Bizonylatkorrekciók II. – A helyesbítésre vonatkozó főbb szabályok

Szerző(k): Dr. Kelemen László | 2017.08.17 | Számlázás, bizonylatolás

A számla-helyesbítéssel kapcsolatos előző bejegyzésünkben arról írtunk, milyen esetekben szükséges a számlakorrekció, most pedig bemutatjuk a helyesbítésre vonatkozó főbb szabályokat.

A helyesbítés formáját illetően három módszert szükséges megvizsgálnunk:

• számlával egy tekintet alá eső okirat kibocsátása
• régi szabályok szerinti eljárás, azaz:
  1. számlahelyesbítés (helyesbítő számla kibocsátása)
  2. stornószámla és új számla kibocsátása.

Amint azt az előző bejegyzésben bemutattuk (a pénz-visszatérítéses promóció esetén nem számítva) akkor lehetséges az adó alapját csökkenteni (mind az utólagos árengedmény, mind a szerződésmódosítás vagy a meghiúsulás esetén), ha az ügyletről kiállított számlát is korrigálja az adóalany. Ezen túl, ha az eredeti számlán bármilyen hiba volt, azt is az adott számla korrigálásával lehet orvosolni.

Az áfa törvény – az Irányelv szabályaira is utalva –168. § (2) bekezdésében a számlával egy tekintet alá eső okiratra vonatkozóan az alábbiak szerint fogalmaz: „A számlával egy tekintet alá esik minden más, az (1) bekezdéstől eltérő okirat is, amely megfelel 170. §-ban meghatározott feltételeknek és kétséget kizáróan az adott számlára hivatkozva, annak adattartalmát módosítja.” Azaz a jogszabály meglehetősen megengedő a helyesbítés formáját illetően.

A számla módosításának természetesen az adólevonási jog gyakorolhatósága szempontjából van kiemelt jelentősége, amennyiben ugyanis a számla hibásnak minősül (azaz nem tartalmazza, vagy nem megfelelően tartalmazza a jogszabályban előírt adatokat), úgy csak abban az esetben gyakorolható levonási jog, ha a számlát megfelelően javítják, adattartalmát módosítják. Az irányadó jogértelmezés szerint ezen hibát a számlakibocsátó javíthatja (sőt egyes esetekben hibás, vagy hiányos adattartalmú számlák esetén az adóhatóság hívja fel az adóalany figyelmét a hibás bizonylatok kijavítására – kijavíttatására). A helyesbítésre vonatkozóan a jogszabály nem tartalmaz határidőt, így akkor is javítható a bizonylat, ha például az adott adóalanynál az adóhatóság ellenőrzést végez. Ez azt jelenti, hogy az adóalany a javított számlát a jogerős közigazgatási határozat meghozataláig bemutathatja. A javított adattartalmú számla pedig, amennyiben az már adólevonásra alkalmasnak tekintendő, akkor az eredeti bevallási időszakban elszámolható.

A határidőn túl nincs kötelező előírás a korrekció módjára és technikájára vonatkozóan sem. A javítás a számlakibocsátó adóalany választása szerint, a számlakiállítás módjától függően az alábbiak szerint történhet:

• Kézi kiállítású számla esetén
  1. minden számlapéldányon a rontott adat áthúzása, a helyes adat alá-, fölé- vagy mellé írása, a hiányzó adat pótlása és a javítást végző aláírása, vagy
  2. az eredeti számlák érvénytelenítése a „rontott” szó rávezetésével és új számlák kibocsátása (azaz gyakorlatilag stornózás és új bizonylat kibocsátása) vagy
  3. számlával egy tekintet alá eső okirat (vagy helyesbítő számla) kibocsátásával.
• Számítógéppel kiállított számla esetén
  1. az eredeti számlák érvénytelenítése stornó számlával és ehhez kapcsolód új (helyesen kiállított) számlák kibocsátása, vagy
  2. számlával egy tekintet alá eső okirat (vagy helyesbítő számla) kibocsátásával.

A számítógéppel kiállított számlák kézzel történő javítására nincs lehetőség, ugyanakkor a kéziszámla javítható számlázórendszerből kiállított számlával (és fordítva), emellett a papíralapú számla javítható elektronikus számlával (és fordítva).

A következő bejegyzésben részletesebben kifejtjük, hogyan történhet a számlahelyesbítés számlával egy tekintet alá eső okirattal.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.