Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Garadnai Tibor | 2024.08.08 | Minden egyéb, ami érdekelheti
A kötelmi jogviszonyok leggyakoribb szolgáltatása a pénz.
Pénzfizetési kötelezettség keletkezik szerződésből, szerződésen kívüli kártérítési felelősségből, jogalap nélküli gazdagodásból stb. A pénztartozás teljesítésére vonatkozó szabályok ezért általánosan irányadóak a kötelmi jogviszonyokban.
A pénzszolgáltatásra is alapvető követelmény, hogy a kötelem természetének, a szerződés tartalmának megfelelően, a kikötött, illetve a jogszabályban írt módon, helyen és időben kell teljesíteni. Ha a felek a visszterhes szerződésben az ellenértéket (például vételár, bérleti díj, vállalkozói díj) egy összegben határozzák meg, és további pénzösszeg fizetéséről más formában sem rendelkeznek (például „plusz áfa”), a szerződésben kikötött díj bruttó összegnek minősül, az egyösszegű díjon felül annak további áfavonzata nem követelhető.
Megjelent a friss ECOVIS HUNGARY LEGAL HÍRLEVÉL
Benne kiemelt témánk: Duplájára emelkedett az apaszabadság időtartama
További aktuális híreket olvashat előadásainkról és a legújabb cikkeket Bányajog és Közbesz blogjainkból.
A pénztartozás teljesítésének ideje a felek rendelkezése alapján
A szerződés alapján fizetendő pénztartozás teljesítésének idejét a felek meghatározhatják úgy, hogy
- a kötelezett fizetési felszólítás (számla) bevárása nélkül a szerződésben meghatározott határnapon vagy határidőn belül köteles fizetni;
- a jogosultnak előzőleg számláznia kell, és a kötelezettnek a pénztartozást a számla kézhezvételét követően, a felek által meghatározott határidőn belül kell teljesítenie;
- ha a felek külön fizetési határidőt nem határoztak meg, a fizetési felszólítás vagy a számla kézhezvételétől számított 30 napon belül kell teljesíteni.
Ha a felek a szerződés megkötésekor a fizetés határidejében az egyéb feltételektől függetlenül megállapodtak, a kötelezettnek a jogosult fizetési felszólítása (számlája) hiányában is a szerződés szerinti időben teljesítenie kell a fizetési kötelezettségét. Ilyenkor a kifizetésről nyugta vagy más egyenértékű okirat (készpénzfizetési számla) kiállítását követelheti.
Amennyiben a felek készpénzfizetésben állapodtak meg, és a megállapodásuk a teljesítési határidőt egyértelműen tartalmazza, akkor a követelés esedékessége a szerződésben meghatározott határidőtől számítandó.
Nincs jelentősége annak, hogy a hitelező a készpénzfizetési számlát a vételár megfizetését megelőzően előre kiállította-e, vagy sem.
A készpénzfizetési számla a pénz átvételének igazolására szolgál; készpénz-átvétel nemcsak számlával, hanem más okirattal – például átvételi elismervénnyel vagy pénztári befizetési bizonylattal – is igazolható.
A követelés esedékessé válásától független kérdés, hogy adójogi szempontból szükséges-e a számla kiállítása.
ADÓELJÁRÁSI JOGSZABÁLYOK (Art., Air., Avt.) MAGYARÁZATA Szerző: Dr. Kovács Ferenc Kedvezményes ár 2024. november 30-ig
Art., Air., Avt. szabályainak gyakorlati értelmezése paragrafusról paragrafusra
ÚJ KÉZIKÖNYV!!!
Formátum, terjedelem: B/5-ös formátum, 456 oldal
Megjelenés: 2024. április vége
22.900 Ft + áfa helyett 19.900 Ft + áfa
A kereskedelmi gyakorlatban a felek a fizetési határidőt rendszerint úgy határozzák meg, hogy a kötelezett a jogosult által kiállított számla alapján, az abban szereplő határidőn belül köteles teljesíteni. A külön pénzügyi tárgyú jogszabályok ugyanis a kötelezett fizetési kötelezettségét a jogosult számlaadásához – közbenső intézkedés megtételéhez – kapcsolják. A számlázási kötelezettség teljesítéséig ilyenkor az egyidejű kötelezetti fizetési késedelem nem állhat be.
A jogosulti számla kibocsátását követően – ha a felek eltérően nem állapodtak meg – a törvény szerint a fizetési határidő a számla kézhezvételétől számított 30 nap. Ha a jogosult számlát nem bocsáthat ki, és a szerződés a fizetési határidőt nem határozza meg, a fizetési felszólításának a kézhezvételétől számított 30 napon belül kell teljesíteni.
A törvényi rendelkezésekből nem az következik, hogy a jogosult szempontjából a pénzkövetelés csak a számlázást, illetve a fizetési felszólítást követően válna esedékessé. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a jogosult a kötelezett teljesítését követően az elévülési időtől függetlenül bármilyen későbbi időpontban kiállíthatná a számláját, és az elévülés csak ezután kezdődne.
Valójában eltérő megállapodás hiányában a pénzbeli ellenszolgáltatás a szolgáltatás teljesítésekor esedékessé válik, a jogosult számlázási (közbenső intézkedési) kötelezettsége beáll, és az elévülési időn belül számláznia kell. A pénzkövetelés elévülése főszabályként nem a számlázás időpontjában kezdődik, hanem a szolgáltatás teljesítésekor.
A törvényi rendelkezéssel összefüggésben fenntarthatónak látszik az 1959-es Ptk.-hoz kapcsolódó bírói gyakorlat, amely szerint, ha a kötelezett a számla tartalmát részben vagy egészben vitatja, vagy egyébként a számla kellékhiányos, a kötelezett fizetési kötelezettsége akkor is beáll, ha a számlát utóbb helyesbíteni kell.
A kötelezettnek a vitatott vagy kellékhiányos számla alapján is fizetési kötelezettsége keletkezik, feltéve, hogy az a fizetési felszólítás követelményeinek egyébként megfelel.
Szintén követhető a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a számlázási kötelezettség elmulasztása esetén a pénzkövetelés megfizetésére irányuló bírósági eljárásban az elmulasztott számla adatait tartalmazó keresetlevél a számla (fizetési felszólítás) hiányát pótolja, a jogosult azonban ilyenkor csak a keresetindítástól számított késedelmi kamatokra tarthat igényt.
A számlázási kötelezettség elmulasztása folytán olyan jogosulti késedelem áll be, amely a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja, ezért a kamatigény érvényesítésének lehetősége nem a teljesítéssel nyílik meg, késedelmi kamatot csak az igény érvényesítésének – a keresetlevél benyújtásának – időpontjától ítélhet meg a bíróság.
Rendezi a törvény azokat az eseteket is, amikor a fizetési kötelezettséget a jogosult szolgáltatása teljesítésétől számított 30 napos törvényi határidőn belül kell teljesíteni. Ilyen eset az, amikor a jogosult szolgáltatásának teljesítése előtt a számlázás már megtörtént (például a kivitelező az eredményes átadás-átvétel előtt a végszámlát már kiállította). Ez a helyzet áll elő akkor is, ha a felek úgy rendelkeztek, hogy a kötelezettnek a pénzbeli ellenszolgáltatást előzetes fizetési felszólítás – számlázás vagy más egyenértékű okirat – bevárása nélkül teljesítenie kell, de a szerződés megkötésekor a fizetés határidejében külön nem állapodtak meg.
A jogosult számlázására, közbenső intézkedésére ebben az esetben nincs szükség, hanem a szolgáltatás teljesítésétől számított 30 napon belül fizetni kell. A fizetési kötelezettséget nem érintő más kérdés, hogy a kifizetés tényéről a kötelezett ez esetben is nyugta vagy más egyenértékű okirat (készpénzfizetési számla) kiállítását követelheti.
Az ezzel összefüggő mulasztás már nemcsak polgári jogi, hanem pénzügyi (adójogi) kérdés is. A joggyakorlat szerint, ha a vevő készpénzzel egyenlíti ki a vételárat, és nem kér számlát, akkor az eladónak nyugtát kell kibocsátania.
Mulasztási bírságot kell kiszabni, ha az üzlet számlát ugyan kiállít, de a nyugtaadási kötelezettségének nem tesz eleget. A Számviteli törvénynek megfelelően kiállított készpénzfizetési számla a teljesítést – a számla kifizetésének tényét – önmagában igazolja.
Az esedékesség időpontja vitássá válhat, amikor a jogosultat előzetes számlázási kötelezettség terheli, ennek eleget tett, azonban a számla kézhezvételének időpontja nem állapítható meg. Abból kell kiindulni, hogy a számla kiállításának, továbbá a kézbesítés megtörténtének a bizonyítása a Pp. általános bizonyítási szabálya szerint a kötelezett tagadásával szemben az ezt állító jogosultat terheli.
A számla kiállítása és kézbesítése közbenső intézkedésként a jogosult kötelezettsége; ha ezt nem teljesíti – illetve teljesítését bizonyítani nem tudja –, szerződésszegést követ el, amelynek következményei őt (a jogosultat) terhelik. A kézhezvétel időpontjának bizonytalansága azonban csak akkor esik a kötelezett terhére, ha ez olyan okra vezethető vissza, amelyért a kötelezett – és nem a jogosult – a felelős. Ebben az esetben a fizetési kötelezettség a szolgáltatás teljesítésétől esedékes.
A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.