Elővásárlási jog az ingatlannyilvántartási gyakorlat változásának tükrében

Szerző(k): Dr. Jean Kornél | 2018.08.23 | Ingatlan

Szélesebb körben is ismert, hogy osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanok esetén, amennyiben az adásvétel tárgyát tulajdoni hányad képezi, és a vevő nem tartozik az ingatlan tulajdonosai közé, a tulajdonosokat a törvény alapján elővásárlási jog illeti meg.

A Ptk. 6:222. §-ának rendelkezései szerint, ha a tulajdonos harmadik személytől olyan vételi ajánlatot kap, amelyet el kíván fogadni, az ajánlat elfogadása előtt köteles az ajánlatot teljes terjedelemben közölni az elővásárlásra jogosulttal. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülmény miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben az ingatlanra elővásárlási jog van bejegyezve, vagy az ingatlan-nyilvántartás adataiból megállapítható, hogy jogszabályon alapuló elővásárlási jog áll fenn, és a tulajdonjog bejegyzését nem az elővásárlási jog jogosultja javára kérik – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése érdekében csatolni kell a jogosult nyilatkozatát arról, hogy az elővásárlási jogával nem kíván élni. [109/1999. (XII. 29) FVM rendelet 75. § (1) bekezdés]

A gyakorlatban a felek igyekeznek elkerülni azt, hogy a vételi ajánlatot olyan személyekkel közöljék, akik azzal nyilvánvalóan nem kívánnak élni, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor a vevő a lakás mellett pl. gépkocsibeállót is vásárolni kíván, ez utóbbi azonban osztatlan közös tulajdonba tartozik.

Ilyen esetekben a szerződő felek jellemzően az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29) FVM rendelet 75. § (3) bekezdésének rendelkezéseit hívták fel, mely szerint „ha a nyilatkozat beszerzése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel, vagy számottevő késedelemmel járna, a bejegyzéshez elegendő a szerződő felek együttes nyilatkozata, amelyben elő kell adni a rendkívüli nehézséget, vagy a számottevő késedelmet valószínűsítő tényeket”.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy amennyiben a felek teremgarázs-beálló megvásárlása esetén az adásvételi szerződésben akként nyilatkoztak, miszerint a tulajdonosok nagy száma, és nehéz elérhetősége miatt mellőzik a megkeresésüket, az ingatlanügyi hatóság a gépkocsibeállónak megfelelő tulajdoni hányad tekintetében a tulajdonjogot minden további nélkül bejegyezte – feltéve, hogy több mint 10 elővásárlásra jogosultról volt szó.

Újabban ez az évtizedes, jól bejáratott gyakorlat változni látszik, és az eljáró ingatlanügyi hatóságok olyan hiánypótlásra vonatkozó végzéseket bocsátanak ki, melyben felhívják a vevőt arra, hogy csatolja az elővásárlásra jogosultak arra vonatkozó nyilatkozatát, miszerint jogukkal élni nem kívánnak, avagy tértivevénnyel igazolják, hogy a vételi ajánlattal megkeresték a jogosultakat.

E körben az ingatlanügyi hatóság arra hivatkozik, hogy a 109/1999. (XII. 29) FVM rendelet 75. §-a sorrendet állít fel a tekintetben, hogy mely okiratotokat lehet elfogadni annak igazolására, hogy a tulajdonostárs vételi szándéka nem áll fenn.

A sorrendben első helyen a jogosult nyilatkozata áll, ha nem nyilatkozott, úgy a (2) bekezdés kivételként fogalmazza meg, hogy a vételi ajánlat közlését kell igazolni az átvételt igazoló irattal (eredeti tértivevény), és a (3) bekezdés további kivételként említi, hogy amennyiben a nyilatkozat beszerzése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel, vagy számottevő késedelemmel járna, a bejegyzéshez elegendő a szerződő felek erre vonatkozó együttes nyilatkozata is.

Az ingatlanügyi hatóság álláspontja szerint tehát önmagában a szerződő felek nyilatkozata nem elegendő, igazolni kell a közlés megkísérlését is!

Ez az álláspont természetesen erősen vitatható, és a legkevesebb, ami elmondható, hogy nem könnyíti meg a közös tulajdonban álló garázsbeállók megvásárlását.

A probléma megoldását/elkerülését a gyakorlatban az jelentheti, ha az eladó eleve dologösszességként adja el a lakást és a garázsbeállót, a vevő pedig dologösszességként vásárolja meg azokat.

A 2/2009.(VI. 24.) PK vélemény az elővásárlási joggal kapcsolatos egyes jogértelmezési kérdésekről az alábbiak szerint fogalmaz:

„Ha a tulajdonos az elővásárlási joggal terhelt dolgot, más dolgokkal együtt oszthatatlan szolgáltatásként (dologösszességként) akarja eladni, köteles a vételi ajánlatot az elővásárlásra jogosulttal közölni.

Az elővásárlásra jogosult a dologösszesség egészére vonatkozó, vele közölt ajánlat tartalmát csak teljes egészében fogadhatja el. Ha az elővásárlásra jogosult kizárólag arra a dologra nézve tesz elfogadó nyilatkozatot, amelyre az elővásárlási joga vonatkozik, nyilatkozata új ajánlatnak minősül, így közte és a tulajdonos között a szerződés csak akkor jön létre, ha ajánlatát a tulajdonos elfogadja.

Megegyezés hiányában az elővásárlásra jogosult és a tulajdonos között csak akkor jön létre az adásvételi szerződés kizárólag arra a dologra nézve, amelyre az elővásárlási jog vonatkozik, ha a dologösszességként való értékesítés a Ptk. 5. § (1) bekezdésében foglalt tilalomba ütközik.”

Vagyis abban az esetben, amennyiben a tulajdonos a lakást és a garázsbeállót együtt kívánja eladni, a kapott és általa elfogadott komplett vételi ajánlatot kell, hogy közölje az elővásárlási jog jogosultjával.

A jogosult csak az egész vételi ajánlatot fogadhatja el, önmagában a garázsbeálló tekintetében nem tehet elfogadó nyilatkozatot, illetve ha tesz, az új ajánlatnak minősül, amit az eladónak nem kell elfogadnia, kivéve, ha a dologösszességként való értékesítés joggal való visszaélést valósít meg.

A hivatkozott PK. vélemény konklúziója tehát akár az is lehet, hogy amennyiben az eladó a lakásra és a garázsra együtt kap ajánlatot, azonban a garázs tekintetében elővásárlásra jogosult személy ezt kompletten elfogadja, mind a lakást, mind pedig a garázst neki kell eladni, nem pedig az eredeti ajánlatot tevő személynek.

Ezzel kapcsolatosan felmerül az az obligát kérdés, hogy miként szerezheti meg a lakás tulajdonjogát olyan személy, akinek – ellentétben a garázzsal – a lakás tekintetében nincsen elővásárlási joga?

Tapasztalataink, illetve az ingatlanügyi hatósággal történt egyeztetések alapján ezt az ellentmondást a hatóság egyelőre úgy oldja fel, hogy abban az esetben, amennyiben a lakás és az osztatlan közös tulajdonba tartozó garázsbeálló egy okiratban, dologösszességként kerül értékesítésre, a hatóság az elővásárlási jog jogosultak megkeresésétől – egyelőre – eltekint.

E körben javasoljuk, hogy a felek külön rögzítsék, hogy az ingatlan (lakás), valamint a tulajdoni hányad (garázsbeálló) dologösszességként kerül eladásra, valamint hivatkozzanak a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának BH 1984/270. számú eseti döntésére, amely röviden az alábbiakban foglalható össze:

„A tulajdonos a rendelkezési jogát terhelő elővásárlási jogot nem játszhatja ki azzal, hogy az elővásárlási joggal terhelt dolgot egy másik dologgal együtt adja el, és a vételárat egységesen állapítják meg. Más a helyzet azonban akkor, ha a tulajdonostárs a társasházban levő, külön tulajdonában álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget (garázs) az öröklakással együtt kívánja harmadik személynek eladni. Ez esetben a tulajdonostársak a nem lakás céljára szolgáló helyiségre nézve nem gyakorolhatnak elővásárlási jogot.” [Ptk. 145. § (2) bek., 373. §, 1977.]

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.