Egy elfeledett jogintézmény nyomában…

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. , Dr. Kaltenecker Dániel | 2019.05.23 | Közbeszerzés

Mai cikkünkben a közbeszerzési törvény egy kevésbé ismert és talán emiatt ritkán alkalmazott jogintézményére szeretnénk felhívni a Kedves Olvasó figyelmét.

A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 69. § (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az ajánlatkérőnek a részvételi jelentkezések és az ajánlatok bírálata során alapos kétsége merül fel valamely gazdasági szereplő nyilatkozatának valóságtartalmára vonatkozóan, bármikor öt munkanapos határidő tűzésével kérheti az érintett ajánlattevőt vagy részvételre jelentkezőt, hogy nyújtsa be a Kbt. 69. § (4) bekezdés szerinti igazolásokat.

A fenti rendelkezések alapján tehát az ajánlatkérőnek joga (és nem kötelezettsége!) van arra, hogyha valamely – a kétlépcsős bírálat első, nyilatkozati elven alapuló szakaszában benyújtott – nyilatkozat valóságtartalmával kapcsolatos alapos kétsége merül fel, akkor az érintett gazdasági szereplőt – az ajánlatok értékelési sorrendjének meghatározását megelőzően – a Kbt. 69. § (4) bekezdése szerinti ún. tételes igazolások benyújtására hívja fel. Az „alapos kétség” kritériumának megfogalmazása által a jogalkotó vélhetően azt a gyakorlatot kívánta elkerülni, hogy az ajánlatkérők általános jelleggel, valós indokok nélkül éljenek a Kbt. 69. § (7) bekezdésében foglalt lehetőséggel. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy ezen követelmény „ködössége” is hozzájárul a gyakorlati alkalmazás elmaradásához, és alternatívaként a Kbt. 71. § (1) bekezdése szerinti felvilágosításkérés lehetőségének jóval gyakoribb igénybevételéhez. Ezen utóbbi ugyan nem ad lehetőséget az ún. tételes igazolások bekérésére, de az ajánlatban szereplő vagy ahhoz tartozó tények, adatok és nyilatkozatok tartalmának tisztázására alkalmas.

Felmerül tehát a kérdés: mikor alapos a kétség? Az „alapos kétség” fogalmát a Kbt. nem definiálja és mivel egy kevésbé ismert, illetve alkalmazott lehetőségről van szó, így a joggyakorlat sem szolgáltat egzakt tartalmat, tapasztalati tudnivalókat a fogalommal kapcsolatban. A gazdasági szereplők által tett nyilatkozatok valóságtartalmával kapcsolatos kétség véleményünk szerint abban az esetben tekinthető alaposnak, amennyiben azt valamely lényeges és hitelesnek minősíthető dokumentum vagy megbízható forrásból (pl. hatóságtól, bíróságtól vagy egyéb szervezettől) származó információ, illetve adat támasztja alá. Ilyennek minősülhet példának okáért egy olyan dokumentum rendelkezésre állása vagy egy olyan nyilvántartás, illetve adatbázis elérhetősége, amely a nyilatkozatban foglalt tartalommal ellentétes, azt alá nem támasztó információkat rögzít. Egy, az ajánlatkérő által ismert, számára hozzáférhető államigazgatási vagy bírósági határozat, az ajánlatkérőnél korábbi közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódóan vagy egyéb jogviszonyból eredően rendelkezésére álló, esetleg más ajánlatkérőtől származó dokumentum, illetve információ megfelelő alapot szolgáltathat a kétség felmerüléséhez. Igazolhatónak mutatkozik a nyilatkozat valóságtartalmával kapcsolatos kétség akkor is, ha annak forrása a cégnyilvántartásban szereplő vagy közzétett mérlegadat (pl. árbevételadatok), a kiegészítő melléklet adatai (pl. statisztikai állomány tekintetében), a gazdasági szereplő által közzétett egyéb pénzügyi, illetve műszaki-szakmai adatok, a Közbeszerzési Hatóság adatbázisában szereplő szerződések, egyéb, a szerződések teljesítéséhez kapcsolódó információk, az ajánlatkérő rendelkezésére álló referenciaigazolások, a megajánlott termékre vonatkozó, a gyártó vagy forgalmazó honlapján is elérhető termékismertetők és egyéb kapcsolódó dokumentumok. Alapos kétséget eredményezhet továbbá az, ha az ajánlattevő öntisztázásra hivatkozik, de ezzel kapcsolatos döntés nem érhető el a Közbeszerzési Hatóság honlapján, vagy a köztartozásmentes adatbázisban való szereplés tényét közli a gazdasági szereplő az Egységes Európai Közbeszerzési Dokumentumban, ugyanakkor a vonatkozó adatbázisban mégsem található meg.

A Közbeszerzési Döntőbizottság a D.155/17/2018 számú határozatában rámutatott, hogy az Egységes Európai Közbeszerzési Dokumentumban észlelt hiányosságok pótlása, ellentmondások feloldása érdekében a Kbt. 71. § -a szerinti hiánypótlás keretén belül nem kérhető a Kbt. 69. § (4) bekezdése szerinti tételes igazolások – időelőtti, az értékelési sorrend megállapítását megelőző – benyújtása. Az ajánlatkérő az előzetes bírálat során kizárólag abban az esetben kérheti az ún. tételes igazolások benyújtását, ha a törvényi feltételek (alapos kétség a valóságtartalommal kapcsolatban) fennállása esetén a Kbt. 69. § (7) bekezdését alkalmazza.

A Kbt. 69. § (7) bekezdése alapján az igazolások benyújtására való felhívás – a törvényszöveg szigorú nyelvtani értelmezése szerint – kizárólag valamennyi, a Kbt. 69. § (4) bekezdése szerinti igazolás benyújtására vonatkozat, függetlenül attól, hogy a kétes valóságtartalmú nyilatkozat melyik igazoláshoz kapcsolódik. Ugyanakkor az alapos kétség fennállásának jogszabályi követelménye és a szabályozás jogalkotói célja is csak azon igazolás benyújtására vonatkozó felhívást indokol, amely igazolás szükséges a nyilatkozat valóságtartalmának megállapításához.

A Kbt. hatálybalépése után a joggyakorlat rövid időn belül rámutatott arra, hogy a 69. § (4) bekezdésében rögzített, kógens módon alkalmazandó 5 munkanapos szabály gyakorlati alkalmazása problematikus és rugalmatlan, hiszen adott esetben indokolatlanul hosszú vagy éppen túlságosan rövid lehet ez a határidő. Míg a Kbt. 69. § (4) bekezdéséből a jogalkotó 2017. január 1-jével törölte az 5 munkanapos előírást, addig ugyanerről a módosításról megfeledkezett a Kbt. 69. § (7) bekezdése tekintetében. Így amennyiben az ajánlatkérő a Kbt. 69. § (7) bekezdése alapján hívja fel az érintett gazdasági szereplőt a Kbt. 69. § (4) bekezdésében meghatározott igazolások benyújtására, akkor semmilyen irányban nincs lehetősége eltérni az 5 munkanapos határidőtől.

Ha közbeszerzéssel kapcsolatos kérdése, problémája merülne fel, forduljon bizalommal szakértőinkhez.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.