Amikor az örökhagyó még életében ajándékoz – az osztályrabocsátás szabályai

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Garadnai Tibor | 2019.05.16 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A Ptk. szabályai szerint, amennyiben több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy ezt a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta.

Osztályrabocsátási kötelezettség terheli a közösen öröklő leszármazókat akkor is, ha az örökhagyó végintézkedése alapján öröklik a törvényes örökrészüknek megfelelő hányadot.
A szokásos mértékű ingyenes adományt és a tartásra rászorult leszármazó részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.
A hagyaték és az osztályra bocsátott ingyenes adományok tiszta értékének összeszámításával nyert együttes értéknek a törvényes örökrészeknek megfelelő arányos elosztása útján kell meghatározni az egy örököstársnak jutó örökrészt, és abból kell levonni az örököstárs által osztályra bocsátott értéket. Az osztályra bocsátott érték meghatározásánál az ingyenes adomány juttatáskori értékét kell számításba venni.

Ha az örököstárs által osztályra bocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az osztályra bocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, de a többletet visszatéríteni nem köteles. Ebben az esetben a hagyatékot a többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak és az ő ingyenes adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani.

Leszármazók törvényes öröklése esetében a Ptk. – a fentiek szerint – különös hangsúlyt helyez arra, hogy az azonos öröklési helyzetben lévő rokonok (pl. az örökhagyó gyermekei) lehetőleg ténylegesen is azonos részt kapjanak a hagyatékból.

Ennek érdekében a törvény – ha az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből, így különösen az ingyenes adomány jellegéből, illetve értékéből erre lehet következtetni – az örökhagyó által még életében a leszármazóknak adott ingyenes adományt (ajándékot, tartozáselengedését stb.) az örökrész meghatározásánál beszámítani rendeli az osztályrabocsátás szabályai szerint.
Az osztályrabocsátás nem jár mindig és feltétlenül azzal az eredménnyel, hogy az örökhagyó azonos törvényes öröklési helyzetben lévő leszármazói ténylegesen ugyanolyan értékű vagyon tekintetében lesznek az örökhagyó ingyenes jogutódjai, illetve örökösei.

Az osztályrabocsátás tehát csak viszonylagos egyenlősítésre ad módot, mert a túladományozottnak az ingyenes adományból visszaadnia akkor sem kell, ha az elszámolás eredménye ezt kívánná. (További korrekciót legfeljebb az esetleges kötelesrészi igény tesz lehetővé.)
Az osztályrabocsátás csak a közösen öröklő leszármazók lehetőleg egyenlő részesedését kívánja biztosítani az örökhagyó vagyonából, ezért osztályrabocsátási kötelezettség csak a leszármazókat terheli, éspedig kizárólag egymással szemben!

Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a Ptk. szerint leszármazók mellett törvényes örökösként a házastárs is egy gyermekrészt örököl, azonban a házastárs nem tekintendő leszármazónak az osztályrabocsátás szempontjából, vagyis őt nem terheli osztályrabocsátási kötelezettség a leszármazók irányában, és ugyanígy a leszármazóknak sincs ilyen kötelezettsége a házastárssal szemben.
Az osztályrabocsátás az ingyenes adományokra vonatkozik, ennek fogalma pedig tágabb, mint a szó szoros értelmében vett ajándékozás; átfogja például a tartozás elengedését is. Általános jelleggel: ingyenes adománynak tekinthető a leszármazónak juttatott minden olyan vagyoni részesítés, amely ellenérték nélkül történt.

Az osztályrabocsátás elsősorban csak az örökhagyó kifejezett kikötése esetén terheli a megadományozott leszármazót. A jognyilatkozat jellegéből következően annak az ingyenes adományozással egyidejűleg kell a megadományozotthoz címzetten történnie; az adomány után (pl. bő egy évvel később) tett nyilatkozat nem minősíthető a törvény által megkövetelt kikötésnek. Az egyidejűség azért szükséges, hogy az ingyenesen megadományozott az adomány elfogadásakor tisztában lehessen annak feltételeivel.

Ezen túl a Ptk. is módot ad arra, hogy az osztályrabocsátási kötelezettségre hivatkozó az adományozás körülményeiből levezetve (pl. az adomány aránytalan nagyságával, az adományt kísérő mozzanatokkal stb.) bizonyítsa az osztályrabocsátási kötelezettséget, ámbár ez a gyakorlatban mindig különös nehézségbe ütközik, tekintettel arra, hogy az érintettek közül az adományozó nyilatkozni már nem tud.

Az ingyenes adomány időpontjának az osztályrabocsátási kötelezettség szempontjából nincs jelentősége: az örökhagyó által bármikor adott ingyenes adományt osztályra kell bocsátani, ha ennek egyéb feltételei fennállnak.

Természetesen osztályrabocsátásra akkor is csak ilyen feltételek mellett kerül sor, ha a leszármazók az örökhagyó végintézkedése alapján öröklik a törvényes örökrészüknek megfelelő hányadot. Ebben az esetben azonban a végrendelet tétele előtti (!) ingyenes adományok tekintetében csak az örökhagyó kifejezett kikötése vezethet osztályrabocsátási kötelezettséghez. Ennek oka az, hogy az örökhagyó végakarata, amelyben a hagyatékát a törvényes öröklés szabályainak megfelelően osztja fel leszármazói között, aligha engedhet arra következtetni, hogy figyelembe akarta vétetni korábbi adományait. Ha ugyanis ezt akarta volna, megtette volna a végrendeletben.

Fontos, hogy az osztályrabocsátási kötelezettség fennállását mindig annak az örököstársnak (például az örökhagyó által ingyenes adományban részesített gyermek testvérének) kell bizonyítania, aki arra hivatkozik!

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.