Közbeszerzési öntisztázás II. – A megbízhatóság megállapításához vezető út második lépése: a hatósággal való aktív együttműködés

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. | 2024.11.21 | Közbeszerzés

A témakörben született előző cikkemben a közbeszerzési öntisztázás három konjunktív előfeltétele közül a reparáció kérdéskörével foglalkoztam. Jelen írásom tárgya a közbeszerzésekből kizárt gazdasági szereplők megbízhatóságának megállapítása érdekében vizsgált második követelmény, az aktív együttműködés az illetékes hatóságokkal az ügy tényállásának és körülményeinek átfogó tisztázása érdekében.

A kizáró okokat megalapozó különféle körülmények alapvetően meghatározzák azokat a lehetőségeket, amelyek a kizáró okok hatálya alá került gazdasági szereplők rendelkezésére állnak az együttműködő magatartás gyakorlására. Egyes hatóságok eljárásában az ügy tényállásának és körülményeinek tisztázása egy egyszerű nyilatkozat alapján elvégzett adatbázis-ellenőrzéssel is történhet (pl. idegenrendészeti hatóság egyes eljárásaiban kiszabott közrendvédelmi bírság esetén), így a kizáró okot megalapozó döntés meghozataláról és az ahhoz vezető eljárás befejezéséről utólag értesülő gazdasági szereplőnek vajmi kevés lehetősége van aktív együttműködő magatartás tanúsítására. A Kbt.-ben hivatkozott bűncselekmények elkövetésével összefüggő, illetve a versenyhatóság határozatához kötődő kizáró okok esetén viszont számos eljárási cselekmény nyújt lehetőséget a gazdasági szereplő számára a tényállás tisztázásának elősegítésére, így például bizonyítékok szolgáltatására.

A Közbeszerzési Hatóság az aktív együttműködés kritériumának vizsgálata során figyelembe veszi, hogy a kizáró okok hatálya alatt álló gazdasági szereplőnek az illetékes hatóság gyakorlatának tükrében objektíve lehetősége volt-e és ha igen, milyen mértékben az együttműködő magatartás kifejtésére.

A vonatkozó elnöki tájékoztató kihangsúlyozza, hogy a Kbt. 188. § (2) bekezdés b) pontja szerinti illetékes hatóság fogalmát a Hatóság szintén funkcionálisan (az adott kizáró ok tényállásához kapcsolódóan) értelmezi, eszerint lehet az illetékes hatóság egy tényleges hatóság [például a Kbt. 62. § (1) bekezdés n) pontja szerinti kizáró ok esetében a Gazdasági Versenyhivatal, a Kbt. 63. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kizáró ok esetében a munkavédelmi felügyeletet ellátó kormányhivatal stb.] vagy akár a kérelmező korábbi szerződéses partnere, illetve a bírósági gyakorlat alapján maga az ajánlatkérő is.

A továbbiakban olyan eseteket elemzünk, amelyek a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pontja szerinti kizáró okkal kapcsolatosak, amely esetben az illetékes hatóság szerepét maga az ajánlatkérő tölti be. Ezen álláspontot erősítette meg a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság is 9.Kpk.50.003/2017/6. számú végzésében, amely rögzíti, hogy hamis adatszolgáltatás vagy hamis nyilatkozattétel esetén a Kbt. által előírt aktív együttműködés tényét a kérelmező kizárását megállapító ajánlatkérővel szemben mutatott magatartása alapján kell értékelni.

A Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pontja kimondja, hogy „Az eljárásban nem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, és nem vehet részt alkalmasság igazolásában olyan gazdasági szereplő, aki korábbi közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárásban hamis adatot szolgáltatott vagy hamis nyilatkozatot tett, ezért az eljárásból kizárták, és

ha) ha a kizárás miatt jogorvoslatra nem került sor, az ajánlatkérő megítélése szerint a kizárás alapjául szolgáló cselekmény miatt a szerződés teljesítése vonatkozásában a megbízhatósága alapos okkal megkérdőjelezhető, az érintett közbeszerzési eljárás lezárulásától számított három évig, vagy

hb) ha a kizárás tekintetében sor került jogorvoslatra és az ajánlatkérő kizárásról hozott döntését – a hamis adat szolgáltatásának megállapítása mellett – a Közbeszerzési Döntőbizottság véglegessé vált, – a Döntőbizottság határozatának megtámadására irányuló közigazgatási per esetén a bíróság jogerős – három évnél nem régebben meghozott határozata jogszerűnek mondta ki.”

A jelen cikk megírása során vizsgált esetek egyikében az ajánlatban vállalt kötelezettségek teljesítésével összefüggő hamis adatszolgáltatás, illetve nyilatkozattétel esetén az olyan kérelmezői magatartást, amely szerint az alvállalkozói szerződésszegés következtében előállt jogsértő helyzet orvoslása és az ajánlati kötelezettségvállalások teljesítése érdekében lefolytatott ajánlattevői megkeresések és megbeszélések nem értékelhetőek aktív együttműködő magatartásnak, mivel azokat a kérelmező ajánlattevő nem az ajánlatkérő irányába fejtette ki (azok saját gazdasági és üzleti érdekeit szolgálták), továbbá a tanúsított magatartás nem tartalmazott az általában elvárható gazdasági működésen túlmutató cselekményt.

Az aktív együttműködés követelményének teljesülését látta viszont abban a Közbeszerzési Hatóság, hogy a kérelmező még olyan időben jelezte az ajánlatkérő számára, hogy az ajánlatában tett kötelezettségvállalásnak nem tud eleget tenni, amikor az ajánlatkérőnek még lehetősége volt a közbeszerzési eljárás összegezésének a szabályszerű módosítására és ezáltal a közbeszerzési szerződés megkötésére más, a közbeszerzési eljárásban részt vevő gazdasági szereplővel.

A vizsgált határozatok alapján az együttműködés irányába mutathat az is, ha megállapítható, hogy a kérelmező a terhére rótt cselekmény elkövetését nem vitatta, jogorvoslati eljárást nem kezdeményezett és a kizárását tudomásul vette.

Ahogy ez a fenti ügyben is látható volt, úgy általánosságban is rögzíthető, hogy az aktív együttműködést elsődlegesen, tehát a jogsértést megalapozó cselekmények kapcsán és nem a saját eljárása során mérlegeli a Közbeszerzési Hatóság. Ugyanakkor a KTF-00280/21/2022. számú, elutasító határozatában megállapította a Közbeszerzési Hatóság, hogy a kérelmező megbízhatóságát és a hivatkozott célok megvalósulását megkérdőjelezheti a kérelmező által a későbbi eljárásokban, valamint a Hatósággal szemben tanúsított magatartása. A hivatkozott határozat megállapította, hogy kérelmező amellett, hogy nem tájékoztatta a kizáró ok fennállásának tényéről a folyamatban lévő eljárások ajánlatkérőit, sőt egy eljárásban kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem áll kizáró ok hatálya alatt, ezen felül az öntisztázás során is olyan nyilatkozatokat tett a Hatóság előtt, melyek nem feleltek meg a valóságnak.

Az elnöki tájékoztató kiemeli, hogy az együttműködés az egyéb ajánlatkérők vonatkozásában különösen fontos a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pontja szerinti kizáró ok esetében, mivel minden ajánlatkérőnek saját mérlegelési jogkörébe tartozik annak megállapítása, hogy maga a hamis adatszolgáltatás megkérdőjelezi-e az ajánlattevő megbízhatóságát. A kizáró okot megalapozó körülmények ismerete nélkül az ajánlatkérők nem tudnak élni mérlegelési jogukkal sem.

A Hatóság egy másik ügy körülményeinek mérlegelésekor figyelembe vette, hogy a kérelmező milyen magatartást tanúsított a közbeszerzési eljárás során (pl. felvilágosítás kérés részletes megválaszolása), az azt követően kezdeményezett jogorvoslati eljárásban, illetve a bírósági felülvizsgálat során. Mivel kérelmező a tényállás és a hamis adatszolgáltatás körülményeinek tisztázásához rendelkezésre álló valamennyi nyilatkozatot teljeskörűen és határidőre rendelkezésre bocsátott, ezért az aktív együttműködést megállapíthatónak találta a Hatóság. A Hatóság e körben figyelembe vette azt is, hogy kérelmező egyéb közbeszerzési eljárásokban tájékoztatta az érintett ajánlatkérőket a kizáró ok fennállásáról.

A témakörben születő következő és egyben utolsó cikkünkben a háromelemű feltételrendszer harmadik elemével, a preventív intézkedésekkel foglalkozunk majd.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.