„Kalandorok kíméljenek!” – Avagy miként ösztönözzük az ajánlattevőket az ajánlati kötöttség megtartására

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. | 2017.09.28 | Közbeszerzés

A régi slágerekből és hirdetésekből jól ismert címbeli szófordulat ugyan nem található meg a közbeszerzési eljárást megindító felhívásokban, de mégis megvan a módja annak, hogy az ajánlatkérő szervezetek a közbeszerzési eljárás befejezéseként a szerződést megkötni kívánó, „komoly szándékú” ajánlattevőre találjanak.

Az ajánlati biztosíték jogintézménye – olykor borsos összegekkel – hivatott biztosítani az ajánlati kötöttségből fakadó kötelezettségek megtartását. Mindamellett, hogy az ajánlatkérőknek előnyökkel jár ezen ösztönző eszköz alkalmazása, az ajánlattevők számára érvénytelenséggel fenyegető kockázatokat is magában rejt a biztosíték nem megfelelő teljesítése.

Az ajánlati biztosítékkal kapcsolatos jogviták többször kerültek már a Döntőbizottság asztalára. A joggyakorlatot is alakító következtetéseit a KDB a 1/2017. (III. 21.) összkollégiumi állásfoglalásában összegezte.

A D.2/15/2017. számú végzés alapjául szolgáló ügyben felmerült jogkérdésre a KDB azt a választ adta hivatkozott állásfoglalásában, hogy az ajánlati biztosítékot kizárólag az ajánlattevő bocsáthatja az ajánlatkérő rendelkezésére. Nincs törvényes lehetőség arra, hogy az ajánlattevő helyett más gazdasági szereplő (a kapacitásait rendelkezésre bocsátó szervezet, vagy akár az ajánlattevő anyavállalata) bocsássa rendelkezésre az ajánlati biztosítékot.

Visszaköszönnek a KDB említett szakmai iránymutatásában a D.460/15/2014., a D.502/14/2016., illetve a D.60/17/2017. számú határozatok megállapításai is, miszerint amennyiben az ajánlattevő az ajánlatában csak az erre vonatkozó igazolást nem csatolja, de a biztosíték rendelkezésre bocsátása egyébként igazolhatóan, határidőben, az előírásoknak megfelelően megtörtént, vagy az irattal kapcsolatban merül fel valamely formai hiány, akkor a hiányzó, illetve formailag hibás iratot hiánypótlás keretében be lehet nyújtani. Az igazolásban nem szereplő tartalom utólagos pótlására, kiegészítésére ellenben már nincs lehetőség. A D.60/17/2017. számú határozat alapjául szolgáló esetben az ajánlattevő egy olyan bankgarancia nyilatkozatot nyújtott be a biztosíték rendelkezésre bocsátásának igazolásaként, amelyben a bank a Kbt. 54. § (4) bekezdése szerinti esetkörök – azaz, hogy mikor illeti meg az ajánlatkérőt a biztosíték – közül csak az ajánlatnak az ajánlati kötöttség ideje alatti visszavonását és a szerződés megkötésének az ajánlattevő érdekkörében felmerült okból történt meghiúsulását nevesítette. A harmadik esetkörre azonban nem terjedt ki biztosíték, így – a KDB álláspontja szerint – a teljes körű igényérvényesítésre nem volt alkalmas és a fogyatékosság hiánypótlás keretében sem volt orvosolható.

Az érvénytelenség sorsára jut az ajánlat abban az esetben is, ha az ajánlattevők figyelmen kívül hagyják a Kbt. azon előírását, miszerint az ajánlati biztosíték rendelkezésre bocsátásának határideje az ajánlati kötöttség beállta, azaz nyílt és meghívásos eljárás esetén az ajánlattételi határidő lejárta, tárgyalásos, illetve hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban a tárgyalások befejezésének időpontja. A Kbt. 76. § (6) bekezdés b) pontja alapján, ha az ajánlattevő az ajánlati biztosítékot ezen „kőbe vésett” határidőre nem vagy az előírt mértéknél kisebb összegben bocsátja rendelkezésre, az az ajánlat Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja szerinti „egyéb módon” való érvénytelenségét eredményezi.

Szerződéskötés meghiúsulásának esélyét csökkentendő érdemes az eljárást megindító felhívásban, az ajánlati biztosítékra vonatkozó rendelkezések körében külön is felhívni a gazdasági szereplők figyelmét a biztosítéknyújtás elmulasztásának, illetve nem megfelelő teljesítésének következményeire.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.