A határozott idejű bérleti szerződés felmondásának szabályai a Ptk.-ban

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Garadnai Tibor | 2020.07.02 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A Ptk. rendelkezései szerint a határozatlan időre kötött bérleti szerződést bármelyik fél rendes felmondással megszüntetheti.

Ezzel szemben a határozott időtartamra és a meghatározott feltétel bekövetkeztéig – például a bérbeadó vagy a bérlő élete végéig szólóan – létrehozott bérleti jogviszonyt törvény vagy szerződés eltérő rendelkezése hiányában rendes felmondással megszüntetni nem lehet.

A tilalom ellenére a Ptk. 6:339. § (2) bekezdése mégis úgy szól, hogy a határozott időre kötött szerződést bármelyik fél rendes felmondással felmondhatja a törvényes felmondási idő betartásával idő előtt gyakorolható felmondási jog esetén a hónap végére, legkésőbb a hónap tizenötödik napjáig.

Mivel ez – első látásra – komoly ellentmondásnak tűnik, érdemes alaposabban megvizsgálni az idézett jogszabály jelentését.

A 6:339. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés azokra az esetekre rögzíti a bérleti szerződés – a felmondás közléséhez képest számítandó – megszűnésének az időpontját, amelyekben a határozott időtartamra kötött bérleti szerződés – mégis – felmondható idő előtt.

A rendelkezés tehát önmagában nem biztosít általános felmondási jogot a határozott időre kötött bérleti szerződés szerződő felei számára, mert csak azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben törvényi rendelkezés biztosít a határozott időtartam lejárta előtt gyakorolható felmondási jogot.

Ilyen helyzetet rögzít a Ptk. 6:339. § (4) bekezdése, amely szerint a bérlő örökösei a határozott időre kötött bérleti szerződést felmondhatják, 6:340. § (3) bekezdése, ami a bérbeadott dolog új tulajdonosa számára teszi lehetővé a felmondást, valamint a 6:346. § (3) bekezdése, ami a bérlőnek biztosítja a felmondást, ha a bérbeadó korszerűsítési munkálatokat kíván végezni a lakásban.

Ezek a rendelkezések a felmondás lehetőségéhez nem kapcsolnak törvényes felmondási időt, amiből csak az következik, hogy a felmondási idő „nulla” nap.

A 6:339. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés célja azonban az, hogy azokra az esetekre is rögzítse a jogviszony megszűnésének az időpontját, amikor a törvény a (rendes) felmondás jogát (azaz nem a másik fél szerződésszegésére alapított felmondás jogát) biztosítja olyan helyzetekben, amelyekben egyébként a jogviszony határozott időtartama miatt nem lenne a törvény által biztosított egyoldalú megszüntetési lehetőség.

A felek a szerződésben a törvényi felmondási időnél hosszabb vagy rövidebb felmondási időben is megállapodhatnak, a Ptk. rendelkezései az eltérés lehetőségét nem zárják ki.

Tekintettel arra, hogy a bérleti jogviszonyt, mivel sem bérbeadói, sem bérlői oldalon nem személyhez kötött jogviszony, nem szünteti meg a bérlő vagy a bérbeadó halála.

A bérlő örökösei számára a Ptk. arra tekintettel biztosítja határozott idejű jogviszony esetén is a törvényben meghatározott szigorú határidőn belül gyakorolható felmondás jogát, hogy ésszerűtlen lenne őket olyan dolog birtokban tartására és használatára, továbbá ennek fejében ellenszolgáltatás nyújtására, amelyre szükségük nincsen.

Ezzel határozott idejű bérleti jogviszony esetén azt a kockázatot, hogy a bérlő halála esetén a bérbeadónak a határozott időtartamhoz kötődő várakozása meghiúsul, a bérbeadó viseli, ellenben a bérbeadó halála esetén az új tulajdonos csak abban az esetben mondhatja fel a szerződést, amennyiben őt a bérlő a bérleti jogviszonyt fennállása vagy lényeges feltételei tekintetében megtévesztette.

A felmondási időt – ugyanakkor – mindkét esetben a Ptk. – fentebb idézett – 6:339. § (2) bekezdése szabályozza.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.