A közös vagyon és a különvagyon közötti megtérítési igények a Ptk. szabályai alapján

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Garadnai Tibor | 2023.04.13 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A házastársi vagyonközösség keretei között az alvagyonok – vagyis a közös vagyon és a férj, valamint a feleség különvagyona – jogilag ugyan elkülönülnek, gyakorlatilag azonban nem feltétlenül, így a közös vagyon megosztása előtt tisztázni kell, hogy mi képezi a közös vagyont és mely vagyoni elemek tartoznak a különvagyonba. A teljes körű vagyoni rendezés a Ptk. által is kiemelt elvét szolgálja a vagyonmérleg-készítés.

A házassági életközösség fennállása alatt az észszerű és okszerű, mind az egyéni érdeket, mind a családi érdeket követő gazdálkodás következményeként az alvagyonok gyakran keverednek, amely akár annak is lehet a következménye, hogy valamely beruházás megvalósításához mindkét fél különvagyonának egy részét, illetve a közös vagyon meghatározott hányadát is felhasználják. 

A – korábban hatályban volt – Csjt. értelmében az egyik alvagyonból a másik alvagyonba történő beruházások, kezelési és fenntartási költségek esetén kerülhetett sor megtérítési igények érvényesítésére. 

A – most hatályos – Ptk. ezeket ráfordításként kezeli, és az alvagyonok közötti tartozások elszámolására is lehetőséget ad. 

A Ptk. azt is rögzíti, hogy a megtérítési igények elszámolása tekintetében a Ptk. 4:60. § (1) bekezdésében lefektetett szabály is irányadó, amely szerint az érték megállapítása alapjául szolgáló időpont a vagyonközösség megszűnésének ideje, ugyanakkor az értékváltozást figyelembe kell venni, kivéve, ha azt az egyik házastárs magatartása idézte elő, tehát növelte vagy csökkentette az értékét.

A Csjt. ismert rendelkezéseit tartja fenn a Ptk. annak kimondásával, hogy a közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítése kivételesen lehetséges. A megtérítés kizárt, ha a házastárs arról lemondott. 

Azt a Csjt. is rögzítette, hogy a lemondás szándékával történt kiadás megtérítése nem követelhető, a Ptk. azonban ezt pontosította, magának a lemondásnak tulajdonítva jogi relevanciát. Az ítélkezési gyakorlat korábban is következetes volt abban, hogy a lemondás nincs alakszerűséghez kötve, a Ptk. ezt most kifejezetten kimondja. 

Az a követelmény, hogy a lemondást az erre hivatkozó házastársnak kell bizonyítania, azzal a gyakorlattal kívánt szakítani, amely inkább a közös vagyon javára történő lemondást vélelmezte; korábban a lemondás tekintetében a házastársak szándéka volt meghatározó.

Az ítélkezési gyakorlatban vitatott volt az, hogy – különösen ingatlan esetén – a megtérítési igény dologi jogi jellegű, azaz a beruházás tulajdonjogot eredményez, vagy pusztán kötelmi jogi jellege van. A Ptk. ennek rendezése érdekében vezeti be azt a szabályt, amely szerint, ha az ingatlan értéke a ráfordítás eredményeként jelentősen és tartósan nőtt, tulajdoni igényt lehet érvényesíteni. Ezzel egyúttal azt is kifejezésre juttatja, hogy a megtérítési igény alapvetően kötelmi igény (ez az igény jogi jellegét jelenti, maga a megtérítés akár pénzben, akár vagyontárgyakkal történhet). Ingatlan jelentős és tartós értéknövekedése esetén jogosult a házastárs pénzbeli kiegyenlítés helyett tulajdoni hányadot is követelni.

A hiányzó közös vagyon, illetve különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a vagyonközösség megszűnésekor nincs közös vagyon, és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs; ez a rendelkezés a Csjt. korábbi szabályának a fenntartásaként került a Ptk.-ba.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.