A Munka Törvénykönyvének változásai III. – Határidő és időtartam számítása

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Tóth Blanka | 2023.03.02 | Munkajog

Mt. szerinti határidőről akkor beszélünk, ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása valamely jognyilatkozat megtételére vagy egyéb magatartás tanúsítására határidőt ír elő. 

A határidőt napok, hetek, hónapok, illetve évek szerint kell számítani. Főszabály szerint a határidő kezdő napja a határidő megkezdésére okot adó intézkedést (eseményt) követő nap, lejárata pedig a határidő utolsó napja, kivéve, ha a határidő lejárata az általános munkarend szerinti heti pihenőnapra vagy munkaszüneti napra esik, mert akkor a határidő a munkarend szerinti következő munkanap végén jár le. 

A határidő számításánál, napon a naptári napot kell érteni. A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel. Hónapokban megállapított határidő lejáratának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel, ha az adott hónapban ez a nap hiányzik, akkor a hónap utolsó napja a lejárat napja. 

A határidő és időtartam számításában történő módosításokat főként a gyakorlati tapasztalatok tették szükségessé a rövidebb és jogvesztő jellegű határidők megtartása körében, amikor is a jognyilatkozat közlése postai úton történik. Figyelemmel arra, hogy főszabály szerint a jognyilatkozat a címzettel való közléssel hatályosul, az említett esetekben a közlés megtörténte és annak ideje elsősorban a címzett magatartásától függ, ami sokszor vezetett a jognyilatkozatok érvényes közlésének meghiúsulásához.

Példaként említve a postaládában elhelyezett értesítést, amely alapján a címzett olyan időpontban vette át a levelet, amikor is az azonnali hatályú felmondás közlésére meghatározott tizenöt napos határidő már lejárt, így az azonnali hatályú felmondás jogellenes felmondásnak minősült. 

A fentiekre tekintettel a korábbi szabályozást – miszerint a határidőt akkor kell megtartottnak tekinteni, ha a lejárat napjának végéig a jognyilatkozatot közlik vagy ezen időpontig az egyéb magatartás tanúsítása megtörténik – a jogalkotó kiegészítette azzal, hogy a munkavállaló munkaszerződés-módosítási kérelmére történő nyilatkozat, a munkáltató munkaviszony megszüntetésének indoklása és az azonnali hatályú felmondás körében előírt tizenöt napos határidőt abban az esetben is megtartottnak kell tekinteni, ha a jognyilatkozatot legkésőbb a határidő utolsó napján postára adják. 

Ebben a témakörben a másik módosítás a határidőnek nem minősülő időtartam számítása körében történt. A határidő és a határidőnek nem minősülő időtartam közötti különbség, hogy ameddig a határidő valamilyen nyilatkozat megtételére vagy magatartás tanúsítására nyitva álló időkeretet állapít meg, addig a határidőnek nem minősülő időtartam egy olyan időszakot vagy időtartamot határoz meg, amelynek jogi szempontból jelentősége van (pl.: próbaidő számítása, határozott idő, felmondási idő). Az ilyen időtartam számításánál a naptár az irányadó. Ez azt jelenti például, hogy az adott év január 1-jével kezdődő, egy évre szóló határozott idejű munkaviszony az adott év december 31. napján jár le, nem a következő év január 1-jét követő munkanapon. 

Az eddigi rendelkezés kiegészült azzal, hogy a határidőnek nem minősülő időtartam alatt, az időtartam utolsó napján postára adott jognyilatkozat is érvényesen közölt jognyilatkozatnak minősül (pl.: próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás közlése).

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.