A „nullás megajánlások” kérdésköre

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. , Dr. Kaltenecker Dániel | 2020.12.03 | Közbeszerzés

Építési beruházások esetén minden esetben a közbeszerzési dokumentáció részét képezi az ajánlatkérő által rendelkezésre bocsátott árazatlan költségvetési kiírás. Ezen költségvetés tételenkénti kitöltésével és azok megfelelő értékeinek summázásával alakul ki az ajánlattevő által megajánlott ajánlati ár.

Az árazatlan költségvetés a szakmai standardok alapján akként épül fel, miszerint minden munkatételhez rendelhető/megajánlható egy anyag egységár és egy díj egységár, amelyek mennyiségi szorzóval multiplikált értéke adja meg az adott költségvetési sor „anyag összes” és „díj összes” értékét.

Tekintsük át, hogy a fenti, látszólag egyszerű logikájú alapvetést miként tudja bonyolítani az élet és a közbeszerzési gyakorlat!

Előre bocsátjuk, hogy a jelen cikkben foglaltak kizárólag átalánydíjas szerződés alapját képező költségvetés esetén irányadóak. 

A közbeszerzési világ valamennyi szereplője találkozott már azzal a dilemmával, hogy vajon miként kellene eljárnia akkor, ha a költségvetésben szereplő egyik tételre (tipikusan inkább az anyagköltségre, de adott esetben akár a díjtételre) 0 Ft-os megajánlást tett vagy várhatóan kíván tenni az ajánlattevő.

Az uralkodó közbeszerzési gyakorlat szerint – amit a Közbeszerzési Döntőbizottság több határozatában is képvisel (D.81/19/2020. számú határozat, D.494/15/2019. számú határozat) – nulla forintos megajánlások kapcsán további bírálati cselekmény elvégzése nélkül (azaz felvilágosítás kérés nélkül) az ajánlatkérő nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy megalapozott döntést hozhasson az ajánlat érvényességét illetően.

A Döntőbizottság álláspontja szerint felvilágosítás-kérés nélkül az ajánlatkérő nem tud meggyőződni arról, hogy az ajánlattevő szándékosan árazott 0 Ft-tal vagy esetleg elmulasztotta beárazni az adott költségvetési tételt (bizonyos beállítások esetén ez esetben 0 szerepel a költségvetésben), tehát hiányos a költségvetés, vagy adott esetben egyéb indokok vezették az ajánlattevőt (pl. ingyenes megajánlást kívánt tenni).

Igazi dilemmát tulajdonképpen azok az esetek okoznak, amikor az ajánlatkérő maga is elfogadja/elfogadná a nullás megajánlást. Hiszen az nyilvánvaló, hogy amikor ajánlatkérő maga is úgy gondolja, hogy valamit árazni kellene, de az ajánlattevő ezt nem teszi meg, akkor a Döntőbizottság gyakorlatát alkalmazva járjon el egy ajánlatkérő. 

Miért merül fel az a gondolat, hogy egy ajánlatkérő elfogadja, avagy elfogadná a nullás megajánlást? Nos, ennek az oka egyszerű, mivel szakmailag és – ha úgy tetszik – józan megfontolások alapján teljesen indokolt esetet jelent. Példának okáért, amennyiben egy költségvetési kiírási sor tartalma 5 méter vésési munka elvégzése, akkor teljesen normális dolog, ha ennek a munkarésznek csak díjköltsége van, hiszen anyagköltség azzal önmagában nem igazán merül fel, hogy valaki egy pár méteres vésést ejt egy falszakaszon. Vagy, több esetben találkozni azzal, amikor egy konkrét építési termék (és nem egy azzal elvégzendő feladat) van önállóan nevesítve költségvetési tételsorként. Ebben az esetben szintén teljesen természetes, hogy így, ilyen formában indokolt dolog csak anyagköltséget árazni, hiszen nem feladatot áraz az ajánlattevő, hanem kvázi egy eszközt.

Ezekben az esetekben tehát közös pont, hogy akár anyagköltség, akár díjköltség oldalon okkal és okszerűen merül fel nulla forint költség. Hovatovább, a modern tervező programok olyannyira ekként számolnak ezzel, hogy több esetben automatikusan írják ki az adott tétel esetében a nulla értéket!

Mindezek ellenére, még olyan esetben is szükséges a döntőbizottsági gyakorlat szerint a felvilágosítás-kérés, amikor adott esetben az szakmailag teljesen indokolatlan, mert pl. építőanyag-költség azért nem kerül felszámításra, mert a munkának nincs építőanyag szükséglete (ilyen pl. egy bontási munka).

Ismert ugyanakkor előttünk egy friss – még nem jogerős – bírósági döntés, amely ezzel ellentétes álláspontra helyezkedik és amelyben azt állapította meg a törvényszék, hogy jogszerűen jár el az ajánlatkérő, hogyha a 0 Ft anyagköltség megajánlást – erre vonatkozó külön tisztázási cselekmény nélkül – elfogadhatónak tekinti, mivel „nem volt semmilyen életszerű indoka annak, hogy bárki, aki bírálatban részt vett, ettől eltérő következtetésre jusson, vagy arról mást feltételezzen”.

A magunk részéről azt gondoljuk, hogy a probléma többféle módon kezelhető akár előzetesen is. Példának okáért álláspontunk szerint jogszerűen jár el ajánlatkérő akkor, hogyha a közbeszerzési dokumentumokban fikciót alkalmazva előre rögzíti, hogy amennyiben az árazott költségvetésben 0 Ft-os megajánlás szerepel valamely olyan tételnél, amelyet a költségvetés összeállításához felhasznált költségvetés-készítő program (pl. TERC) is 0 Ft-tal vesz figyelembe, úgy azt az ajánlatkérő minden esetben akként kezeli, hogy azt az ajánlattevők szándékosan árazták be 0 Ft-ra. Ezen megoldással az ajánlatkérő a szakmai álláspontját egy, az építőipar szereplői által ismert, általánosan elfogadott és alkalmazott „zsinórmértékhez” igazítja és szakmailag megalapozott szempontok alapján csökkenti a felvilágosítás kéréssel érintett tételek számát.  

Ilyen előírások dokumentációban való szerepeltetésének hiányában a magunk részéről azt javasoljuk, hogy addig, ameddig nincsen olyan jogerős bírósági döntés, amely a Közbeszerzési Döntőbizottság gyakorlatát felülírná, a 0 Ft-os megajánlásokra felvilágosítás-kérés kiküldésére kerüljön sor annak érdekében, hogy jogorvoslati kockázat ezzel kapcsolatban ne álljon fent. Igen, egyelőre még akkor is, ha szakmailag a nulla forintos megajánlás teljesen indokolt volt. Az ajánlattevőktől azt kell megtudni, hogy szándékosan ajánlottak-e meg 0 Ft-ot vagy sem. Tudatos megajánlás esetén a felhívásnak ki kell terjednie a 0 Ft-os megajánlásokra vonatkozó indoklás, alátámasztás bemutatására is. Az ajánlatkérő az ajánlattevők által benyújtott felvilágosításban foglaltak szakmai elfogadhatóságát köteles megvizsgálni. Amennyiben az ajánlattevő nem szándékosan tett 0 F-os megajánlást, akkor a költségvetés hiányosságát az ajánlati kötöttség figyelembe vétele mellett a Kbt. 71. § (8) bekezdésben meghatározott keretek között orvosolhatja.

Ajánlattevők részéről pedig praktikus megoldást jelenthet, hogyha az ajánlatuk megtételével egyidejűleg külön nyilatkozatban egyértelműsítik, hogy az adott tételeknél a 0 Ft-os megajánlásuk szándékos, így előzetesen tudják mentesíteni magukat és az ajánlatkérőt egy felvilágosítás-kéréstől.

Összefoglalva tehát azt gondoljuk, hogy a joggyakorlat ezzel kapcsolatos bizonytalanságainak kiküszöböléséhez elvi jelentőségű bírósági döntés szükséges, amely pontot tehet a bizonytalan és így valamennyi fél számára komoly nehézségeket jelentő kérdések végére. 

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.