Az e-kereskedelem fogalma általános forgalmi adózási szempontból (2. rész)

Szerző(k): Dr. Kelemen László | 2017.04.25 | Fogyasztóvédelem és e-kereskedelem

Az elektronikus kereskedelem keretében (áfa szempontból vizsgálva) élesen elkülöníthető (és elkülönítendő) a szolgáltatásnyújtás és a termékértékesítés. Míg a szolgáltatásnyújtások egyes része elektronikus úton nyújtott szolgáltatásként kezelendő, az online térben történő termékértékesítésre speciális szabályként a „távolsági értékesítés” (distance selling) szabályai alkalmazandók. A távolsági értékesítés szabályai akkor érdekesek, ha a termékek értékesítése más tagállamba történik, hiszen ha egy tagállamon belül marad a termék az értékesítést követően, akkor az adott tagállami áfaszabályok érvényesülnek. Ugyanakkor, ha a termékértékesítés a speciális szabályok alá esik, azaz a termék a Közösség egyik tagállamából a másikba úgy kerül értékesítésre, hogy

• az értékesítő az áru rendeltetési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany,
• a vevő az értékesítő tagállamától eltérő tagállamban illetőséggel bíró nem adóalany (vagy alanyi adómentes, esetleg adólevonásra nem jogosító tevékenységet vagy mezőgazdasági tevékenységet végző, különös jogállású adóalany), és
• a termék kiszállítását az értékesítő maga vagy megbízásából más végzi.

A fent említett speciális körnek teljesített termékértékesítések után az értékesítőnek keletkezik adófizetési kötelezettsége. Az értékesítő ugyanakkor adófizetési kötelezettségét akkor teljesítheti a saját tagállamában, ha a fent említett körnek teljesített termékértékesítései adó nélkül számított összesített ellenértéke nem haladja meg a rendeltetési (azaz a termék szállításának helye szerinti) tagállam által előírt értékhatárt. Ezen érték éves szinten 35 ezer vagy 100 ezer euró.

Amennyiben az értékesítő adóalany rendeltetési tagállamában (a speciális vevői körnek) történő értékesítéseinek ellenértéke meghaladja a célország által meghatározott értékhatárt, az értékesítőnek kötelező a célországban adóalanyként bejelentkeznie. (Az adóalanynak lehetősége van arra is, hogy választása alapján ezen ügyleteket terhelő adókötelezettségét – önkéntesen – akkor is a célországban teljesítse, ha nem haladja meg az értékhatárt.)

Amennyiben a célországban keletkezik adófizetési kötelezettség (vagy az értékesítő választja a külföldi adófizetést – nyilván ez a magyar áfakulcs mértékét figyelembe véve észszerű választás a hazai értékesítők oldaláról), az egyrészt adóalanykénti bejelentkezéssel, másrészt a célországbeli számlázási, bevallási és adófizetési szabályok betartásával jár. Fontos megemlíteni, hogy ezen tevékenység nem kötött gazdasági letelepedettséghez (sőt, már a fogalmából is nyilvánvaló, hogy távolból nyújtott ügyletről beszélünk), így a Közösség területén pénzügyi képviselővel vagy áfaalanyként való bejelentkezéssel teljesíthetők a másik tagállamban felmerült adókötelezettségek.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.