A hulladékártalmatlanítás főbb szabályai

Szerző(k): Dr. Bihary Ákos LL.M. | 2022.06.23 | Környezetvédelem és hulladékgazdálkodás

Több cikkben foglalkoztunk már azzal, hogy jelentős és indokolt törekvések vannak a keletkező hulladék minél nagyobb hányadának hasznosítására vagy újrahasználatára. Ugyanakkor mindezek ellenére szembesülni kell a ténnyel: a teljes hasznosítás vagy újrahasználat nem valósulhat meg. A nem használható, hasznosítható hulladékot ezért ártalmatlanítani kell.

Csak a rend kedvéért idézzük az ártalmatlanítás fogalmát: ártalmatlanítás minden olyan kezelési művelet, amely nem hasznosítás; a művelet abban az esetben is ártalmatlanítás, ha az másodlagos jelleggel anyag- vagy energiakinyerést eredményez.

A hulladék ártalmatlanítójának azt a műveletet kell alkalmaznia, amely az összességében legjobb környezeti eredményt biztosítja. Ennek érdekében a hulladékártalmatlanítás során úgy kell eljárni, hogy a hulladék okozta környezetterhelés csökkenjen, a környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatások megszűnjenek, és ezek a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy a hulladék anyagi minőségének megváltoztatásával kizárásra kerüljenek.

Fontos szabály, hogy az elkülönítetten gyűjtött hulladék csak akkor ártalmatlanítható, ha a hulladékhierarchiára figyelemmel ez biztosítja a legjobb környezeti eredményt.

Ártalmatlanítási művelet természetesen hulladékgazdálkodási engedély birtokában végezhető. Az engedélynek rendelkeznie kell az ártalmatlanító létesítmény tevékenységgel érintett területének bezárást követő rekultivációjáról, utógondozásáról és a monitoringról. A monitoring idejét és tartalmát a létesítmény várható környezeti hatásaira tekintettel kell meghatározni.

Az ártalmatlanításra kerülő nem veszélyes hulladék a gyűjtést követően az ártalmatlanítás megkezdéséig az előkezeléssel együtt összesen legfeljebb 1 évig tárolható.

Hulladéklerakó létesítményhez kapcsolódó tevékenység esetében a hulladékgazdálkodási hatóság az ártalmatlanításra vonatkozó hulladékgazdálkodási engedélyben meghatározza a hulladéklerakón a települési hulladék részeként elhelyezhető biológiailag lebomló szerves anyag mennyiségét is.

Az ártalmatlanító létesítmény működésével – hulladéklerakó esetén a lerakott hulladékkal – okozott környezeti károkozás elévülési ideje a létesítmény bezárásától számított 30 év.

Az ártalmatlanító létesítmény üzemeltetőjének a hulladékkezelés díját a hulladék fajtája, típusa, jellege és mennyisége szerint kell megállapítania és közzétennie.

Amennyiben valaki hulladéklerakót üzemeltet, a működés során esetlegesen bekövetkező környezetkárosodás felszámolására, valamint a hulladéklerakó rekultivációjára és utógondozására céltartalékot kell képeznie.

A céltartalékot az adózás előtti eredmény terhére kell képezni, és az előre látható kockázat, illetve veszteség figyelembevételével, időarányosan vagy teljesítményarányosan úgy elkülöníteni, hogy a hulladékkezelő létesítmény bezárásakor vagy a létesítményben végzett tevékenység felhagyásakor a céltartalék a létesítmény rekultivációjához és utógondozásához, valamint a hulladék kezeléséhez szükséges jövőbeni költségeket mindenkor fedezni tudja.

A hulladéklerakó üzemeltetőjének ezen túlmenően a hulladékkezelő létesítmény rekultivációjához és utógondozásához, valamint a hulladékkezeléshez szükséges jövőbeni költségekről az üzleti év végén becslést kell készítenie, amelyet az üzleti év végét követő év május 31-ig a hulladékgazdálkodási hatóságnak benyújt.

A becslés, valamint az ahhoz kapcsolódó valamennyi dokumentáció bemutatja, hogy a képzett céltartalék összege a hulladékkezelő létesítmény rekultivációjához és utógondozásához, valamint a hulladékkezeléshez szükséges jövőbeni költségekhez arányos mértékben lett megállapítva és elkülönítve.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.