Bizalmi vagyonkezelés és fedezetelvonás

Szerző(k): Dr. Hortobágyi Sándor | 2024.10.17 | Bizalmi vagyonkezelés, Ingatlan

2014. március 15. napján lépett hatályba az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) és annak egyik újdonsága, a bizalmi vagyonkezelés jogintézményének hazai jogba való ültetése.

Jelen cikknek nem a bizalmi vagyonkezelés részletes ismertetése a célja, ennek megfelelően csak röviden utalok arra, hogy az egyébként egyre szélesebb körben is ismert jogintézménynek mi a jogszabályokból kiolvasható lényege és jogalkotói célja.

A Ptk. definíciója szerint bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a továbbiakban: kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő díj fizetésére köteles. A kezelt vagyon a vagyonkezelő saját vagyonától és az általa kezelt egyéb vagyonoktól elkülönült vagyont képez, amelyet a vagyonkezelő köteles külön nyilvántartani.

Röviden tehát egy vagyonrendelő átruházza meghatározott dolgok – a legtöbb esetben ingatlan(ok) – tulajdonjogát a bizalmi vagyonkezelőre, aki azt a továbbiakban a vagyonrendelő javára, a szerződésben meghatározottak szerint kezeli.

Gyakorlati oldalról nézve ingatlanoknál például ez konkrétan azt jelenti, hogy egy korábban a vagyonrendelő tulajdonában lévő ingatlan a továbbiakban nem lesz a vagyonrendelő tulajdona, a tulajdonjog átkerül a bizalmi vagyonkezelőhöz, és ha lekérünk egy tulajdoni lapot az átruházást követően, immáron nem a vagyonrendelőt látjuk bejegyzett tulajdonosként (legfeljebb teljes másolaton mint törölt bejegyzés, és ennek jelentősége lesz!), hanem a bizalmi vagyonkezelőt.

A bizalmi vagyonkezelés célja a „jóhiszemű jogalkotói szándék” alapján az, hogy egy vagyonrendelő a saját portfóliójába tartozó vagyon professzionális kezelését egy üzletszerűen ezzel foglalkozó gazdasági társaságra bízza, megteremtve ezzel a vagyon kontinuitását, az esetleges öröklésből fakadó anomáliák kiküszöbölését, a vagyon szétaprózódásának megakadályozását.

Használható-e más, nem okvetlenül jószándékú célra a bizalmi vagyonkezelés? Nos igen, adott esetben alkalmas lehet fedezetelvonás megvalósítására, avagy annak megkísérlésére is.

Vélhetően ismert jelenség az, amikor valakivel szemben egy hitelező valamilyen követelést érvényesít és az adósnak ilyen esetben sokszor jut eszébe a vagyonát (és elsősorban a hatósági nyilvántartásokban látható, megjelenő vagyonát, mint ingatlan, gépjármű) családtagokra – legtöbb esetben gyermekre, házastársra, esetleg szülőre – „íratni” annak érdekében, hogy a hitelező elől a teljes vagy akár csak részleges megtérülést biztosító vagyonát elrejtse. Amire ugyanis az adott igényérvényesítési eljárás az adóssal szemben olyan szakaszba ér, hogy egy eljáró végrehajtó, felszámoló lekérdezi az adósnak a tulajdonában lévő, végrehajtás alá vonható vagyonát, az adósnak látszólag nem lesz semmi a nevén, hiszen a vagyontárgyak tulajdonjogát korábban már átruházta másra.

Ennek megfelelően aztán konkrétan és személyében az adóssal szemben folytatott végrehajtási cselekmények eredménytelenek lesznek, mivel az adós nevén nem lesz érdemben behajtható vagyon. Az a személy pedig, akire a vagyon korában át lett ruházva, az adott igényérvényesítési eljárásnak nem alanya, vele szemben a tartozás primer módon nem érvényesíthető, hiszen az átruházott ingatlanok, gépjárművek, egyéb vagyontárgyak immáron az ő tulajdonát képezik, nem az adósét.

Ne felejtsük el azonban, hogy ez a fajta adósi magatartás a legtipikusabb fedezetelvonó ügylet, amely alapján egy külön eljárásban az átruházott vagyonra vonatkozó korábbi szerződésre kérhető az ún. relatív hatálytalanság megállapítása.

Sikeres eljárás esetén – szintén gyakorlati oldalról leegyszerűsítve – ez azt fogja eredményezni, hogy az egyébként már nem az adós, hanem harmadik személy tulajdonában lévő vagyontárgyakra mégiscsak lehet végrehajtási cselekményeket foganatosítani.

Visszatérve a bizalmi vagyonkezelésre, adódik a kérdés, hogy ezzel a jogintézménnyel megvalósítható-e (megkísérelhető-e) a fedezetelvonás. Nos, igen, miért ne? A fent ismertetett példával annyiban teljesen egyenértékű a bizalmi vagyonkezelésbe adás is, hogy itt ugyanúgy tulajdonjog-átruházás történik, ugyanúgy „lekerül az adós nevéről” a vagyon, ami ugyanúgy más tulajdona lesz a továbbiakban, az adóssal szemben folytatott végrehajtási cselekmények során ugyanúgy nem lesz már megtalálható az adott vagyon mint adós tulajdonába tartozó vagyon.

Természetesen bizalmi vagyonkezelők a jelen cikket olvasva vehemens módon tiltakoznak az ellen, hogy a bizalmi vagyonkezelésbe adást például egy családtagnak való ajándékozással összemossam, de a véleményemet mindezen virtuális tiltakozások ellenére markánsan fenntartom. Gyakorlati oldalról nézve – fedezetelvonási szempontból – ugyanis semmi különbség nincs a kettő között: lekerül az adós nevéről egy olyan vagyon, ami egy hitelező részére megtérülést jelenthetett volna, átkerül más tulajdonába és onnantól kezdve azzal a vagyonnal szemben nem lehet primer módon végrehajtást folytatni.

Hogy a bizalmi vagyonkezelésbe adás, mint olyan, lehet fedezetelvonást megvalósító tényállás, már korábbi bírósági döntésekben és jogirodalmi hivatkozásokban is megjelent, önmagában ez a tény tehát álláspontom szerint nem képezheti jogvita tárgyát. Ami a mai napig – véleményem szerint egyébként teljesen egyértelmű, de a judikatúrában mégsem egyértelműen eldöntött – kérdést jelenthet, az az, hogy egy bizalmi vagyonkezelésbe adás mint a tulajdonjog-átruházás szempontjából ellenérték nélküli jogügylet, önmagában, egyéb feltételek vizsgálata nélkül ingyenes jogügyletnek minősül-e, vagy egyéb feltételek vizsgálata is szükséges az ingyenesség kérdésének megítéléséhez. Miért van ennek jelentősége?

A Ptk. fedezetelvonásra vonatkozó rendelkezése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy ránézve a szerződésből ingyenes előny származott.

Tehát bizonyítandó vagy a rosszhiszeműség, vagy az ingyenes előny.

Itt szintén kérdésként merül fel, hogy az „ingyenes előny” fogalom és az „ingyenesség”, avagy „ingyenes jogügylet” fogalmak mennyiben szinonimái egymásnak. Álláspontom szerint nem azok, de ezen jogvéleménnyel természetesen lehet vitatkozni.

A fenti két szempont közül a rosszhiszeműséget, lássuk be, nagyon nehéz, de persze nem lehetetlen bizonyítani. Mindazonáltal nem jellemző, hogy egy fedezetelvonásban igényt érvényesítő félnek túl sok bizonyíték álljon rendelkezésére, ami kifejezetten bizonyítja az alperesek rosszhiszemű eljárását. Ennek megfelelően elsősorban az ingyenesség vizsgálata az, ami az eljárás tárgyát képezheti.

Mivel egy bizalmi vagyonkezelésben a tulajdonjog átruházására ellenérték nélkül kerül sor, és a későbbi vagyonkezelés esetleges díjkikötése már a szerződés „megbízási részének” ellenértéke, nem magának a tulajdonjog átruházásának ellenértéke, így véleményem szerint egyértelmű a helyzet az ingyenesség kérdésének megítélésekor. Álláspontom szerint a bizalmi vagyonkezelés ab ovo, fedezetelvonási szempontból (!) ingyenes jogügylet, semmiféle egyéb bizonyítást e körben nem szükséges lefolytatni. Nem egy jogirodalmi hivatkozás (kommentár stb.) fellelhető, ami ezt az álláspontot támasztja alá.

Ugyanakkor, meg kell jegyezzem, egy nemrégiben lezárult ügyben az eljáró bíróság másként látta ezt a kérdést, és bár végül számunkra kedvező ítélet született, az ügyben az eset egyéb körülményei vagy a körülmények összességének mérlegelése alapján jutott oda a bíróság, hogy az ügylet ingyenes előnynek minősül.

Mondhatjuk tehát, hogy a kérdés jogelvi szinten nem teljesen egyértelmű és eldöntött. Mindenesetre egy dolog biztos: a bizalmi vagyonkezelés nem jelent 100%-os és egyértelmű biztonságot a vagyonrendelők szempontjából, ha az ügylet célja adott esetben a fedezetelvonás, és igenis lehet sikerrel érvényesíteni a követelést bizalmi vagyonkezelés esetén is. Ha e körben adhatok egy bárki számára hasznos tippet: érdemes adott esetben a törölt bejegyzések között is keresni például egy végrehajtási eljárás során – ahogy mondani szokás: csodákra képes.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.