Az árindokolás-kérés korlátai

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. | 2024.10.24 | Közbeszerzés

Korábbi közbeszerzési tárgyú cikkeinkben – más-más aspektusból (pl. viszonyítási alapok, objektivitás követelménye) – már foglalkoztunk az aránytalanul alacsony ár vizsgálatának témakörével. Jelen cikkünkben az árindokolás-kérés során érvényesülő korlátokkal, valamint az árindokolás kapcsán az érvénytelenné nyilvánítást meg nem alapozó egyes esetekkel foglalkozunk a Közbeszerzési Döntőbizottság D.145/2024. számú határozatának (a továbbiakban: Határozat) rövid elemzése révén. Megjegyezzük, hogy a Határozat kapcsán közigazgatási per kezdeményezésére nem került sor.

A Határozat megállapításainak bemutatását megelőzően fel szeretnénk hívni a figyelmet a Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanács 2024. szeptember 12-én közétett, e témakörben született új útmutatójára. Ahogy arra az útmutató is utal, a Kbt. 2. § (2) bekezdése a 2023. szeptember 1-jei módosítás eredményeként már nemcsak az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód alapelvét tartalmazza, hanem az arányosság elvét is a 2014/24/EU irányelvvel összhangban. A Kbt. módosításhoz fűzött jogalkotói indokolás kiemeli, hogy az arányosság elve megköveteli, hogy az ajánlatkérő által a közbeszerzési eljárás során alkalmazni kívánt intézkedések, eszközök ne haladják meg a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket.

Az arányosság elvének érvényre juttatása különösen indokoltnak mutatkozik, látva a mind részletesebbé és kiterjedtebbé váló, az értékelési alszempontokon túlterjeszkedő árindokolás-kéréseket, a legapróbb részletekbe menő kalkulációt és széleskörűen dokumentált alátámasztást igénylő felhívásokat.

A Határozat 55. pontja rögzíti, hogy az aránytalanul alacsony vállalások vizsgálatára vonatkozó Kbt. rendelkezések elsődleges célja, hogy a közbeszerzési eljárás folyamatában kezelhetővé váljanak azok a versenyellenes magatartások, amelyek nem egyeztethetők össze sem a hatékony közpénzfelhasználás, sem az átláthatóság és a verseny nyilvánossága közbeszerzési alapelvi követelménnyel. Ugyanakkor az ajánlatkérő az aránytalanul alacsony ár vizsgálatára vonatkozó eljárását nem gyakorolhatja öncélúan, és az eljárás nem szolgálhat az ajánlat érvénytelenségének megállapítására akkor, ha az aránytalanul alacsony ellenszolgáltatás vizsgálatának jogszabályban foglalt feltétele nem áll fenn.

A Határozatban is megjelenő, irányadó jogalkalmazói gyakorlat (pl. a Fővárosi Törvényszék 103.K.701.646/2022/8. számú ítélete, a Kúria Kfv.III.37.703/2017/5. számú ítélete) értelmében az árindokolás-kérések során az alábbi keretekre, alapvetésekre szükséges figyelemmel lenni:

• Az indokolás-kérési kötelezettsége (egyúttal joga) az ajánlatkérőnek a szerződés tárgyára figyelemmel áll fenn, kizárólag az értékelési szempontként figyelembe vett ár vagy költség, illetőleg önállóan értékelésre kerülő valamely elem tekintetében. Ezt meghaladó körben az indokolás-kérés kizárt.
• Az indokolás-kérésben az ajánlatkérő olyan tételeket emelhet ki, amelyek relevánsak az ajánlati ár alátámasztása szempontjából. Az árindokolás elfogadhatóságának kérdését elsődlegesen a konkrét beszerzés egyedi tárgyának specifikumaira, az adott beszerzési piacon érvényesülő árviszonyokra, a teljesítés releváns feltételeire tekintettel kell vizsgálni.
• Ha az ajánlatkérő az árindokolás-kérésben bizonyos tételeket, vagy tételcsoportokat kiemelt, amelyekre vonatkozóan kérte az árindokolást, akkor a kiegészítő árindokolást (főszabály szerint) már csak olyan tételek vonatkozásában kérheti, amelyek az alapárindokolás kérésében legalább tételcsoport szinten megjelentek.
• Amennyiben az ajánlattevők más-más költségstruktúrát alkalmazva adják meg az indokolásukat, és az árindokolások értékelése érdekében az ajánlatkérő a kiegészítő árindokolás-kérés keretében kéri, hogy az általa utóbb megadott költségbontás szerint adják meg az ajánlattevők az indokolást, akkor előfordulhatnak olyan átcsoportosítások az ajánlattevők részéről, amelyek megbontják az ajánlattevők eredeti költségstruktúráját, azonban ez még nem teszi elfogadhatatlanná az indokolást, illetve érvénytelenné az ajánlatot.

A Határozat 65. pontja rögzíti, hogy az ajánlattevőnek a Kbt. 72. § rendelkezései értelmében az ajánlat lényegi tételeit kell alátámasztani. A Határozat alapjául szolgáló közbeszerzési eljárásban a kérelmező ajánlatában kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy egyes, az árindokolás-kérésekben érintett munkák (pl. mobil wc telepítése) költsége összegszerűségében olyan jelentéktelen nagyságrendű, olyan alacsony mértékű, hogy arra tekintettel az ajánlatkérő jogszerűen nem állapíthatja meg az ajánlat érvénytelenségét.

A Közbeszerzési Döntőbizottság rámutatott arra is, hogy az ajánlatkérőnek az indokolás-kérést nemcsak a műszaki leírásban foglaltak és a beszerzési igénye alapján kell megfogalmaznia és értelmeznie, hanem a Kbt. 27. § (3) bekezdés kógens rendelkezése értelmében rendelkeznie kell a beszerzés tárgya szerint szükséges szakértelemmel is, így az ajánlattevő által megadott indokolásban ismertetett matematikai, számszaki adatokat, levezetést tudnia kell értelmezni, még akkor is, ha az adott esetben eltér az ajánlatkérő által követett értelmezéstől.

A tartalékképzéssel összefüggésben a Döntőbizottság két megállapítást is tett. Egyrészt álláspontja szerint semmi nem tiltja, hogy az ajánlattevő egy munka során az általánosan képzett és az árindokolásban ekként is nevesített tartalékon kívül, egy külön tétel, egy adott munka (pl. „deponálási, lerakóhelyi költségek”, „minősítési és anyagvizsgálati költségek”) kapcsán további, az adott munka költségébe kalkulált további tartalékot is képezzen. Tehát a „többelemű” tartalékképzés jogszerű eljárásnak minősül az ajánlattevő részéről és ezen körülmény nem eredményez az eredeti árindokolás és a kiegészítő indokolás között ellentmondást.

A Döntőbizottság másik megállapítása szerint, amennyiben az ajánlattevő az árindokolásban megadott költségeket olyan alvállalkozói árajánlatokkal támasztotta alá a kiegészítő árindokolásában, amelyek összege alacsonyabb, mint az árindokolásban az adott munka kapcsán a kérelmező által kalkulált költség, akkor e körben az ajánlattevő jogszerűen hivatkozhat arra, hogy az alvállalkozói árajánlatok összege és az általa kalkulált összeg közötti különbözet tartalékul szolgál az esetleges többletfeladatokra (pl. további mérésekre). Az alvállalkozói és a kérelmezői kalkuláció közötti eltérés ebben az ügyben nem jelentett tehát olyan ellentmondást, amely az indokolást elfogadhatatlanná tette volna.

A Döntőbizottság a jogsértő érvénytelenné nyilvánítás kapcsán rámutatott arra is, hogy amennyiben egy költséggel a közbeszerzési dokumentumokban foglaltak alapján nem kell biztosan számolni a munkavégzés során, hanem azok csak eshetőlegesen merülnek fel (pl. esetleges közmű költségek, esetlegesen keletkező veszélyes hulladék kezelésének költsége), akkor az ajánlattevőtől sem elvárható, hogy részletes, pontos indokolást tegyen ezen költségek kapcsán. Az ajánlatkérő kötelező előírása hiányában az eshetőlegesen felmerülő költségekkel – különösen amennyiben azokat a költségeket kalkulálni előre nem lehet és nem is kell – az ajánlattevőknek csak eshetőlegesen kell kalkulálnia.

Mind az útmutató, mind a közelmúltban született döntőbizottsági határozatok hasznos iránymutatásul szolgálnak a jogalkalmazók számára.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.