Bizonylatkorrekciók I. – Mikor szükséges a számlakorrekció

Szerző(k): Dr. Kelemen László | 2017.08.03 | Számlázás, bizonylatolás

A számlázással kapcsolatban óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy hogyan járunk el helyesen, ha korrigálnunk kell egy korábban kiállított számlát. A bizonylatkorrekciók kapcsán három fontos témát különíthetünk el. Fontos egyrészről megvizsgálni, milyen esetekben szükséges korrigálni a kibocsátott bizonylatot, milyen formában lehetséges a kiállított számlát helyesbíteni, illetve a helyesbítés elszámolására vonatkozó szabályokat is ismertetjük.

Ebben a bejegyzésben azon okokat és indokokat vizsgáljuk, amelyek miatt kötelező vagy éppen nem kötelező, de lehetséges a kibocsátott számlát javítani, helyesbíteni, a későbbiekben pedig külön bejegyzésekben foglalkozunk a további témákkal.

A számla javítása két fő esetben szükséges:

• ha a kibocsátott bizonylatról kiderül, hogy hibás vagy hiányos,
• ha valamely utólagosan bekövetkezett tény, vagy megvalósult körülmény miatt szükséges az eredeti számla adatainak módosítására.

Hibás bizonylatok korrekciója két dolog miatt fontos: egyrészt a számla kibocsátója nyilvánvalóan akkor felel meg a jogszabály követelményeinek, ha tartalmilag és formailag is helyes bizonylatot állít ki, de sokkal fontosabb, hogy a számla befogadója is csak formailag és tartalmilag is helyes bizonylatra alapíthatja adólevonási jogát. Azaz míg a számlakibocsátó oldalán a helytelen számlázás (ha az az adófizetési kötelezettséget nem érinti) legfeljebb mulasztási bírságot jelent, a számlabefogadó viszont az előzetesen felszámított adó összegéig terjedő adóhiány megállapítását kockáztatja. Az adminisztratív hiba korrekciójára vonatkozóan a vonatkozó szabályokat és adminisztrációs lehetőségeket később ismertetjük.

Utólagosan bekövetkezett tény, vagy körülmény is okot adhat a kiállított számla korrekciójára. Ezen tények – körülmények iskolapéldája az utólagos árengedmények kérdése, ugyanakkor folyamatosan felmerülő kérdés, hogy hogyan kell kezelni a teljesítés meghiúsulását, mint a számlakibocsátás korrekciójára okot adó körülményt.

Az utólagos árengedmény vonatkozásában elsőként azt kell rögzíteni, hogy az áfa törvény szerint az adó alapjának csökkentése nem kötelezettség, csupán lehetőség: áfa törvény 77. § (3) “Az adó alapja utólag csökkenthető, ha a teljesítést követően adnak a szerződés módosulása vagy megszűnése nélkül a 71. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti árengedményt.”  Azaz az adóalany nem köteles ilyen esetekben számlahelyesbítésre – ezt a szaknyelvben nem számlázott árengedménynek nevezzük – amelynek alkalmazása gazdaságilag egyébként akkor indokolt, ha az árengedmény nem rendelhető hozzá egyetlen konkrét szállításhoz, ezáltal az áfa-alapot is módosító számlahelyesbítés gyakorlati megvalósítása nehézségekbe ütközhet. A nem számlázott árengedmény esetében tehát a felek nem módosítják az árengedménnyel érintett ügylet(ek) áfa alapját, ezáltal az árengedmény elszámolása nem tartozik az áfa hatálya alá (és mint ilyenről számlát sem lehetséges kiállítani).

Az adóalapot csökkentő utólagos árengedmények vonatkozásában az alábbi (fentebb részletesen is bemutatott) csoportosítást lehet alkalmazni:

• skontó
• rabbat
• egyéb üzletpolitikai célú árengedmény
• pénzvisszatérítéses promóció.

A pénzvisszatérítéses promóció gyakorlatilag az egyetlen olyan lehetőség, ahol nem a számlahelyesbítéshez kötött az adóalap utólagos csökkentése, emiatt a fent ismertetett szigorú feltételrendszeren túl szigorú bizonylatolási- és elszámolási szabályokat is rögzít az áfa törvény. Annak érdekében, hogy az adóalany élhessen az adóalap-csökkentés lehetőségével egyrészt:

• rendelkeznie kell a vevő, pénzvisszatérítésre jogosult felé kiállított számla másolatával (amely igazolja, hogy a pénzvisszatérítésre jogosító ügylet belföldi adóköteles ügylet volt), másrészt
• rendelkeznie kell a pénz átutalásáról, kifizetéséről szóló bizonylattal, amely tartalmazza:

1. a pénzvisszatérítésre jogosult nevét, lakcímét és – adóalany esetén – adószámát,
2. a pénzvisszatérítésre jogosult nyilatkozata alapján az adólevonási jogára vonatkozó tájékoztatást az adott ügylet vonatkozásában.

Az utólagos árengedményen túl az áfa törvény egyes feltételek szerint adott ügyletek meghiúsulása esetén is megengedi az adóalap-korrekciót. A termékértékesítés, szolgáltatás nyújtása, termék Közösségen belüli beszerzése esetén az adó alapja utólag csökken

• a szerződés módosulása,
• valamint megszűnése – ideértve a szerződés érvénytelenségének és létre nem jöttének eseteit is – miatt
• egészben vagy részben visszatérített, visszatérítendő előleg vagy ellenérték összegével, ha
• a számla érvénytelenítéséről vagy módosításáról az értékesítő / szolgáltatást nyújtó gondoskodik.

Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha

• a termék részletvétel, vagy zárt végű lízing meghiúsul, és a felek az ügylet kötése előtti helyzetet állítják helyre, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyletet a meghiúsulás bekövetkezéséig terjedő időre hatályosként elismerik;
• betétdíjas termék visszaváltásakor a betétdíjat visszatérítik;
• az időszakos elszámolású ügylet vonatkozásában visszatérítik azt az összeget, amellyel az elszámolási időszak egésze tekintetében megfizetett vagy megfizetendő összeg meghaladja az erre az elszámolási időszakra vonatkozó ellenértéket.

Az áfa törvény az Irányelv szabályait [Irányelv 90. cikk] ültette át, amely (az árengedményen kívül) az alábbi eseteket tartalmazza, mint az adó alapjának csökkentésére okot adó körülményt:

• elállás,
• a teljesítés meghiúsulása,
• teljes vagy részleges nemfizetés.

Az Irányelv alapján a teljes vagy részleges nemfizetés esetén a tagállami jogalkotás eltérhet az adóalap-csökkentés lehetőségétől – amint láttuk mivel az áfa törvény nem említi ezen esetet így Magyarországon a teljes vagy részleges nemfizetés miatt nincs lehetőség az adóalapot korrigálni, csakis akkor, ha a szerződés módosulása, vagy megszűnése (érvénytelensége) miatt az ellenértéket is visszatérítik (vagy nem követelik).

A számlakorrekcióval kapcsolatos következő bejegyzésben ismertetjük a helyesbítésre vonatkozó főbb szabályokat.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.