A követelés elévülésének megszakítása bírósági eljárásban történő igényérvényesítés útján

Szerző(k): Dr. Puskás Attila , Dr. Jánoky Adél | 2019.02.14 | Minden egyéb, ami érdekelheti

Az új Ptk. rendszerében a követelés elévülését a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése abban az esetben szakítja meg, ha az ügyben a bíróság eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott.

A fenti szabály több kérdést is felvet, miszerint, milyen eljárás szakítja meg az elévülést, csupán a keresetindítás vagy a fizetési meghagyás is, hiszen a fizetési meghagyás iránti kérelmet a közjegyző előtt kell előterjeszteni, és egyáltalán mikor kezdődik újra az elévülés.

A Ptk. a bizonytalanság eloszlatása érdekében tételesen pontosítja a bírósági eljárásban történő igényérvényesítés elévülést megszakító hatására vonatkozó szabályt. A Ptk. alapján az elévülést megszakító bírósági eljárás megindulását jelenti a kereset (akár marasztalási, akár megállapítási kereset) benyújtása, azaz a keresetlevél beadása vagy a kereset jegyzőkönyvbe mondása. Ugyanezzel a hatással jár a viszontkereset és beszámítási kifogás perbeli előterjesztése is.

A Ptk. 8:1. § (3) bekezdése értelmében bírósági eljárásnak minősül a fizetési meghagyás is, így az fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtása is megszakítja az elévülést. A bírói gyakorlat egységes álláspontja szerint a Ptk. 8:1. § (3) bekezdésében foglalt értelmező szabály a helyes értelmezés szerint nem tekinthető korlátozó jellegűnek. Ebből a rendelkezésből nem lehet arra a következetésre jutni, hogy a bírósági eljárás mellett csak a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló eljárás lehet olyan eljárás, amelynek megindítása az elévülés megszakítására alkalmas. A követelés érvényesítésére a jog által felkínált állami eszközök igénybevétele általában, törvényi értelmező rendelkezés nélkül is az elévülést megszakító körülménynek minősül.

Bírósági eljárással egyenlő hatású a választottbírósági eljárás. Megszakítja továbbá az elévülést a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 31. § (2) bekezdése szerint a közvetítői eljárás megindítása. Az eddigi joggyakorlat szerint azonban nem szakítja meg az elévülést az olyan kérelem, illetve bírósági eljárás, amely nem a követelés érvényesítésére, hanem például előzetes bizonyítás foganatosítására irányul (BH2007.156., BH2008.14.). Ez a gyakorlat az új Ptk. alapján is helyesnek tartható.

A fent rögzítettek szerint a bírósági eljárás az elévülés megszakítására továbbá csak abban az esetben vezet, ha az eljárás érdemi határozattal fejeződik be. Ezzel a pontosítással a Ptk. annak kívánja elejét venni, hogy az érdemi határozat hozatalára nem alkalmas keresettel is meg lehessen szakítani az elévülést, és ezzel kétszeresére vagy többszörösére is növelni az elévülési időt. Az új szabály a jogosultat nem hozza méltánytalan helyzetbe, hiszen az idézés kibocsátása nélkül elutasított vagy egyébként nem érdemben elbírált keresetnek is van anyagi jogi hatása, éspedig az, hogy a bírósági eljárás alatt az elévülés nyugszik. Ráadásul a Pp. biztosítja, hogy a keresetlevél benyújtásához fűződő joghatások fennmaradjanak a kereset visszautasítása esetén is, ha a felperes a keresetet a visszautasító végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül ismételten – immár szabályszerűen – benyújtja (Pp. 178. §).

A következő kérdés, hogy az elévülés mikor kezdődik újra. A Ptk. szerint az elévülés a bírósági eljárás jogerős befejezésétől, pontosabban az adott követelés tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedésétől újból kezdődik. A megszakítási szabály megváltoztatása folytán viszont a Ptk. hatálybalépése után nem alkalmazható az a gyakorlat, amely szerint „ha az eljárás szünetelés miatt megszűnik, az elévülés az eljárás megszűnésétől kezdődik újra” (EBH2012. P.7.), hiszen ebben az esetben a bíróság nem hoz az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot, és ezért az elévülés nem szakad meg, hanem nyugszik a szünetelés alatt.

A Ptk. úgy rendelkezik, hogy ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg. Végrehajtási cselekménynek mindenekelőtt végrehajtási kérelem előterjesztése minősül, amelynek következtében az elévülés a végrehajtás jogerős elrendelésével indul újra. Az elévülést megszakítja különösen a végrehajtás iránti kérelem benyújtása, akkor is, ha közjegyzői okirat alapján kezdeményezik, továbbá a végrehajtás foganatosítása. Végrehajtási cselekménynek minősülnek a Vht.-ben meghatározott – nem ügyviteli jellegű – cselekmények. A Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint a bírósági gazdasági hivatal által a végrehajtóhoz benyújtott hátralékkimutatás az elévülést megszakítja (BH2002.272.). A Legfelsőbb Bíróság végrehajtási cselekménynek tekintette a végrehajtást kérőnek a jogutódlás megállapítása iránti kérelmét és a jogutódlás kérdésében meghozott végzést (BH2009.113.). A végrehajtási cselekmény következtében az elévülés a végrehajtási cselekmény befejeződésével, például a megkeresés teljesítésével, a foglalás megtörténtével, az árverési hirdetmény utolsó kézbesítésével (vagy, ha ez később történt, a hirdetmény levételével), az árverés eredményének kihirdetésével stb. indul újra.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.