptk. eredeti szabályozása alapján az alzálogjog olyan, követelést terhelő jelzálogjog, amelynek tárgyául szolgáló követelés maga is zálogjoggal (vagy kezességgel) van biztosítva.

Az eredeti megfogalmazásában tehát az alzálogjog tárgya nem maga a zálogjog, hanem a zálogjoggal biztosított követelés. Ennek alapján tehát az alzálogjog tárgya követelés, a követelést biztosító zálogjog pedig csupán közvetve tekinthető a követelésen alapított zálogjog tárgyának.

A Ptk. 2016. évi módosításával bevezetett új szabály szerint az alzálogjog a zálogjognak egy külön szabályozott fajtája, amelynek megkülönböztető sajátossága, hogy tárgyául két vagyontárgy szolgál: egy követelés és az azt biztosító zálogjog [Ptk. 5:99. § (4) bekezdés második mondat]. Az új szabályozás alapján tehát zálogjoggal biztosított követelést kizárólag alzálogjog alapítása – azaz a biztosított követelés és az azt biztosító zálogjog együttes terhelése – útján lehet megterhelni. Arra tehát nincs mód, hogy a biztosított követelés elzálogosítására alzálogjog alapítása nélkül kerüljön sor, vagyis úgy, hogy az újabb zálogjog nem terjed ki a követelés biztosítékára. [Ptk. 5:99. § (4) bekezdés első mondata]

Az alzálogjogra vonatkozó szabály látszólag analóg a zálogjoggal biztosított követelés átruházásának szabályával: biztosított követelést átruházni és megterhelni is csak az azt biztosító zálogjoggal együtt lehet [Ptk. 5:99. § (1), (4) bekezdés]. A két jogintézmény közötti különbségek azonban kétségessé teszik az analóg szabályozás indokoltságát. Követelés átruházása esetén ugyanis megváltozik a hitelező személye, ezért jelentősége van annak, hogy a törvény rögzíti, az eredeti zálogjogosult helyébe a követelés új jogosultja lép [Ptk. 5:99. § (1) bekezdés; 6:193. § (3) bekezdés]. Ezzel szemben a követelés elzálogosítása sem a követelés hitelezőjének, sem pedig az azt biztosító zálogjog jogosultjának a személyében nem eredményez változást.

A követelésen alapított zálogjog jogosultja tehát nem válik a követelést biztosító zálogjog jogosultjává, csupán jogot nyer arra, hogy – saját zálogjogának érvényesítése során – gyakorolja a követelést biztosító zálogjog jogosultját megillető jogokat [Ptk. 5:140. § (1) bekezdés]. E jogok gyakorlásához nem szükséges zálogjogon fennálló zálogjogot tételezni, hiszen nincs másról szó, mint hogy a követelésen alapított zálogjog jogosultja kielégítési jogát oly módon gyakorolja, hogy az eredeti jogosult helyett érvényesíti a követelést [Ptk. 5:139. §], és mivel az adott követelést zálogjog biztosítja, gyakorolja az eredeti jogosult zálogjogból fakadó jogait is.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.